Szekeres Lilla - Humánerőforrás szak, II. év

Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete, Budapest

Magyarország

A gyakorlatról

Szakmai gyakorlatom a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetében töltöttem. Az első héten ismerkedtem a kutatók tudományos munkáival, és érdeklődtem világszemléletükről, illetve arról, hogy hogyan látják a jelen magyar valóságot. Betekintést nyerhettem a migrációról alkotott képükről. Az egyik kutató által beláthattam a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület munkájába, melynél önkéntes munkát is végeztem. Fotón egy gyerektáborban voltam kisegítő pedagógus. A táborban menekült gyerekek laktak, serdülőkorúak, akik szülők nélkül kezdtek neki a vándorlásnak, sokan egyedül. Volt aki Bangladeshből jött, volt aki Afganisztánból, és volt aki Pakisztánból. A gyerekeknek a társalgáshoz szükséges alapkifejezéseket tanítottuk meg magyarul, angolul, illetve németül. Ezen kívül beszélgettünk kultúráról, vallásról, időszámításról, és egyéb témákról, melyet Európában ismerniük kell a sikeres beilleszkedéshez. Örömmel töltött el, hogy megismerhettem őket, és a tanáraikat, akik szintén szociológusok, és akik nem csak elméletek mentén nyilatkoznak a migrációs válságról, hanem valóban részesei ennek a társadalmi folyamatnak.

Az önkéntességen kívül a Kisebbségkutató Intézetben töltött idő alatt hozzájárultam egy intézeti kiadvány kiadásához szükséges belső adminisztratív munkához, amiből sokat megtanultam az akadémikusok tevékenységeiről. Ezen kívül a saját kutatásomban tettem nagy előrelépéseket, haladtam, mint a szakirodalom összegyűjtése terén, mint magával a konkrét kutatói munkával, ugyanis az Intézet könyvtári gyűjteménye, illetve online szakirodalmi hozzáférése színes, sok licensszel rendelkezik, így könnyű volt hozzájutnom olyan tartalmakhoz, amelyek máskor nem voltak számomra elérhetőek.

Az egész kutatói munkában az volt a szép elsősorban, hogy bármikor bármilyen kérdésem volt, jó szívvel fordulhattam azokhoz a kutatókhoz, akik illetékesek voltak a témámban, és meggondolás nélkül segítettek.

Másodsorban, barátokra is leltem. Olyan barátokra néhány kutató személyében, akivel úgy tudtam beszélgetni társadalmi problémákról, hogy értették azt, amiről beszéltem, és hozzá is tettek a tudásukkal a szemléletemhez, mindezt annyira baráti hangulatban, hogy móka volt az a tudásbővítés, amelyre szert tettem.

Budapestről

Budapest egy szociológusnak való város. Minden, amit eddig tanultál, de „kicsiben” – a városodban nem láthattál, az itt megvan életnagyságban. Mélyszegénységtől a fényűző gazdagságig, a non profit szféra lobbijától, a politikai szervezetek kampányaiig, civil fellépések kormányzati tevékenységek ellen, multikulturalizmus, dzsentrifikáció és tényleg bármi, ami társadalom a-tól egészen z-ig. Minden értelmet nyer, amiről eddig azt gondoltad, hogy értelmetlen zagyvaság, és miért kell ilyesmit tanulnunk.

Azon kívül, hogy ezeket a társadalmi folyamatokat elkezded látni, Budapest szakmailag is fejlődést kínál. Előadások, és rendezvények sokasága lep hirtelen el, minden érdekel, csak tudj válogatni, hogy mi az, ami számodra fontos.

De nem csak ezt tudja a város. Sok lehetőséged van szórakozni, minden ízlést kiszolgál ebből a szempontból is a magyar főváros. Mi is sokszor kihasználtunk az időt szórakozásra is. Koncerteken vettünk részt, Szimpla őstermelői vásáron jártunk, barátokkal söröztünk a szabadban, vagy szórakozóhelyen, és ezeken kívül minden nap céltalanul bolyongtunk, csodáltuk a város szépségét.

Összességében úgy gondolom, hogy ha Budapestet választod a mobilitásod céljának, akkor nem csalódhatsz. Persze az embernek fontos felkészülni arra, hogy a kisebb városok után hirtelen soknak tűnhet a fény, emberek, zaj, és a nagyvárosi lét – másképp szükséges beosztanod az időd, hogy elérj ahova akarsz, meg kell szoknod az emberek üres tekintetét, és a kölcsönös szolidaritás hiányát, ami nem általános, de nem is ritka.

De mit is várunk egy ekkora várostól?

2016.09.21.