Benedek Krisztián, Gazdasági informatika szak, II. év

Szegedi Tudományegyetem, Szeged

Magyarország

Én már egyetem előtt elhatároztam, ha egyetemista leszek, akkor biztosan ki fogom próbálni az Erasmus mobilitási programot. Így is történt, másod évem első félévet Szegeden töltöttem, ez volt az első hosszú utam távol az otthontól. Erre a városra esett a választásom mivel középiskolás koromban kétszer is volt lehetőségem Szegedre látogatni. Már akkor is nagyon megtetszett a város nekem, akkoriban nem gondoltam volna, hogy fél évet itt fogok tanulni. Mindenki, aki a környezetemben volt Erasmussal csak ajánlani tudta, hogy mindenképp próbáljam ki a mobilitást, csak pozitív véleményeket hallottam róla.

Egyedül jöttem Szegedre, szeptember elsején hajnalban érkeztem meg a Mars térre, első két napomat egy hotelben töltöttem, ahol egy görög srác volt a lakótársam együtt múlattuk át a hotelben töltött két éjszakát. Első reggel úgy keltem fel, hogy neki fogtam a szállás keresésnek, mivel még nem tudtam hol fogok lakni. Nagy szerencsémre kaptam egy albérletet három mérnök infós hallgató társaságában, ahol a fél évemet töltöttem. Mindezek előtt elmentem egy úgynevezett flathunting-ra, hogy minél több szállást megszemléljek, de ezek drágábbak voltak. A flathunting által megismertem egy libanoni srácot és egy észt lányt, az utóbbival sikerült többször beszélnem, illetve találkoznom. Nagyon tetszett nekem ez a nagy interkulturalitás, nagyon sokan voltak Európa szinte minden országából, Ázsiából, illetve Afrikából is voltak diákok.

Számomra körülbelül két hétbe telt, amíg tényleg azonosultam azzal a ténnyel, hogy teljesen új minden és mivel Szeged egy nagyobb város, én nagyjából 25 percre laktam gyalog a belvárostól, így szinte mindent e – mail segítségével oldottam meg. A későbbiekben vettem havi bérletet a tömegközlekedésre, így októberben és novemberben folyamatosan a tömegközlekedési eszközöket használtam. Három karon tudtam felvenni a tárgyaimat, összesen hatot. Ezekből négyet angolul tanultam. Ezek után folyamatosan jöttek az újdonságok, amikor bementem az első marketing órámra, annyira érdekes volt látni, hogy körülbelül voltunk nyolcvanan a teremben és a csoportnak legalább a hetven százaléka ázsiai volt, de nekem nagyon tetszett külföldiekkel lenni egy légkörben, a végére már annyira megszokottá vált. Úgyszintén a magyar oldalon is, amikor bementem az első magyar nyelvű előadásomra és láttam, hogy a könyvtár kongresszusi termében nagyjából négyszázan voltunk, persze ez az első előadás volt utána fokozatosan csökkent a létszám.

Tanulás szempontjából kihívás volt számomra egy új rendszert megszokni, mivel sok beadandóm voltak ezért ezeket otthon el kellett készítsem és az órák folyamán be kellett mutassam őket, így megkaphattam rájuk a megajánlott jegyet, ami által nem kellett ezekből a tantárgyakból vizsgázni. A megajánlott jegy kiváltotta a vizsgát. Az SZTE-n van egy egységes e–learning keretrendszer, amit kifejezetten az anyagok feltöltésére, értesítésekre és kommunikációra használnak a tanárok és a diákok között, ide kellett feltöltsek minden dokumentumot, például a projekteket, melyek által a gyakorlati vizsgát már csak a vizsganap időpontjában be kellett mutassam, illetve a gyakorlat vezető által kitűzött feladatokat a vizsgán meg kellett oldjam és, ha sikeres volt akkor tudtam menni elméleti vizsgára. Érdekes, mert Magyarországon úgy van, nem mint nálunk az egyetemen, hogy ha teljesíted a gyakorlati vizsgát és nem lesz meg az elméleti része, akkor később is csak az elméleti részéből kell vizsgázni, nem kell újra teljesítsd a gyakorlati részt, mivel arra már meg van a vizsga jegyed. Külön van gyakorlati jegy és elméleti vizsga jegy. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy külön fel kell vedd a tantárgyaknál a gyakorlatot és az elméletet, mintha két különálló tantárgy lenne a kettő és a krediteket és külön adják rájuk, így a későbbiekben csak az elméleti vizsgára kell újra jelentkezni.

Összességében nekem nagyon tetszett az oktatás, nem kellett számomra sok idő, hogy megszokjam ezt az új rendszert és környezetet. A tanárok is nagyon szakképzettek voltak és nagyon segítőkészek, bármi problémám volt vagy kérdésem hozzájuk fordulhattam.

Nagy öröm volt számomra mikor az Erasmus csoportban láttam, hogy vannak Csíkszeredából hallgatók, ők más otthoni nagyobb városokban tanulnak, de kihasználtam a lehetőséget és rájuk is írtam, utólag rájöttem, hogy ez egy nagyon jó döntés volt. Sikerült hamar összebarátkozni velük és közösen több programot is szerveztünk, például közösen kirándultunk Budapestre, Kecskemétre, Szegeden közösen elmentünk szabaduló szobába, többször is meginvitáltak magukhoz társasjáték estre. Ezek után abban a nagy városban éreztem azt, hogy milyen kicsi a világ, mivel még sikerült más otthoni ismerősökkel is találkozni Szegeden.

Sok lehetőségem volt Szegeden, mint tanulás szempontjából, mint kirándulások szempontjából. Az egyetemi könyvtárban több jó szakkönyvet is sikerült találnom, amik a későbbiekben hasznosnak bizonyultak. Egyik lakótársammal több élmény dús kirándulást is szerveztünk, így közösen voltunk többek között Pécsen, Gyulán és Szerbiában, Szabadkán is. Az első hónap után sikerült nagyon jól összebarátkozni a lakótársakkal, akikkel úgy tűnik, hogy hosszú távon is sikerült jó kapcsolatot kialakítani. Többször szerveztünk az albérletben kisebb összejöveteleket, főzéseket, játékesteket.

Mindent egybe vetve egy hatalmas élmény volt, egyedül utaztam ki és nem tudtam, hogy mi lesz velem, de egy pozitív csalódás volt ez az Erasmus mobilitási program, nagyszerű emberekkel találkoztam, sok emberrel kötöttem barátságot. A program nyújtotta pénzből meg kell tanulni gazdálkodni, de mindenre elég volt, örülök, hogy több helyre is el tudtam jutni belőle, kirándulni. Ajánlom mindazoknak az Erasmus+ mobilitási programot, akik ki akarnak lépni a komfort zónájukból és egy életre szóló kalandban akarnak részesülni, egyetemistaként ez a legalkalmasabb arra, hogy megismerj egy másik oktatási rendszert, új kapcsolatokat alakíts ki és több csodálatos helyet megnézz egy országon belül, illetve különböző kultúrákkal megismerkedj. Vannak nehézségek is, de ezekkel mind szembe kell nézni, a végén minden a te javadra fog szolgálni és megtanulsz önállósulni.

Sok szerencsét kívánok minden jövőbeli Erasmusosnak, biztos vagyok benne, hogy ezt a nagy kalandot senki nem fogja megbánni!

2020.03.05.