Biró Bálint, Kommunikáció és PR II. év

Budapesti Metropolitán Egyetem, Budapest 

Magyarország

Egy kis helyzetismertető mielőtt tényleg elkezdem: a bátyám, valamint rokonaim egy része Budapesten él, ezért is nekem ez egyfajta családi látogatással ért fel. A félévet a bátyámnál töltöttem, aki szerencsémre az egyetemtől kb. 500 méterre lakott, így az esélye annak, hogy eltévedek az egyetemre menet eléggé alacsony volt, de mégsem nulla, viszont ez inkább ne boncolgassuk. Az első hűha élményt, már az egyetemen üdvözlő partiján megvolt, az egyetemen több érdekes programot talált ki a vendég és más országból érkező diákoknak, engem mégis a város szépsége fogott meg igazán. Többször jártam már Budapesten, bár legtöbbször csak átutazóban és mindig is tudtam, hogy mennyire szép város, de így először igazán csak most sikerült látnom.

Az adminisztratív hét után én tettem pár napos kitérőt Olaszországba a bátyámmal és a haverokkal. Olaszország gyönyörű, de szerintem drága és túlértékelt, főleg Velence, ezért a véleményemért nagyon sokan dühösek rám. Az ottlétem során sok érdekes dolgot tanultam, pl. Olaszországban őshonos a tarajos sül, ami kábé akkora, mint egy kisebb német juhász és 50 centis tüskéi vannak, amiket az út kellős közepén legeltet, volt biztosítás az autón, de szerintem a tarajos sülre ők sem készültek. Hazaúton megálltunk Ljubljanában, ahol megfogalmaztuk, hogy nekünk jobban bejön a kelet-európai építészet és Ljubljana pont úgy néz ki, mint egy kis Budapest.

Az első hetekben, nagyon nagy csalódás ért és most nem arra gondolok, hogy találkoztam egy orosz lánnyal, akibe egyből beleszerettem, majd soha nem láttam többet, hanem arra, hogy az óra, amit a legjobban vártam a sportújságírás visszamondásra került. Eltelt pár hét és egy random gondolat miatt újra megnyitottam az e-mailt, amiben az óratörlés volt leírva, és alaposan megnézve észrevettem, hogy nem a teljes kurzust lett visszamondva, hanem csak azon heti óra, amikor megkaptam az e-mailt, ekkora én már minden papírt elintéztem, hogy visszamondjam az órát, és kellett is írjam az e-mail-eket, hogy az mégsem úgy van. Szóval az történt, hogy utazásra készülve sietve futottam át az e-mailt, így történt meg az, hogy a kedvenc/legjobban várt órámból sikerült kihagynom az első három hetet, ja igen és ez egy szeminárium volt, szóval többet nem hiányozhattam. Az ott létem alatt sikerült még jobban megismerkednem a kézműves sörök világával, amivel már itthon is kacérkodtam. Elképesztő, hogy mennyi pénzt el lehet költeni egy egyszerű esti sörözgetéssel, szerencsémre a bátyám fizette ezeket legtöbbször, mivel ő hozza a pénzt a házhoz, az én dolgom a mosogatás és porszívózás volt, néha én vettem a tejet és a túrórúdit, úgy éreztem azzal kvittek leszünk. 

Elég hamar sikerült hozzászoknom a nagyvárosi élethez, a tömegközlekedés egy nagy talány volt számomra, de pár nap alatt rájöttem, mennyire egyszerű, a kajarendelések is hamar mentek, de próbálkoztam állatkísérletekkel is néhanapján, így pontosan megtudom mondani, hogy a nyers csirkecomb finomabb az égettnél, de az utóhatása sokkal rosszabb. Egy idő után a főzés (a kotyvasztás jobb szó rá) is könnyebben ment, a pirítós és virsli készítés már eléggé rutinmunka számomra. Nagyjából ennyit tudok elmondani a mindennapi életemről Budapesten, szóval térjünk vissza az egyetemhez. A kedvenc órám a már előbb is említett sportújságírás volt, egy elismert újságíró tartotta az órákat, és minden egyes szavát csillogó szemekkel hallgattam, nagyon sok érdekes és fontos információhoz jutottam, amit remélhetőleg a későbbiekben hasznosítani tudok. Itt ért a legnagyobb elismerés, amikor a házinak szánt sportcikkemre azt mondta a tanár, hogy ezt berakná az újságba. A legunalmasabb órám a Basic of law óra volt, amiből nem nagy meglepetésre meg is buktam, de azon a ponton nem igazán érdekelt, nagyon nem voltunk összhangban sem a tanárral sem a tananyaggal, így jobbnak láttam, ha elengedem ez a mérgező kapcsolatot. Több meglepetés is ért az előadásokkal kapcsolatban, tanultam etikettet, már tudom, hogyan kell kicsontozni egy halat, vagy azt, hogy hogyan viselkedjek egy üzleti ebéddel összekötött tárgyalás alatt.

A reggeli órák nem voltak a szívem csücskei, elég nehéz úgy figyelni, hogy a tanárnő is félálomban van még, mégis minden órán jelen voltam, mivel hamar összhangba kerültem a tanárnővel és a többi csoporttársammal, ezen az órán sokat tudtam fejleszteni az előadó énemet, mivel minden óra végén bemutatókat tartottunk az aznapi leckéből, és sokszori ellenkezésemre mindig én lettem a bemutató személy. Az legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor félév közben egy órát, amit már mindenhova elküldtem, hirtelen elkezdtem megszeretni. Project management volt az óra neve, csoportokban kellett dolgozni egy általunk kitalált projekten és lépésről lépésre létrehozni elméletben. A első hetekben nagyon nehéz volt elkészítenem a heti feladatokat, a csapat is le volt maradva, és mindannyian attól tartottunk, hogy meg fogunk bukni, de nagy nehézségek által sikerült lezárnunk a projekt első szakaszát. Ekkor azt gondoltam, hogy csak legyünk túl, a feladatokhoz nekem nem volt előzetes tudásom, mivel én másodéves voltam a harmad- és negyedévesek dzsungelében, viszont egy pillanatban, amikor minden remény elszállni látszott, hirtelen előtört az ambiciózus, egoista (talán még mazochista) énem, aki nem engedte, hogy feladja, sőt élvezte, hogy órákig szenvedek egy piszok krízisanalízissel. A sok szenvedés után jött a határtalan elégedettség, amikor végre befejezted a munkád és hátra dőlve dicséred magad, hogy mennyire király is vagy. 

A csoportos munkában rájöttem, mennyire fontos a kommunikáció és a leadási határidők betartása, valamint, hogy sose bízz meg egyiptomiakban, mert a végén kitolnak veled. A vizsgákat könnyen fel tudtam venni, úgy döntöttem, hogy két részre osztom őket, hogy ne legyenek nagyon megterhelők egyszerre, bár a vizsgák után arra is rájöttem, hogy hozzám jobban illenek a gyakorlati órák, amiket év közben be tudsz fejezni, azokból mind jó jegyeket kaptam, míg a vizsgákkal elég sokat szenvedtem. Ha röviden kéne összefoglalnom az érzéseimet, akkor azt mondanám, hogy megérte a sok papírmunkával vesződni, persze vannak jó és rossz élmények, lehettek volna egyes dolgok könnyebbek és teljesen máshogy megoldva, de összességében élveztem a Budapesten töltött időt, az együttélést a bátyámmal, az esti iszogatásokat, a méregkeverést (a banánkenyér nagyon jól sikerült), a néha érdekes néha unalmas órákat, és reményekkel várom a következő félévet. 

2020.02.06.