Benedek Szabolcs

Úgy gondolom, hogy Erasmus+ mobilitáson részt venni egy fantasztikus lehetőség mindenki számára, ugyanis a tanulmányi/szakmai fejlődés mellett a világszemlélet formálásában is hatalmas szerepet játszik. Jómagam másodévesként döntöttem úgy, hogy én is élni akarok ezzel a lehetőséggel, és már a harmadévemet egy másik ország egyetemi termeiben sikerült elkezdeni. Ezzel a döntéssel kezdődött egy fantasztikus kaland, amely a Portugál partokra vezetett, pontosabban Porto városába az Universidade Portucalense egyetemhez. Rajtam kívül még 4 másik hallgató is ugyanezt az egyetemet választotta (Helga, Kriszta, Szilamér és Vivien), viszont közülük, utazás szempontjából, csak szaktársam, Szilamér, tartott velem.

A kiutazáshoz mi a vonatozást választottuk, és ezt olyan sikeresen összehoztuk, hogy az út nem kevesebb, mint 6 napot tartott, és összesen 5349 kilóméteren át vezetett Csíkszeredától Portoig Igaz ebből 627 kilométert „lecsaltunk” repülővel Budapestig, de így is jutott épp elég km a vonatozásra. Célunk az volt, hogy a lehető legtöbbet lássunk, ha már úgy is át kell utazni Európán, így aztán állomásaink között városnézést és műemlék látogatásokat is beterveztünk. Tettük ezt olyan ügyesen, hogy az első rendes alvásunk az a Portoba való megérkezés után volt. Ezek az állomások közé sorolható Budapest (városnézés), Bécs (Schönbrunn kastély, városnézés), Milánó (Duomo di Milano, Palazzo Reale di Milano, Museo del Novecento), Párizs (Notre Dame, Arc de Triomphe, Musée du Louvre, Eiffel torony) és Madrid (városnézés).

A Portoba való megérkezést követően, amint el tudtuk foglalni szállásainkat, egy nagyon kalandos és tartalmas ősznek vágtunk elébe. A fogadó intézmény sok érdekes programmal készült, amelyek során megmutatták a város Douro menti helyszíneit egy hajókázás során, hasznos információkkal láttak el, még egy szörf órára is elvitték az érdeklődő hallgatókat. Ez a kezdeményezés azt sugallta, hogy az ez az egyetem is hasonlóan családias, mint a mienk, és mindenki segítőkész lesz. A valóság viszont nem teljesen ez volt, persze ha problémánk volt igyekeztek segíteni, viszont inkább csak felületesen és igyekezve átirányítani minket valaki máshoz, legtöbbször az ottani Erasmus koordinátorhoz.

Ami nagyon tetszett az egyetemben az a rendszerezettsége volt. Minden tanszéknek saját sablonja volt szakdolgozatokhoz, bemutatókhoz, amelyeket kötelező volt használni, nem engedtek más sablonokkal dolgozni. Emellett minden dolgozat megírásához, vagy kutatáshoz kaptunk egy több oldalas dokumentumot a feladatról és annak értékelési szempontjairól, ami lépésről lépésre leírta, hogy mi a tanár elvárása. Ugyanakkor hozzáférést kaptunk az egyetemi könyvtár adatbázisához is, ami teljesen lenyűgöző volt számomra, mivel egyetlen kereséssel több tízezres nagyságrendben voltak elérhetőek szakirodalmak, akár magyar nyelven is, találtam például a Sapientián oktató tanárok által írottat is.

Mivel nagyon nehéz egyeztetni két ország egyetemeinek a tanterveit, így eléggé zsúfolt órarendel indultam, ami 7 tantárgyat jelentett három különböző évfolyamról (ez azt eredményezte, hogy csütörtökönként például 4 tárgyam volt egy idősávban) és még 4 otthoni tárgyból is kellett teljesítenem ahhoz, hogy sikeres félévet zárhassak. Miután belerázódtam a sűrű programba, még felvettem egy nyolcadik tárgyat is, Portugál kultúra néven, de azt már csak érdeklődés gyanánt, nem volt kötelezettség a félév végén, amolyan ingyenes kiegészítő tantárgyként szerepelt.

Az Universidade Portucalense egyetemen a turizmus és vendéglátás oktatását nagyon gyakorlatiasan próbálják oktatni. Rengeteg gyakorlati feladatot kaptunk, vagy rövid kutatásokat kellett elvégeznünk, ami két hetente egy-egy 4-5 ezer szavas dolgozatot jelentett, illetve annak prezentálását. Ezek mellett volt, hogy Porto történelmi központjában idegenvezetőkként kellett helyt állnunk, vagy az egyetemen belül általunk kitalált tematika szerint hotelt kellett megnyitni (az épületében kialakított hotelszoba, recepció stb. már megvolt, ennek kellett új arcot kitalálni), melynek vörös szalagját az egyetem rektora vágta el a ceremónia alatt. Ez a gyakorlatiasság rengeteg csapatmunkát igényelt, ami néha nagyon egyszerű volt, de voltak olyan évfolyamok ahol nem voltak befogadóak a hallgatók, és egyáltalán nem akartak egy hangot se kiadni angolul, ilyenkor a tanár külön csoportként kezelt minket, néha teljesen más feladatot is kaptunk. A gyakorlati oktatás mellett, nyílván van elmélet is.

Minden tanár maga dönti el, hogy milyen vizsgatípust alkalmaz a meglévő háromból, amit használnak az egyetemen (egész félév alatti számon kérés, félév végi számon kérés vagy mix) a tantárgyára, és azt első órán leközli a hallgatókkal egy több oldalas dokumentum formájában. Számomra ez a tanulási és vizsgázási rendszer sokkal könnyebbnek bizonyult, mint az otthoni, viszont sok tárgyból érzem azt, hogy kevés, vagy semmilyen elméleti tudással nem gazdagodtam. A tanárok módszerei nagyon sokban eltérnek attól, amit a román tanügyi rendszerben tapasztaltam, viszont nagyon tiszteltem bennük azt, hogy mindenki leadta a tananyagot angolul a cserediákoknak, sőt írott formában is mindent megkaptunk angol nyelven. Volt, aki kevésbé beszélte a nyelvet nálunk, de az sem tántorította el őket attól, hogy megértessék velünk, amit akartak.

Az egyetem mellett, nyilván volt szabadidőm is bőven, amit a lehetőségekhez mérten ki is töltöttem tevékenységekkel. Új hobbiként említem itt meg a szörfözést, ami már az első alkalommal magával ragadott, és rendszeresen jártam is az órákra, időjárástól függetlenül.

Az időjárásról annyit kell tudni Portoban, hogy vagy süt a nap és nagyon meleg van, vagy esik az eső és úgy van meleg. A szörf mellett sokat szaladtam a városban, így a városnézés és annak megismerése is könnyebb volt. Emellett Porto keleti szélén találtam egy eukaliptusz erdőt, ahol vannak pala és mészkő sziklák, kialakítva sziklamászáshoz, a meleg időjárásnak köszönhetően még télen is el tudtam menni mászni. Az eukaliptusz erdő az elején sok kérdést felvetett, hogy mit keres az a fa ebben a térségben, de később utána olvasva megtudtam, hogy a papíripar miatt van tele ültetve az ország ezekkel a fákkal.

A hobbik és sportok mellett bőven jutott idő kulturális tevékenységekre is. Több települést és várost is meglátogattam (Brága, Guimarães, Póvoa de Varzim, Valongo, Nazaré, Pinhão – Douro völgy, Peneda – Geres Nemzeti Park stb.) Igyekeztem a főbb látnivalókat megnézni és helyenként a kevésbé ismert épületeket is. Többször is voltam a híres Casa de Música koncerttermében hangversenyeken és Porto összes híres épületét sikerült megnéni többüket még belülről is -(Sé do Porto, Livraria Lello, Torre dos Clérigos, São Bento, Capela das Almas de Santa Catarina stb.)- mindezt többnyire a Portugál kultúra óramnak köszönhetem. Prof. Dr. Jose Manuel Alves Tedim (Portugál kultúra) szavai nagyon jól leírják a portugál nép jellemét, mi szerint „ A portugál népnek két szomszédja van. Nyugaton a halak, őket megeszik, míg keleten a spanyolok, őket meg nem szeretik. Így nem sok barátja marad a portugáloknak.”

Összességében egy nagyon tartalmas, élményekben gazdag félévet zártam, melyben nagyon sok tapasztalatot szereztem. Portugália gyönyörű ország, kiváló helyszín a turizmus és vendéglátás tanulásához. Kellő felkészülést igényel ugyan a nyelvi különbség és a tréfás árak miatt, de én csak bíztatni tudok minden tanulni vágyót, hogy éljen az Erasmus+ adta lehetőséggel.