Maxem Emese - Környezetmérnöki szak, III. év

Körös-Maros Nemzeti park, Magyarország

Az Erasmus+ mobilitás program keretén belül egy csodálatos szakmai gyakorlatban lehetett részem július 11-szeptember 12. között. Sosem voltam olyan ember, aki egy kicsit is kimert volna lépni a kis komfort zónájából, de most már nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy ennek a programnak a részese lehettem, valamint, hogy szakmai gyakorlatomat egy ilyen helyen tölthettem el, mint a  Körös-Maros Nemzeti park (KMNP). Olyan két hónapba lehetett részem, amiről még álmodni sem mertem, azt tehettem amit imádok, a természetben lenni és azt tanulmányozni, valamint újabbnál újabb kincseit felfedezni.

Magyarország egész területét Nemzeti parknak nyilvánított területek borítják, én ezen parkok egyikének a részese lehettem és betekintést nyerhettem az úgymond életébe, működésébe. A KMNP a dél alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének a feladatát valósítja meg 1997 óta. Területe 501 km2 foglal magába, az itt dolgozó segítőkész emberek arra törekedtek, hogy nekem ebből minél többet megmutathassanak. Szakmai gyakorlatom során két helyen is több időt töltöttem,  a bihari Madárvártán, illetve Szarvason. Meglepően kellett tapasztalnom, hogy az ottani gondolkodásmód, amely átkarolja a nemzeti park működését mennyire eltérő  a mi nemzeti parkjainkra kivetített gondolkodásmódtól, ennek következtében szégyennel kellett végighallgatnom a panaszukat, hogy milyen sok szemetet hoz a Körös Romániából, de ez most itt, mind mellékes. Első hetemet a biharugrai Madárvártán töltöttem. Ezen a tájegységen lévő természetvédelmi őr, Motkó Béla vezetőm fő célja volt, hogy minél több helyet megmutathasson nekem. Már első nap reggel 6 órakor indultunk kerékpárral meglátogatni a biharugrai halastavakat, amely Magyarország második legnagyobb halastórendszere. Nagyon jó élmény a reggeli napfelkelténél egy őrtoronyból távcsővel nézni a halastavak gazdag madárvilágát (kiskocsag, kárókatona, dankasirály, szürke gém, sárszalonka stb.). Gólyaszámláláson is részt vehettem. A településeken meghatároztuk a jelenlévő fészkek számát, minden egyes fészekben megfigyeltük a költés sikerességét illetve sikertelenségét, valamint figyeltük azt is, hogy  hány utóddal bővült az állomány.  Ötven-hatvan évvel ezelőtt 15-16 ezer pár gólya fészkelt, napjainkban már csak ennek harmada, 5000-5500 lakott fészek található. Az számlálásra azért is van szükség, hogy megismerjük az állomány nagyságának változásait és a csökkenést okozó tényezőket.

Két hétre Szarvasra utaztam, ahol a Körös-Maros Nemzeti park igazgatóságába és egy Állatpark működésébe is betekintést nyerhettem. Ott is szívélyesen fogadtak és lelkesen mutatták be a parkhoz tartozó állatparkot, amelyben minden szabadidőmet szívesen eltöltöttem, akár az állatok etetése révén is. Ezen kívül számomra egy nagyon extrém és egyben érdekes sportnak lehettem a részese,  ez pedig nem más, mint a kenuzás. Egy olyan felejthetetlen élményben volt részem, amit bárkinek ajánlok. Az élmények sokaságát megtetőzte a nagyon sok terepgyakorlat. Minden jellegzetes helyet próbáltak megmutatni és minél több helyzetbe próbáltak bevonni, ami a Nemzeti park feladatai közé tartozott. Többek között ellátogattunk egy helyi termelőhöz, melynek terméke Nemzeti Park termék védjeggyel jogosult, itt jegyzőkönyvbe vettük, a gazda elért eredményeit. Megnézhettük többek között a termék elkészülésének a folyamatát is. Azután a Kígyósi tanösvényen szemügyre vehettük  és tanulmányozhattuk a nagyerdő, a szikes puszta és a mocsarak élővilágát, valamit a puszta madárvilágát is. Mindezek mellett, a Nemzeti parkban található több mint hetven kunhalom és földvár, amelyek a kiemelt kultúrtörténetük valamint tájképi értékeik mellett növénytani szempontból is jelentősek. Nekem ezek közül az Ecsegi pusztán találhatóakat volt szerencsém megtekinteni, amelyen a taréjos búzafüvet (Agropyron cristatum) apionír társulásban a heverő seprőfüvet (Kochia prostrata), valamint a zártabb gyepekben a kunkorgó árvalányhajat (Stipa capillata) figyeltük meg.

A Csanádi pusztákon az úgynevezett löszpusztagyep az uralkodó,  termékenységének köszönhetően sok értékes fajnak ad otthont, többek között a vetővirágnak, amelynek itt él a legnagyobb állománya. A löszgyepek növényei közül kiemelhetők a fokozottan védett volgamenti hérics (Adonis volgensis) valamint a bókoló zsálya (Salvia nutans) növények, amelyek csak a KMNP által kezelt védett természeti területeken élnek.  Állattani értéket képvisel a ma már igen ritka, fokozottan védett földikutya, amelynek csak a túrását láttuk és ez  által felszínre hozott föld szerkezetét figyelhettük meg.

Őze Péter természetvédelmi őrtől többek között az erdőgazdálkodás területén kaptam sok információt. Tanulmányoztuk az őshonos fajokkal (bükk, kocsányos és kocsánytalan tölgy, juhar, fehér nyár stb.) újjátelepített erdőket és  összehasonlítottuk ezek fejlődését. Megfigyeltük az ökoszisztémák egyik veszélyeztető tényezőit az özönfajokat, azaz az inváziós fajokat, a gyalogakácot ( Amorpha fruticosa) és az amerikai kőrist amelyeknek a kiirtása nagy problémát okoz.

Egy erdőátadási procedúrában is részt vettem, ahol ki kellett jelölnünk az erdő azon 5%-át, amelyet a vállalkozó nem vághat ki. Az adott erdőben találtunk egy Magyarországon is nagyon védett nőszőfű (Epipactis) fajt azt remélvén, hogy leállítják az erdő kivágását, de sajnos nem jártunk sikerrel, ez nem volt akkora jelentőségű számukra, hogy közbejárjanak a fennmaradása érdekében.

A madarak tanulmányozásával is foglalkoztunk, többek között azokkal a fajokkal, ahol a nőstény és a tojó megkülönböztethető tollazata, illetve mérete alapján. Ide tartozik több kacsa és lúd faj is, a kék vércse, a karvaly, a pajzsos cankó, kis bukó, törpe gém stb. A fehér és a fekete gólya közötti viselkedésmód különbségeket is megfigyeltük pl.: fészekrakási, valamit táplálkozási szokásaikat. Feladataim közé tartozott a kerékpártúra útvonalak bejárása, leellenőrzése, valamint egy beszámoló elkészítése ezek állapotáról.

Még nagyon sokat mesélhetnék, mivel nagyon sok kalandban volt részem, de sajnos erre itt már nincs lehetőség, ezúttal is köszönetet szeretnék mondani a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, hogy lehetővé tette a szakmai fejlődésemet és egy újabb világ felfedezését. Aki a Körös-Maros Nemzeti Parknál jár annak meg ajánlom figyelmébe a biharugrai Madárvártát illetve a szarvasi Állatparkot nagyon jó kikapcsolódási lehetőségeket biztosít.

2016.09.30.