Csomor Szende-Zsuzsanna, Turisztikai mérnök-menedzser, III. év

Portói Egyetem, Porto

Portugália

Életem egyik legkalandosabb, legélménydúsabb, legemlékezetesebb félévét nyújtotta az Erasmus+ Mobilitás, amelyet saját véleményem szerint mindenkinek kötelező módon ki kell próbálni. Ez egy olyan lehetőség, amely nem mindennap adódik az ember életében, és egy olyan szintű tudást, tapasztalatot, és széleskörű látást nyújt, amelyet nemcsak, hogy nem bánsz meg, hanem hasznodra válik.

Egyetemi éveim alatt szinte biztossá vált számomra, hogy kipróbálom ezt a programot, de ami teljesen biztos volt, hogy angol nyelven fogom végigcsinálni. A szakot figyelembe véve két lehetőségem volt: Magyarország (itt több városban is) és Portugália. Egyik szaktársammal közösen döntöttük el, hogy együtt megyünk, de akkor még csak Magyarországig mertünk álmodni. Egy másik barátnőm, aki egy évvel kisebb, mint mi de ugyanazon a szakon van, lelkesen mesélte, hogy ő is kipróbálja az Erasmus+ Mobilitást, de ő Portugáliát fogja választani. Mosolyogva hallgattam végig, és közben arra gondoltam: ,,kis naiv, milyen nagyot álmodik, de ez már túl merész, hisz senki sem volt még ezelőtt oda az egyetemről’’. Ez a dolog annyiban is maradt, mindaddig, amíg eljött a minden évben megtartott Erasmus beszámolós est, ahol a már hazatért Erasmus diákok beszámolóit hallgatva csak még lelkesebbek lettünk. De a leglelkesebb mégiscsak a kis – merész - naiv barátnőm volt, aki egész este arról győzködött engem és a szaktársamat, hogy Portugália sokkal jobb buli lesz. Végül beadtuk a derekunkat, és így hárman vágtunk neki a nagy távoli kalandnak.

El kell azt is mondanom, hogy mint sok más dolog, ez sem ment zökkenőmentesen, voltak problémáink, de közöse megoldottuk, és bármikor kérhettünk segítséget az egyetemről, ismerősöktől, szívesen segített mindenki. A titok, ami elkísért és átsegített minket kisebb-nagyobb problémáinkon, az a felfogásunk és a hozzáállásunk a dolgokhoz, mivel mi az egész Erasmust egy nagy kalandnak fogtuk fel, ami keretén belül semmi sem lehetett átlagos, és legfőképpen semmi sem ment egyszerűen, amitől az egész izgalmasabb, vidámabb lett.

Már az utazással elkezdődött a mi ’’nem unalmas’’ kalandunk. Utaztunk vonattal hét órát, reggeliztünk a földön ülve, repültünk kétszer is, amíg végül megérkeztünk a portói repülőtérre.

A buszon ülve a város központja fele haladva csak csodáltuk a gyönyörű várost, a ragyogó napsütést és a meredek, szűk utcákat. 

Az első napokban hamar levontuk a következtetést, miszerint az ottani sofőrök elég precízen és pontosan vezetnek a szűkebbnél szűkebb utcákon. Aztán hamar kiderült az is, hogy elég indulatosak lesznek a volán mögött, és a dudát mindennapi használatra alkalmazzák.

Érkezésünk másnapján az egyetem diákjai (Universidade Portucalense) fogadtak minket, körbe vezettek az egyetemen és három napos programot szerveztek, amely keretein belül hajókáztunk a Duero folyón, kipróbálhattuk a szörfözést, közös vacsorán hagyományos portugál ételeket kóstolhattunk, és már első nap volt alkalmunk megkóstolni a híres portói bort. 

Ezen programok keretein belül alkalmunk volt jobban megismerni egymást a többi erasmusos diákkal, megbeszélni, hogy ki honnan jött, mit tanul ott, milyen tantárgyai lesznek. Mindenki nagyon nyitott volt az ismerkedésre, és lelkes, hogy új embereket ismerhet meg.

Az első hetünk az egyetemen nagyon érdekesen zajlott, mivel el kellett döntenünk, hogy melyik órákat vesszük fel, melyiket adjuk le esetleg, és ezért megnéztük melyik óra hogy zajlik, beszéltünk a tanárokkal a követelményekről. Az első órán, amin részt vettünk, portugálul zajlott és a tanár csak pár szót mondott el angolul, aztán máris egy projekten kellett dolgoznunk. Nyílván mondanom sem kell, hogy azt sem tudtuk miről van szó, és akkor egy picit megijedtünk, hogy mi lesz velünk. De ez csak az első óra volt. A többi tanár sokkal jobb benyomással volt ránk, mindenik folyékonyan beszélt angolul, és már az elején világosan elmondták, hogy mire kapunk jegyet a félév során, milyen projekteket kell megírnunk. A legtöbb tanár portugálul tartotta az előadásait, ezért velünk külön időpontot beszélt meg, amelyet kizárólag nekünk tartott minden kéthétben. Két olyan óránk volt, amelyre minden héten járnunk kellett. Az egyik órán a turizmus alapjait tanultuk, ahol a tanár mindig elmondta nekünk is angolul, amit épp azelőtt a portugál diákoknak. Ezen az órán mi is egy igazi portugál osztály tagjainak érezhettük magunkat. A másik óra a Portugál kultúrák, amely keretein belül a város nevezetességeit látogattuk meg, és megnéztünk más városokat is. Ez az óra igazán hasznos volt, mivel sok új információt megtudtunk az országról és az ott élőkről egyaránt. Talán ami nekem a legjobban tetszett, hogy az órák keretein belül gyakorlati dolgokkal foglalkoztunk, esettanulmányokat oldottunk meg, parkokat térképeztünk fel, számos projektet írtunk meg. Az egyik ilyen projekt megírása közben történt, hogy egy csütörtöki napon 1700 szavam volt meg a 3000-ből, amit hétfőn kellett elküldenünk a tanárnőnek. Ekkorra már elfogadtam, hogy a dolgok nem mennek egyszerűen, ahogy ebben az esetben is történt, mivel elromlott a laptopom, rajta a be nem fejezett dolgozatommal. Egész csütörtökön kerestem a szervízt, ahol végül nem tudták megjavítani, és közben próbáltam felvenni a tanárnővel a kapcsolatot, hogy kérjek még pár napot. Aztán végül adott még egy hét haladékot, de újra kellett írnom az egészet.

Mivel minden második héten voltak csak a közös találkozások a tanárokkal, ezért elég sok szabadidőnk volt, amit próbáltunk kellőképpen kihasználni. Volt alkalmunk bejárni a város minden főbb helyszínét, amit nagyon hangulatossá tettek az utcazenészek. Mindemellett eljutottunk Lisszabonba, ami szintén nem volt egy unalmas utazás, mivel félúton lerobbant a buszunk és két órát vártunk az autópályán a következőre. Az én kedvenc és legjobb élményem, amikor Madridba mentünk, és ott is Circus de Soleil, ami egy leírhatatlan élmény volt.

Végezetül mondhatom, hogy határozottan megérte ez a félév és csak biztatni tudok mindenkit, hogy legyen ,,kis-merész-naiv’’, akárcsak az én barátnőm, aki, mert nagyban gondolkodni, és sikerült meggyőznie minket is, hogy legyünk bátrak és ,,úttörök.’’

2020.03.04.