Bodor Imre – Zsolt, Környezetmérnöki szak, III.év

Università degli Studi della Tuscia, Olaszország

Minden út Rómába vezet – tartja a mondás. De minden kezdet nehéz, mindent el kell kezdeni valahol. Az én történetem már egy előző részben elkezdődött. Előző félévemet Olaszországban pontosabban Viterbo-ban töltöttem Erasmussal. Ezen periódus végeztével életem egyik legjobb döntése volt, amikor eldöntöttem újra visszamegyek Viterboba. A város csendes, elbűvölő, és olaszosan varázslatos. Az emberek élik a kis megszokott hétköznapjaikat. Megvannak a maguk kis bogaraik, a kora reggeli croasant-cappucino, a déli pihenő, a laza – néha túlságosan is nyugodt életmenet. Ezek voltak azok a dolgok, melyek ismét arra késztettek, hogy visszamenjek Olaszországba. Előző mobilitási félévem során, belerázódtam az ők életvitelükbe, felvettem az ők ritmusukat, megtanultam a nyelvet, gesztusokat használni. Így másodjára már csak kész élvezet volt.

De ez a sok szép és jó mellett voltak terveim is. Méghozzá nem is kevés. Volt pár kurzus, amit mindenképp le akartam tenni, volt egy labor, ahol komoly kutatásokat folytattak és én mindenképp be akartam csatlakozni abba. Szóval megvolt a lehetőség, egy újabb esély, hogy ismét egy remek időszakot tölthessek el itt.

Megérkezésem után, már a jól megszokott lakásba tértem vissza, a megszokott és szeretett barátok, lakótársak közé. Elindult újra az élet. Az egyetemen az ők ritmusukban haladtam a tantárgy felvételekkel, elkezdődtek az előadások, szemináriumok. A nyelv ismerete és az otthonról hozott kis bátorsággal már sokkal nyitottabban vágtam bele mindenbe. Ez idő alatt még több barátra tettem szert, valamint csatlakoztam az ottani ASES csoporthoz (külföldi diákokkal foglalkozó egyesület). Ennek keretén belül, minden hétvégén kirándulásokat szerveztek, utaztunk körbe Olaszországban.

Megnéztük a főbb nevezetességeket, nagyobb városokat, híres-monumentális épületeket, és olyan elrejtett kincseket amelyek nem közismertek:

Firenze: Michelangelo hegye, a hires Dávid szobor, Ponte di Vecchio, a firenzei dóm, Lago di Bolsena: igazi olasz pizza, remek mediterrán vidék, elbüvölő tópart, Róma: Capitolium, Fontana di Trevi, Pantheon, Colosseum, Vatikán, Szent lépcső, Forum Romanum, Civita di Bagnoregio: az egekbe emelkedő vár, é sez elbüvölő olasz kisváros a lábánál, Nápoly: nápolyi dóm, a filmekbe illő gettós részek, a kikötők, mindenhól hal és olaszos stílus, Velence: a cölöpökön fekvő város, csodás látképpel, jellegzetes stílussal, Pádova: a vallási központ, és turista látványosságok tárhelye, Verona: karnevál, ünneplés, és a fergeteges hangulat városa, Viterbo: egyetemi központ, csendes, békés kis olasz városka Róma külvárosában, Tarquinia: nyugati részen fekvő tengerparti városka. Etruszkok rom-városok és múzeumok, Lombardia borvidékei, Perugia: Perugiai csoki fesztivál, Assisi, Bomarzo: Parco di Monstre, San Marino: Cheesnut (gesztenye) fesztivál, és különböző rusztikus és egyedi éjszakai rendezvények városa. 

Decemberben szintén az itt szerzett barátaimmal együtt ünnepeltem meg a születésnapomat. Külön meglepetéssel készültek neki, ami nem jellemző azért az olaszokra. Az ottani Eat Pub. Egész vendége velünk ünnepelt.

Belekóstoltam az itteni gasztronómiába is. Kipróbáltam mindenféle pizzát – északon a vastag tészta, vastag feltét a jellemző, majd délen a vékony ropogósat, de még szé-pizzát is ettem. Kínai lakótársamnak hála ettem polipot, rákot, ho-ko-t, és érdekesebbnél érdekesebb ételeket.

A teljes félév alatt sikerült jól beilleszkednem, az egyetemen is egyre otthonosabban mozogtam, kutató munkát folytattam a mikróbiológia laborban, közben pedig egyre jobban éreztem magam.
A vége fele lassan egyre jobban érezhetőbb volt, hogy minden jónak egyszer vége szakad. A 2020-as évet vizsgaidőszakkal kezdtem ami két hónap volt. Ez elegendő volt megküzdenem a nehézségekkel, és a periódus végére öt sikeres vizsgát tudhattam a hátam mögött.

A haza utazás már nehezebb volt. Elválni a barátoktól, ismerősöktől. Fájó pont volt mikor egyik ismerősöm megjegyezte: ,,de hát te közénk tartozol”. Minden jónak vége szakad, minden álomból egyszer felkel ébredni. Tapasztalat, életstílus, élmények, más kultúra, más életvitel, gondolkozásmenet. Megannyi szórakozás, utazás, - egy más életforma. Én ezekkel gazdagodtam az Erasmussal eltöltött egy évben olaszországi utazásaim alatt.

2020.03.20.