Csibi Alexandra

Mennyi minden történhet velünk egy fél év alatt? Tettem fel magamnak a kérdést, mikor még csak gondolkodtam azon az egyetemi kalandon, amit Erasmus+-nak hívnak. És így, az idő múlásával visszatekintve, el kellett ismernem, hogy rengeteg olyan dolog történt, ami velejéig megváltoztatja az embert. Ez a tapasztalás határozottan kihatott az életem minden szegletére, és teljesen átformálta azt a lányt, aki 2025 januárjában összepakolta az egész addigi életét egy 20 kilogrammos utazótáskába, és nekivágott az ismeretlennek. Ez a félév sokat adott hozzá a mostani énemhez, úgy érzem, sokat fejlődtem – úgy érzelmi intelligencia, tolerancia, alkalmazkodóképesség és problémamegoldó-képesség terén, mint a tanulmányaimban. 

Nekem Spanyolországban, azon belül Vigóban volt lehetőségem tanulni az Erasmus+ mobilitás alatt, és a befogadó intézményem az Universidade de Vigo volt, akiknek azóta is rettentően hálás vagyok – ugyanúgy, mint minden, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen dolgozónak, aki valamilyen formában segítette a kiutazásomat, és lehetővé tette, hogy megtapasztaljam az életet egy másik országban.

A Vigóban megismert egyetemi oktatási rendszer nagyban eltér az általam eddig megszokottól. A tanórák hossza 120 perc, amelyet a tanárok szünet nélkül tartanak meg a diákoknak. Az első nagy meglepetésünk ebből született, hiszen az egyetem három hatalmas épületében már amúgy is nehéz volt minden termet megtalálni, viszont idő hiányában ez a feladat csak még nehezebbé vált. Az első héten megesett, hogy késve érkeztünk órákra, de ez bocsánatos bűnnek számított. A tanárok tisztában voltak vele, hogy milyen változáshoz próbálunk alkalmazkodni, és nagyon elnézőek, illetve támogatóak voltak velünk szemben. Emellett érdekesnek találtam a vizsgáztatási rendszert, hiszen amíg itthon tantárgyanként egy zárthelyi dolgozatot és egy nagy vizsgát írunk az év végén, addig Vigóban tantárgyanként minimum négy, de néhány esetben akár 6–7 kis vizsgát kellett teljesítenünk. Kissé nehéz volt megszokni az új rendszert, de megvolt a maga szépsége.

Mivel én itthon is az angol irodalom témaköreit tanulmányozom, így Spanyolországban is ebben a témakörben igyekeztem tantárgyakat felvenni. Bátran kijelenthetem, hogy a Sapientián megszerzett angoltudásom és rálátásom a témára elegendő alapot képezett a külföldi tanulmányaim elvégzéséhez. Nyilván rengeteg új nézőpontot ismerhettem meg a befogadó egyetemem segítségével, de nem éreztem olyan kihívásnak, amit ne tudnék teljesíteni. Kiutazásunk előtt kissé féltem a nyelvtant érintő tantárgyainktól, mivel ezeket szinte mind a végzős évfolyam órarendjéből kellett felvennünk, viszont hatalmas megerősítés volt számomra, hogy rengeteg dicséretet kaptunk a tanárainktól, és nem éreztem magam lemaradottnak az idősebb spanyol társaimhoz képest. Pár hét elteltével már elegendő bátorságot szereztem ahhoz, hogy kérdésekre válaszoljak, beszélgetéseket indítsak a tanáraimmal, és kérdéseket tegyek fel azokból a tantárgyakból is, amelyek nagyobb kihívást jelentettek. Hatalmas önbizalmat szereztem az angol nyelvű kommunikációt illetően, amelyet az itthoni tanulmányaimat folytatva kamatoztatni fogok.

A tanulmányokat illető pozitív visszajelzések mellett mindenképpen felüdülés volt az itthoni zsúfolt órarend után kevesebb óraszámmal dolgozni, viszont mivel a tantárgyaink több évfolyam órarendjéből tevődtek össze, így voltak napjaink, mikor csak két órát töltöttünk a campuson, máskor viszont az egyetemen ért minket az este. Szerencsénkre az egyetem épületében volt lehetőségünk ebédelni és elfoglaltságot találni magunknak egyaránt. Habár napi 80 perc buszozással telt el a napjainkból, teljesen megérte, hiszen az egyetemünk egy, a várostól teljesen félreeső részen volt megtalálható. A természet művészien körbefonta az egyetem minden szegletét: hatalmas, erdősített sétányok vették körül az épületeket, mesterséges tóval és szökőkúttal is rendelkezett a campus, amelyek tökéletes helyszínként szolgáltak a tanulásra, tízóraizásra vagy éppen időt tölteni az újonnan szerzett barátainkkal.

Ami az órarendünket illeti gazdagodtunk egy olyan tantárggyal amely teljesen új volt számunkra, először nem is tudtuk mire számítsunk mivel az  English for Specific Purposes tantárgy során nem egy konkrét szakterület angolját tanultuk, hanem azt, hogyan kell Language for Specific Purposes (LSP) kurzust tervezni és oktatni. Megismertük az LSP elméleti hátterét, a kurzustervezés lépéseit, és azt, hogyan lehet a tanulók igényeihez igazítani a tananyagot. Foglalkoztunk szükségletfelméréssel, célmeghatározással, valamint a megfelelő tananyag és feladatok kiválasztásával is. A kurzus során több gyakorlati feladatot kaptunk, például saját LSP kurzustervet kellett készítenünk. Nagyon érdekes volt látni, hogy mennyi szempontot kell figyelembe venni egy ilyen kurzus megtervezésekor. A tantárgy abban is segített, hogy jobban átlássam, hogyan lehet hatékonyan tanítani szaknyelvet különböző tanulói csoportoknak.

És el is érkeztünk az Erasmus+ program egy olyan pontjához, amelyet nem hagyhatok említés nélkül, hiszen ez tette csak igazán felejthetetlenné azt a félévet, amit Spanyolországban tölthettem. És ez nem más, mint az emberi kapcsolatok. Egy idegen országban, magadra utalva, lehetetlen teljes életet élni, ha az ember nem nyit az őt körülvevő emberek felé – a barátok szerzése még úgy is rettentően fontos volt, hogy én nem teljesen egyedül érkeztem az országba, hanem szaktársam és legjobb barátom, Benke Kriszta társaságában. Mégis olyan barátságokra tehettünk szert, amelyek nem csak az Erasmus alatt, de hazautazásunk után is aktív részei maradtak az életünknek.

Ebben nagy segítség volt számunkra az ESN (Erasmus StudentNetwork) önkéntes szervezete, akik számos programot szerveztek nekünk, ahol a spanyol kultúrával és a különböző Erasmuson tanuló társaink kultúrájával egyaránt megismerkedhettünk. Emellett rengeteg olyan eseményünk volt, ahol az Erasmusos diákok közösségépítése volt a cél – ilyenek voltak például a vacsoraestek, ahol egymásnak készítettünk ételt, túrák és kirándulások a környező városokba, illetve szigetekre, tematikus bulik és játékestek, és még sok más felejthetetlen program. Ha ezeken a plusz tevékenységeken nem vettem volna részt, tudom, hogy az Erasmusom nem lehetett volna teljes.

Mindent összefoglalva, hálával van tele a szívem így, egy félév távollét után, hiszen olyan lehetőségeket kaptam a kezembe, amelyeket soha nem fogok tudni elfelejteni. Esélyem volt magamat kipróbálni egy teljesen új kultúrában, idegen nyelven beszélve, a magam lábán megállva megoldani a mindennapi problémákat. Lehetőségem nyílt új nézőpontokat és információkat gyűjteni az utolsó egyetemi alapképzéses évem előtt, valamint emberként fejlődni, megtanulni különböző háttérrel rendelkező embereket feltételek nélkül szeretni. Az Erasmus+ program megváltoztatta az életem, kitágította a világnézetem, megerősített, és szétosztotta a szívem apró darabkáit emberek között a világ minden tájáról. Úgy érzem, jól döntöttem, és ha újra kellene választanom, mindent ugyanígy csinálnék.