Szabó Erika, Kommunikáció és közkapcsolatok mesteri II. év

Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest 

Magyarország 

Ha a mesteris képzésemre tekintek vissza, akkor első ízben az Erasmus+ program jut eszembe, amelyet asszociálok Budapesttel és az ott töltött röpke egy évemmel. Ma már nevezhetném ezt az irományt az Erasmus+ trillógia harmadik részének, ha a túlzás eszközével élek, hisz nem titkolni való két tanulmányi félévet és egy szakmai gyakorlatot tudok magam mögött.

Erasmus még mindig csak az erasmus, össze zavartan érdeklődtek az ismerőseim, barátaim ez az időszak alatt és én mindig széles mosollyal mondtam el mennyire örvendek, hogy Budapesten tanulhatok, méghozzá ismét. A történet csak akkor kezdett bonyolódni amikor elmeséltem, másodjára az őszi szemesztert a Budapesti Corvinus Egyetem, Kommunikáció- és Médiatudomány mesterképzési szakán kezdtük a jól megszokott hármas kombinációban Kitti, Laura és én. Habár én a regisztrációs hétből kimaradtam, akkor még javában szakmai gyakorlatoztam, majd hirtelen jött a váltás villámgyors haza utazás és papírcserék már ismét a Budapesten kaptam észbe amikor költöztem át az angyalföldi, Reitter Ferenc koliba a Tétényiből.

A lehetőségeinkhez mérten próbáltunk olyan tárgyakat felvenni amelyek az itthoni tantervünknek is valamelyest a részét képezik, de nem minden tárgyunk volt a szakterületünkhöz közel álló, valamint nem magyarul volt oktatva. A tárgyak közül kiemelném a szívemnek a legkedvesebbeket,  a Médiakommunikációt különösen szerettem, mert dr. Bokor Tamás médiakutató oktatta és örültem, hogy személyesen végig kísérhetem egy félévet az eszmefuttatásait arról, szerinte mi várhat ránk a jövőben, mennyi változást hoz még az életünkbe a média és a hozzá való viszonyulásunk. A személyére már csak azért is kíváncsi voltam, mert az első évben néhány tanulmányban társszerző volt amelyből itthon vizsgáztunk  Tömegmédia tárgyból.

A PR és marketingkommunikációs tervezés első órájártól kezdve az egész féléven át az általunk megálmodott terméknek és annak  otthont adó vállalkozásnak kellett kidolgoznunk az arculatát, média megjelenéseit, PR tevékenységeit, pédául krízis kommunikációs estet kellett kigondolnunk és megoldanunk. Mivel Laura és én egy héttel később érkeztünk nem vettünk részt az órán igy nem tudtunk csoportokba szerveződni, tehát végül ketten társultunk Kittihez és kezdődhetett a félévet átölelő közös házi írás, amelyet a kurzus végén az addigi munkánk bemutatása koronázott meg és ezt még megtóldta egy szóbeli is.

Nekem nagyon újdonságnak számított az, hogy ilyen hosszú időt kell együtt dolgoznunk. A sapin is voltak csoport munkáink, de nem ilyen nagy intervallumot öleltek fel, ezt fokozta az is, hogy nem emailben küldtük át az anyagot hanem minden órára kinyomatva kellett leadnunk, ami olykor olykor feledésbe merült így hát volt eset, hogy kaptunk arra egy szép kerek nullát. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindig volt egy javítási lehetőség, ahol korrigáltuk a hiányosságokat és visszagondolva én nagyon köszönöm dr. Veszelszki Ágnesnek, hogy szétcincálta a beadandókat, a hibákból tanultunk a legtöbbet. 

Tudva, hogy ez az utolsó Erasmusos mobilitásom már nyáron szigorú elképzeléseim voltak arról hogyan fogom tölteni, többé kevésbé sikerült megvalósítanom mindegyiket. A ősz során több alkalommal elhagytuk Budapest határát és nem csak hanem az országét is, végre sikerült eljutnom Prágába, Bécsbe és Pozsonyba is. De nem mellőztük budapesti látványosságokat sem időnként rászántunk egy délutánt vagy akár egy egésznapot is némely látványosság megtekintésére amelyekhez még nem jártunk. Szerencsés vagyok mert nem csupán a tanulás, kirándulás köré fonodótt a félév, hanem szert tettünk új barátokra, akik velünk tartottak budapesti éjszakákba és ami még nagyobb öröm számomra régi baráti kapcsolatokat a kint lét alatt sikerült szorosabbra fűzni. 

Az elmúlt néhány hónapban bővült a hobbijaim listája a hímzéssel, amikor a Hagyományok Háza Találkozz a népművészettel című programját meghirdette, én lelkesen jelentkeztem a tevékenységekre és abba a szerencsés helyzetben kerültem, hogy megismerkedtem dr. Dulai Sándornéval aki ezt követően hímzési technikákat tanított nekem. Terveim vannak a megszerzett tudással nem csupán népviseletem egyik fő alkotóelemét fogom hímezni, hanem majd a ruhatáramat is megbolondítanám  a népi motívumok világával. Mérhetetlen az az örömérzet amelyben igen gyakran volt részem a mobilitások során. Életreszóló leckéket, tapasztalatokat, élményeket viszek tovább a tarsolyomba és hatásukra építkezem, építgetem tovább az életem. 

Utolsó köszönetet írom mindenkinek aki részese volt valamilyen formában ennek az időszaknak, de ez nem szomorú dolog ám, hisz minden befejezés egy új szakasznak a kezdete. Te aki olvasod ezt a beszámolót és még néhány félévet aktív hallgatóként töltesz az egyetemen, én csak azt tudom tanácsolni fontold meg és jelentkezz, mert ez a program kimozdít a sokak által emlegetett komfortzónádból, tudom én azt gondolod milyen elcsépelt gondolat ez, hisz legtöbben ezt emeljük ki, ez a szókapcsolat ami a legjobban tudja összegezni amit kaphatsz az Erasmustól még ha úgy cselekedsz is, mint én és magyar nyelvterületre mész tovább tanulni. ÉS ha már itt vagy és idáig olvastad, tudom én el van már ültetve az Erasmus+ magocska a fejedben, hagyd hogy fejlődhessen és kiteljesedjen.

2020.02.06.