Ferencz Réka - Általános közgazdaság szak, III. év

Csehország

Végzős diákként és már több csereprogramban résztvevőként nem is volt kérdés, hogy ki szeretném-e használni az utolsó Erasmus lehetőséget, így hát ezúttal a szakmai gyakorlatot pályáztam meg az Erasmus+ program keretén belül. Továbbá az sem volt kérdés, hogy melyik országot célozzam meg a két hónapos szakmai gyakorlat letöltése érdekében.

Csehország több szempontból is belopta magát a szívembe:

• az ott lévő emberek egyszerűsége és közvetlensége miatt
• az életminőség sokkal magasabb színvonala, annak ellenére, hogy az árak a hazai árakkal nagyjából azonosak, éppen ezért Európában a legélhetőbb országnak tartom
• bőven akad látnivaló, mind a természeti, mind pedig a kulturális örökségét tekintve
• a nemzeti italuk miatt, amely - véleményem szerint - a világon a legjobb :-)
• az sem mellékes, hogy ismertem már a várost, ugyanis korábban már éltem itt egy félévet

Ostrava

A város, ahol a szakmai gyakorlatomat töltöttem, Csehország harmadik legnagyobb városa, egy ipari jellegű város, amely az ország keleti részén, a lengyel határ közvetlen közelében fekszik. Ipari múltja ma is jól fellelhető, egykor jelentős feketeszén lelőhely volt, a 20. század második felére már ő volt a köztársaság „acél szíve”.

A rendszerváltás után a kémiai és kohászati ipar erőteljes visszaesése után bezárták a bányák legnagyobb részét is, így a város területén már nincs is bányászat. Ezt követően jelentős környezeti tisztításon ment keresztül a város, és ma igen jól látszik ez, rengeteg zöld övezet, park és erdős terület található a város területén, amely barátságosabb hatást kelt, mint pár évvel ezelőtt.

A fogadó intézmény

Az intézmény, ahol dolgoztam egy fordítóiroda és nyelviskola, amely több szempontból is szimpatikus volt számomra:

• az interkulturális jellege miatt
• az ott dolgozók szinte mindegyike beszélt angolul
• a családias, barátságos és közvetlen környezet: már az első héten bevontak a közös szülinapozásba, közös ebédekbe, természetbe és „könyvtárba” jártunk és kipróbálhattam a Csehországban újonnan „meghonosult” sportot, a „disc golfot” is.

A mentorom, aki egyébként vezető tisztséget tölt be a vállalatnál, nagyon kedves és talpraesett. Igyekezett olyan feladatokat rám bízni, amelyek az érdeklődési területemen belül esnek és iskolai végzettségemnek is megfelelnek, valamint, amelyből ők is merítkezhetnek, és hasznosítani tudják. Ennek értelmében első lépésben jövedelmezőségelemzéssel foglalkoztam, majd a versenytársak feltérképezésével, illetve piacelemzéssel. Mindezek mellett a vállalat belső rendszerébe is betekintést nyerhettem, az alkalmazottak teljesítménymérésével foglalkoztam, valamint az általuk hozott nyereséget is megvizsgáltam, illetve olyan feladatokat is kaptam, amelyek révén számítógépes ismereteimet csiszolhattam. Számomra motiváló jelleggel bírt, hogy olyan fordítást is rám bíztak, amely hivatalosan a honlapjukra is felkerült, ugyanis éreztették velem, hogy megbíznak bennem.

A szerződés szerint napi 6, heti 30 órát kellett dolgoznom, de számomra nem jelentett problémát, ha napi 8 órát kellett bent maradnom. Mindig szívesen mentem dolgozni, ugyanis éreztem azt, hogy befogadtak, és a kis munkaközösségük aktív tagja lehetek.

A munka mellett természetesen szórakozásra is bőven jutott idő. Minden nap kimozdultam valamerre, és felfedeztem valami újat a városban. Ahogy a lakótársam mondta, én soha nem unatkoztam, mindig voltak látogatóim, vagy én utaztam valamerre. Így történt az, hogy meglátogattam a Szlovákiában élő egykori dániai szobatársamat, de voltam még Prágában, Cesky Krumlovban, Lengyelországban és Ostrava környékén (Frydek Mistek, Baška, stb.). Látogatóim Budapestről, Brnoból és szülővárosomból voltak.

Az a jó a csereprogramban, hogy fejleszti a személyiségedet, segít abban, hogy sokkal magabiztosabbá és talpraesettebbé válj, illetve a szakmai és személyes fejlődésben, megismered önmagad és olyan dolgokra jössz rá, amelyeket eddig nem is tudtál magadról. Ugyanakkor - bár közhelyesen hangzik, de tényleg – életre szóló barátságok alakulnak ki, illetve az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy bárhová utazol a világban, mindenhol van ismerősöd.

Én magam összesen háromszor éltem a csereprogram adta lehetőséggel (CEEPUS, Velux és Erasmus+), és ha még lenne lehetőségem, egy percig sem haboznék. :)

Ezúttal is köszönöm a Sapientiának a lehetőséget, és nem utolsósorban a vállalatnak, hogy nagy szeretettel fogadtak. 

2016.10.21.