Benke Kriszta

Számomra az Erasmus+ egy felejthetetlen, sőt, életre szóló élményt jelentett. Nagyon régóta a fejemben volt az a gondolat, hogy ki szeretném magam próbálni új környezetben, új országban, új emberekkel körülvéve. 2025 január végén indultunk ki én és Csibi Alexandra Spanyolországba, Vigoba, ahol lehetőségünk adódott egy fél évet az Universidade de Vigo Egyetemen tanulni.

Az odaút nagyon hosszú és zűrös volt, ugyanis nem voltak direkt járatok, így egy egész napot kellett utazzunk, hogy odaérjünk Vigoba. Utaztunk autóval, repülővel, busszal, taxival, mígnem 24 óra múlva megérkeztünk a városba és elfoglalhattuk a kis apartmanunkat. 

Számomra hatalmas meglepetés volt az ottani embereknek a mentalitása, mindenki segítőkész volt, türelmes és ott próbáltak segíteni ahol csak lehetett.

Az egyetem számomra egy elég érdekes tapasztalat volt… a sztereotipikus elvárásaimat teljes mértékben aláásta a valóság. Egy élmény volt ott tanulni, de úgy éreztem, hogy a tanárok kevésbé szakképzettek, mint itthon és az itthoni egyetem hangulata sokkal barátságosabb és családiasabb. Az órarend kevésbé volt megterhelő Vigoban, ugyanis mi választottuk ki, hogy milyen órákat szeretnénk felvenni és melyik csoporttal veszünk részt az órákon. Problémánk volt azzal, hogy nagyon különböző tantárgyakat vettünk fel, így több évfolyammal is voltak közös óráink, tehát előfordult az, hogy két tanóra egybeesett. Ennek a súlyát vizsgaidőszakban éreztük meg, hiszen a jegyek negyedét/felét az órai részvétel és jelenlét teszi ki.

Az osztályozás és a felmérés is eltérő volt, hiszen egy zárthelyi dolgozat és egy szóbeli vizsga helyett, folyamatosan kis vizsgákat írtunk és körülbelül 4-5 parciális vizsgából tevődött össze a végső jegyünk. Számomra tetszett ez a módszer, hiszen egyszerre kevesebbet kellett tanulni és több lehetőségünk volt a jobb jegyek szerzésére is.

A tananyag számomra egy kicsit nehezen követhető volt, hiszen itthon hozzászoktam a  lineáris sorrendet követő anyaghoz és ahhoz, hogy az órák összefüggnek egymással, így könnyű volt átlátni mindent és egy kis hálóban gondolkodni és összefüggéseket keresni. Mint már említettem, Vigoban össze-vissza voltak az óráink, egyszer első, majd negyedévesekkel is, szóval a tárgyak sem igazán kapcsolódtak egymáshoz.

Számomra az angol nyelvgyakorlat órák voltak a legizgalmasabbak, hiszen a céljuk az volt, hogy valóban megtanuljunk magabiztosan és természetesen megszólalni angolul. Ezek az alkalmak nem hasonlítanak a klasszikus nyelvtani órákra, ahol csak szabályokat tanulunk,  itt a hangsúly a kommunikáción, a valós élethelyzetek gyakorlásán volt. Beszélgettünk egymással, vitáztunk, szerepjátékokat játszottunk és olyan helyzetekben használtuk az angolt, amelyekkel akár a való életben is találkozhatunk. A tananyag változatos volt, angol nyelvű filmrészleteket, podcastokat, dalokat, interjúkat használtunk arra a célra, hogy megbarátkozzunk a különböző angol akcentusokkal és tudjuk megérteni őket. Ezeken az órákon nemcsak a nyelvi készségeink fejlődtek, hanem önbizalmat is nyertünk.

Az egyetemen töltött idő kellemes volt, a kampusz meg lélegzetelállítóan gyönyörű, a város szélén található, messze mindentől, úgyhogy az embernek olyan érzése volt, mintha egy mesében lenne.

Ez a festői táj nagyon jól jött, mikor reggeltől estig bent kellett legyünk és el kellett töltsünk pár órát, amíg szünetünk volt.

Számomra a város örökre egy különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Nagyon könnyen sikerült barátokat szerezni, mindenki nyitott volt az új kalandokra, az új kapcsolatokra és az új élményekre. Vigoban nem csupán egy új életet kezdtem, de egy tökéleteset is. Ehhez nagyban hozzájárultak a barátaink, akikre ott tettünk szert és olyan közel kerültünk egymáshoz, mint egy család.

Összességében örülök, hogy lehetőségem nyílt megtapasztalni egy új tanítási rendszert, megtudni, hogy milyen érzés minden nap negyven percet buszozni, amíg beérek egyetemre, kicsit kizökkenni a kényelmes bentlakásos életből. Az egyetemen való eligazodás nem jelentett problémát, hiszen három nagy épületben zajlottak az órák és a pavilonok is érthetően voltak kijelölve, az osztálytermekkel együtt. Angol szakos diákként a B pavilonban töltöttük az időnk nagy részét, hiszen a többi épületben német, spanyol és portugál nyelven zajlottak az órák. A termek hangulata teljesen más volt, mint itthon, nagyon tágasak voltak, de kevésbé voltak modernek és barátságosak.

Az ESN (Erasmus Student Network) Vigonak köszönhetően részt vettünk minden eseményen, ahol még közelebb kerültünk egymáshoz. Lehetőségünk nyílt részt venni speed meetingen, bowlingon, társasjáték esten, social bingón, koktél esten, kvíz esten, beerpongon, laser tagen, és számtalan bulin. Ezeken a „kis eseményeken” kívül kirándulni is voltunk, szerencsénk volt három napot eltölteni Asturiasban és környékén,

elhajózni Rías Baixasra

és a Cíes szigetekre,valamint hat felejthetetlen napot töltöttünk Ibizán.

A szervezett kirándulások és programok mellett nagyon sok mindent csináltunk nap mint nap a barátainkkal…meleg időben a napjainkat Samilon, a közeli strandon töltöttük, esténként közösen főztünk, kártyáztunk és szórakoztunk. Ellátogattunk Portugáliába is egy hétvégére, valamint autót bérelve fedeztük fel teljes Galíciát. 

Ez a félév egy vissza nem térő lehetőség volt, ahol nagyon sok mindent meg tudtam tapasztalni, megismertem a spanyol kultúrát, a spanyol szokásokat, és ami a legfontosabb, hogy megismertem önmagamat. Visszatekintve, bátran ki tudom jelenteni, hogy az ott töltött félévem volt életem eddigi legjobb időszaka. Hálás vagyok, hogy adódott számomra ez a lehetőség, hiszen álmomban sem mertem volna remélni, hogy valaha egy ilyen csodálatos kalandban lehet részem.