Stan Krisztina Tímea, Kommunikáció és közkapcsolatos mesteri, II év.

Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest

Magyarország

Még az előző félévünket töltöttük Budapesten, amikor eldöntöttük, hogy nem elégszünk meg öt hónappal, így ismét megpályáztuk az Erasmust, hiszen nem szerettük volna, hogy a Budapest és az Erasmus adta élmények ilyen hamar véget érjenek. Bár a Károli Református Egyetem sok újat és hasznosat tanított, szerettünk volna más egyetemen is körülnézni. A Corvinus Egyetem szinte mindenben különbözik az előzőektől, legalábbis intézményileg, hiszen sokkal nagyobb és zsúfoltabb, mint amihez hozzászoktunk, ám ez nem azt jelenti, hogy ne lettünk volna szívesen látva. A tanárok itt is ugyanolyan kedvességgel viszonyultak hozzánk, mint otthon (bár kicsivel több idő kellett, amíg a nagy létszámú osztály minden tagját név szerint megjegyzik). A többiek nevében nem beszélhetek, de a számomra olyan volt, mintha egy amerikai filmbe csöppentem volna. Mivel az egyetem mindhárom épülete a Duna parton helyezkedik el és egy nagyobb füves rész is található körülötte, ezért a hallgatók a padokon, illetve a füvön ülve olvasgattak és beszélgettek a naposabb és melegebb időkben, igazi kampusz hangulatot idézve. Mi is gyakran vettük igénybe ezeket a padokat a kávét szürcsölgetve vagy éppen az uzsonnát majszolgatva. Ilyenkor jó volt nézni az órára siető társakat, akik között elég sok volt az ismerős, hála az Eligazító hétnek.

Ezt a félévet egyedül kezdtem, a barátnőim csak később csatlakoztak hozzám, így én voltam az, aki úgymond felmérte a terepet. Informálódtam a tantárgyak, feladatok és a tanárok felől. Az első hét amolyan próba hét volt, mivel ebben az időszakban még lehetett változtatni az órarenden, ha véletlenül nem felelt meg a tantárgy. Mi első körben olyan tantárgyakat szerettünk volna felvenni, amelyeket el tudunk otthon fogadtatni, valamint az érdeklődési körünkkel is egyezik. Végül csak három magyar tantárgy jutott, a többit angolul kellett teljesítenünk. Az elején féltem, hogy ez a helyzet akadályokat szülhet a tanulmányainkban, de szerencsére sikerült megbirkózni a feladattal. Az angol nyelvű tanórákon többnyire Erasmusos diákok vettek részt, ami lehetőséget adott a csoportmunkás feladatok által a tapasztalatcserére és más kultúrák, szemléletmódok megismerésére. Volt, hogy órán kívül is beszélgettünk arról, hogy kinél mi a helyzet az országban, illetve tipikus „ nálatok ezt hogy mondják” játékot játszottunk. Egyedül egy texasi lány jegyezte meg szomorkásan, hogy neki nincs különleges plusz idegen nyelve, hiszen az övét mindenki érti és beszéli.

Három magyar és négy angol tantárgyunk volt különböző kreditszámmal és feladatokkal ellátva. Volt, amiből több volt a ZH és volt, aminél a csoportmunka számított többet a végső jegybe. Médiakommunikáció tantárgyból például a heti bemutatóink mellett olykor vitaindító kérdéseket kellett megfogalmazzunk, máskor mi kellett véleményt alkotva válaszoljunk rájuk. Egy idő után hozzászoktunk a kommunikáció és PR témák folyamatos böngészéshez, ugyanis az előbb említett Médiakommunikáció és a PR és marketingkommunikációs tervezés tantárgyunk külön megkövetelte a szakmai felkészültséget. PR-ből az óra elején voltak úgynevezett „sziporkázások”, amely egy 3 perces kiselőadást takart. Ilyenkor a hallgatók egy éppen aktuális témát bemutatva indítottak el egyfajta vitázást. Annak érdekében, hogy értelmes hozzászólás szülessen, nekünk is tisztában kellett lenni ezekkel a történésekkel. Ezen az órán az éppen tanult téma anyagához kapcsolódva kaptuk a házi feladatokat is - pont mint otthon - annak érdekében, hogy tesztelni tudjuk magunkat, valóban érthető volt számunkra a téma. Ha pedig elakadtunk a feladat elvégzése során, akkor a felmerülő kérdéseinket jelezhettük a tanárnőnek. Számomra az egyik legérdekesebb és egyben legnehezebb kreatív feladatnak az bizonyult, amikor egy egyszerű mondatot 20 féle képpen kellett leírjunk úgy, hogy az értelme megmaradjon. Nagy volt az izgalom, hiszen a 3 legügyesebb hallgató plusz pontban részesült.

Az egyetem főépülete rendelkezik egy úgynevezett Faculty Club nevezetű teremmel, ahova gyakorta szerveznek tematikus előadásokat. Novemberben mi, kommunikációs hallgatók is részt vettünk egy ilyen előadássorozaton, amely az Online work/life téma köré épült. Ekkor Nyilas Orsolya (Coca-Cola HBC Magyarország); Boros Botond (Google Magyarország); Szabados Andrea (TEDxLibertyBridgeWomen); Kovács András Péter és Kormányos Péter Dávid (Magyar Telekom) előadásait hallgathattuk meg.

Lehetőségünk nyílt részt venni a Petőfi Tv akusztikus műsorának felvételén, illetve a TV2 egyik szórakoztató show műsorának a forgatására is ellátogattunk, ahol a színfalak mögül követhettük a stáb munkáját, ugyanakkor láthattuk azt is, hogy a háttérből jövő instrukciókat hogyan építik be a műsorvezetők a produkcióba. Számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire apró töredéke kerül kamera elé az amúgy hatalmas berendezett díszletnek.

Természetesen az egyetemi teendők mellett maradt idő a pihenésre, szórakozásra is. Bár személy szerint én a nagy hidegben kevésbe éreztem késztetést arra, hogy a városban mászkáljunk, voltak olyan események, amelyeket kár lett volna kihagyni. Ilyen volt például a karácsonyi vásár és a hozzá tartozó forralt borozás vagy éppen a korcsolyázás a Hunyadi vár előtti jégpályán. Idén sem maradhattak el a kirándulások, koncertek és a színházi előadások, bár a túlzott eleganciát olykor felváltotta a meleg pulcsi és a vastag harisnyanadrág.

Annak ellenére, hogy az hőmérő mínusz fokokat mutat, a szívemet mégis melegség tölti el, ha visszagondolok erre az Erasmusos félévre is. Nagyon örülök, hogy részese lehettem a programnak és mesteriszakos hallagatóként, ezzel zárhatom az egyetemi éveimet, élményeimet. Köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették ezt számomra. Neked pedig, kedves olvasó csak ajánlani tudom ezt és minden hasonló lehetőséget.

2020.02.18.