Székely Edina

A tanulmányi mobilitás gondolata még az alapképzés lezárását követő bankett hajnalán fogalmazódott meg bennünk, s mire a nyár véget ért, már határozott célként élt bennünk a megvalósítás gondolata. A sikeres ügyintézés után, 2025. január 31-én indultunk útnak – „szekrény” méretű bőröndjeinkkel, szívünkben izgalommal, és egy útközben beszerzett PEN bérlettel. Utunk átszállásos volt, így első megállónk Szeged volt, ahol egy éjszakát töltöttünk, majd reggel Pécs felé vettük az irányt. A buszról leszállva az első kihívást jelentette, hogy vajon beférünk-e egyetlen taxiba – ha igen, hogy jutunk el oda?! Apránként. Végül egy kissé meglepett, de segítőkész taxisofőr segítségével sikeresen bepakoltunk, és megérkeztünk új otthonunkhoz, amelyet egy hatliteres lábassal koronázva gyorsan barátságossá és otthonossá varázsoltunk. 

Az első hét az Orientation Week jegyében telt, amikor együtt fedeztük fel az egyetem tornyait és ismerkedtünk meg a többi nemzetközi hallgatóval. Ekkor ismertük meg az ESN szervezetet, amely színes és gazdag programjaival felejthetetlenné tette a kint töltött hónapokat. Részt vettünk a Country Presentation eseménysorozaton, ahol betekintést nyerhettünk több ország – Magyarország, USA, Marokkó és Banglades – kultúrájába. Az ESN révén kirándultunk az Abaligeti cseppkőbarlangba, ecsetet ragadtunk a Valentin-napi neccfestésen, táncoltunk a Dance Fusionon, és végül, de nem utolsó sorban egy Széchenyi téri kalanddal egybekötött Open Mic-el zártunk.

Lassan, de biztosan alkalmazkodtunk a helyi oktatási rendszerhez, és váltunk a pécsi hallgatói közösség aktív részévé. 

 Az elméleti órákat gyakorlati élmények színesítették: terepbejárások, üzemlátogatások keretében valódi tapasztalatokat szereztünk. Fenntartható HR tantárgy keretében például a Körber Hungária HR KPI mutatóinak fejlesztésén dolgoztunk, amit gyárlátogatás és partnerprogramok alapoztak meg. Projektmenedzsment tárgy esetében egy igazán különleges projektnek lehettünk részei: Kozármisleny városfejlesztési stratégiájához járultunk hozzá, készítettük el a Palacsintafesztivál megvalósíthatósági tervezetét. 

 A kötelező tantárgyakon túl részt vettünk a Kultkredit programban is, amely különleges kulturális élményekkel ajándékozott meg minket. Ellátogattunk a Janus Pannonius Múzeumba, a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteménybe, megismertük Reuter Camillo „Agydoktor” kiállítását, részt vettünk színházi előadásokon (Hőstenor, Rokonok – Nemzeti Színház), és felfedeztük a Csontváry Múzeum, a Female Gaze tárlat, valamint Szabó Ferenc János és Morócz Virág koncerten, Lantfesztiválon is résztvettünk. Végül Várostörténeti kiállítással zártunk, ahol a Városháza legmagasabb tornyából szinte karnyújtásnyira voltak azok az attrakciók, amelyeket már bejártunk a négy hónap során. 

A szakunkból fakadó szervezői készségeket is kamatoztattuk, tartalmas kirándulásokat szerveztünk magunknak. Első utunk a város legmagasabb pontjához, a TV-toronyhoz vezetett, ahonnan beláttuk az egész környéket. Majd lassan bejártuk Pécs minden apró részét. Februárban egy kisebb sétára indultunk az Égervölgyi tóhoz, de végül egy 16,5 km túra lett „papírcipőben” hóban, átfázva, egy kis kápolna padlásán szalonnázva, naplementében elértük a Zsongorkőt. Bejártuk a Szigetvári Várat, megpihentünk a gyógyfürdőben. Születésnapunkat Siófokon és Budapesten ünnepeltünk, ahol szintén felkerestük az attrakciókat, és kulináris élményeket is szereztünk. A kulináris élményekből nem hiányozhatott Villány sem, ahol a Gál Pincészet bejárása után különleges zserbós, fügés bort kóstoltunk. Mindemellett több látogatást is tettem Szegedre. 

Különösen szívünkhöz nőtt a Tettye, ahol gyakran csodáltuk a naplementét és a csillagos eget. A Flóra-pihenő és Pécs híres hintája is kedvenc helyszíneink közé tartoztak. Bár a Fishing On Orfű könnyűzenei fesztiválon már nem tudtunk részt venni, egy teljes napot töltöttünk a Pécsi-tó partján, nyugalomban, élvezve a természetet. 

Kint létem alatt a Sapi által megszervezett #RIMALIZÁLÁS - rímek rivalizálása  névű versíró vetélkedőn is részt vettem „Kő a vízben” című versemmel, amelyet a zsűri első díjjal jutalmazott. 

Április különösen mozgalmas és eredményes hónap volt: két OTDK-n is részt vettünk, Nagykőrösön a Károli Gáspár Református Egyetemen a Pedagógiai Kar szekciójában, valamint a Miskolci Egyetem Közgazdaságtudományi szekciójában. Mindkét helyről különdíjakkal és örök emlékekkel tértünk haza – éppen időben a várva várt PEN fesztiválra.
 

Haza utunk szintén kalandos volt, olyannyira, hogy „mindenki a csodánkra járt”, fejenként 8-9 hatalmas csomaggal, átszállással (Javaslat: tényleg NE vigyetek egy „szekrény” méretű bőröndnél többet!) 

Szavakba önteni szinte lehetetlen, mégis megpróbálom: négy hónap, megszámlálhatatlan élmény, személyes fejlődés, nyitottság, új kultúrák és emberek, különbözőségek, önismeret, támogatás – számomra ezt jelentette a tanulmányi mobilitás.

Ez az időszak számomra életre szóló élmény és tanulság volt – és mindezt végig ragyogta Mónika, ki társam volt örömben-bánatban, éjjeli háromkor zsíroskenyeret lekvároskenyérrel nyomtatva. Nélküle ezek az élmények nem lettek volna teljesek. Mónika nemcsak támaszom volt, hanem tükröm is: segített meglátni önmagamat, és azt hiszem, együtt feszegettük a határokat is.  

Köszönettel tartozom páromnak, családomnak, barátaimnak, akik végig támogattak, és hősiesen, nagy kiváncsisággal fogadták mindig az Erasmusos storykat, napszaktól függetlenül. Végül, de nem utolsó sorban köszönjük Bors Hortenziának a végtelen türelmét, és hogy a százkettedik módosítás után is segített minket. 

Mindig visszavágyunk, Pécs!