Barabás Kriszta

Fél évre egy teljesen ismeretlen országba költözni elsőre elég nagy lépésnek tűnt, főleg úgy, hogy Portugáliában korábban még soha nem jártam. Indulás előtt bennem volt az izgatottság, de a bizonytalanság is. Most, visszagondolva, egyáltalán nem bánom, hogy belevágtam, és örülök, hogy meghoztam ezt a döntést.

Csíkszeredából busszal indultam Budapestre, mivel abban az időszakban még nem volt közvetlen repülőjárat Bukarestből Portóba. Már a Budapestre való érkezéskor nehézségekbe ütköztünk, ugyanis a busz a tervezettnél jóval korábban, hajnalban érkezett meg, míg a repülőgép csak az esti órákban indult. Szerencsére nem egyedül utaztam, Helgával együtt vágtunk neki az útnak, aki szintén Portóba indult Erasmus+ mobilitásra. A várakozással töltött órákat kihasználva, megnéztük a város látnivalóit, majd később kimentünk a repülőtérre.

Az esti repülést követően éjszaka érkeztünk meg Portóba, kimerülten, azonban nagy segítséget jelentett, hogy a lakás tulajdonosa megbízott valakit, aki beengedett minket. A hosszú utazás után így volt lehetőségem kipihenni magam, és már másnap reggel megkezdhettem az ügyintézéseket.

A szállásom Portóban egy bérelt ház volt, amelyet több Erasmus-hallgatóval osztottam meg. A beköltözés kezdetben kihívást jelentett, mivel egy új környezethez és ismeretlen lakótársakhoz kellett alkalmazkodnom. A ház meglehetősen régi volt, így több problémával is szembesültünk, valamint akadtak olyan körülmények, amelyeket nehezen tudtunk megszokni. Ezek a nehézségek nagyrészt abból adódtak, hogy elég sok lakója volt a háznak. Ennek ellenére az elhelyezkedése kifejezetten kedvezőnek bizonyult, mivel az egyetem és a városközpont is könnyen megközelíthető volt.

Néhány nappal az érkezésem után kezdetét vette a welcome week, amelynek keretében különböző programokra lehetett jelentkezni, mind fizetős, mind ingyenes formában. Ezeket a rendezvényeket kifejezetten a külföldi hallgatók beilleszkedésének elősegítésére szervezték. Az általam választott programok közé tartozott egy közös vacsora a többi Erasmus-hallgatóval, valamint egy közös hajóút is, amely során Portó híres hídjai alatt haladtunk át.

Ezek az események nemcsak az ismerkedésre adtak kiváló lehetőséget, hanem segítettek abban is, hogy már az első napokban aktív részese legyek az Erasmus-közösségnek.

Szeptember közepe fele elkezdődött a tanítási időszak. Ekkor megismerkedtem a szakkoordinátorommal, aki rendkívül segítőkész volt, bármikor fordulhattam hozzá kérdésekkel vagy segítségért, akár e-mailben, akár személyesen az egyetemen. Egyben az egyik oktatóm is volt, és nagyon pozitív hozzáállással vezette az óráit, amelyek során szerencsére minden anyagot angol nyelven is ismertetett. Hetente két óránk volt turisztikai földrajzból amit Helena, a szakkoordinátorom tartott, szeptemberben és októberben inkább az elméleti alapokra helyeződött a hangsúly, majd később a gyakorlati feladatok kerültek előtérbe. A tantárgy teljesítése során írásbeli mini tesztet, valamint két projektfeladatot kellett teljesítenünk, amelyekre az oktató alaposan felkészített minket. A tanórák mellett Helena egy kirándulást is szervezett, amelynek keretében ellátogattunk a Gerês Nemzeti Parkba, ami ingyenes volt.

Törekedtem arra, hogy minden órán részt vegyek, ami nem okozott különösebb nehézséget, mivel több tantárgy esetében az oktatók nem beszéltek angolul, vagy nem fordították le az anyagot angol nyelvre. Ez részben a portugál hallgatók döntéséből adódott, mivel előfordult, hogy egyes órákon az oktató felajánlotta az angol nyelvű oktatást, azonban a helyi diákok ezt nem igényelték, így nekem nem volt kötelező ezekre a tanórákra a jelenlét. Kiemelném a turisztikai marketing tantárgyamat, amely során egyéni, valamint csoportos projektfeladatot is készítettünk. A csoportos projekt bemutatása három szakaszban zajlott: először két oktató és a hallgatók előtt, majd több oktató és a diákság előtt, végül pedig üzletemberek előtt kellett egy üzleti tervet prezentálnunk. Ez a folyamat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy legyőzzem a lámpalázamat. Az első bemutatón még nagyon izgultam, azonban a második alkalomra már sikerült felülkerekednem a félelmeimen. Bár angol nyelven prezentálni kezdetben nehéz és ijesztő volt, ma már magabiztosabban állok ki közönség elé.

A számos projekt és teszt mellett lehetőségem nyílt teljesen felfedezni Portó városát is, amely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy kizárólag pozitív emlékekkel gondolok vissza rá. Kedvenc helyeim közé tartozott a Jardim do Morro, ahol mindig gyönyörű naplementéket láthattam, a NorteShopping bevásárlóközpont, ahová gyakran jártunk vásárolni és kikapcsolódni, valamint a Santa Catarina utca, amely hangulatos fényeivel mindig lenyűgözött. Szintén emlékezetes élményt jelentett Matosinhos óceánpartja, ahol majdnem minden alkalommal erős szél fújt, ami kicsit idegesítő volt, de sajátos hangulatot adott a helynek, és talán éppen ez tette különlegessé számomra.

Majd más városokba és országokba is ellátogattam. Meglátogattam Lisszabont, ahol az egyik barátnőm töltötte Erasmus-félévét Kolozsvárról. Bár Lisszabon belvárosa rendkívül szép, továbbra is úgy érzem, hogy Porto áll közelebb a szívemhez. Egy egynapos kirándulás keretében Barcelonába is eljutottam, ahová bármikor szívesen visszatérnék, hiszen a város rendezettsége, tisztasága és az emberek kedvessége mély benyomást tett rám.

Négy napot töltöttem az Azori-szigeteken is, egy szervezett kirándulás részeseként. A program során mindennap különböző helyszínekre vittek bennünket busszal, így megismerhettük a sziget természeti és kulturális értékeit.

Januárban két napra Németországba is elutaztam, ahol meglátogattam a testvéremet, és megtekintettem Speyer városának nevezetességeit. Emellett több kisebb portugál városba is eljutottam, például Valongóba és Aveiróba. Hatalmas élményt jelentett számomra, hogy az Erasmus+ program révén három országba, egy szigetre, valamint számos portugál városba is elutazhattam, ami maradandó emlékeket adott és jelentősen gazdagította az Erasmus-időszakomat.

Összességében az Erasmus+ program nagyon tanulságos időszak volt számomra, hiszen nemcsak szakmailag, hanem emberileg is sokat fejlődtem. Megtanultam önállóan intézni a mindennapi teendőimet egy idegen országban, ami nagyban hozzájárult a magabiztosságom növekedéséhez. Ez a fél év meghatározó élmény marad számomra, amelyre mindig jó szívvel és hálával fogok visszaemlékezni.