Molnos Zsuzsanna - Élelmiszeripari mérnök szak, III. év

Szamos Marcipán Kft., Pilisvörösvár

Magyarország

Azon szerencsés hallgatók közé sorolhatom magam, akik többször is részt vehettek az Erasmus+ hallgatói mobilitásban. Tavaly nyári szakmai gyakorlatom után nem is volt kérdés, hogy az idei nyáron is élek a pályázás lehetőségével. Bár két hónap szakmai gyakorlat és öt hónap tanulmányi mobilitás után viszonylag kevés volt az esély, végül pozitívan bírálták el a benyújtott pályázatom. A fogadó intézmény megválasztása egyértelmű volt, gondolkodás és mérlegelés nélkül döntöttem, hogy a tavalyi pozitív élményem után, idén is a pilisvörösvári Szamos Marcipán Édesipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-hez küldöm a jelentkezésem. Nem is kellett sokat várjak a válaszukra, rövid időn belül tudatták velem, hogy idén is lehetek náluk gyakornok, aminek nagyon örültem. Röviden úgy is fogalmazhatok, hogy az édes álom folytatódott.

Első napokban berendezkedtem a kollégiumi szobámban, mely Piliscsabán volt, alig 5 km-re a munkahelyemtől. A Szent Péter Kollégium adott otthont, melyet már jól ismertem, mivel a tavaly nyáron is ott laktam. Mindössze ketten voltunk állandó lakosai a kollégiumnak, így mindig csend és nyugalom jellemezte a délutánokat. A munkában is először adminisztratív dolgok vártak rám, majd üzemorvosi vizsgálat, második naptól kezdtem dolgozni.

Már első nap ért egy kis meglepetés, mivel délután a cukrászdában Szamos Margit néni társaságát élvezhettem, aki rengeteg történetet mesélt az első évekről, a Szamos életéről. Ő az alapító, Szamos Mátyás felesége, akiről előbbi beszámolómban bővebben írtam már. Elcsodálkoztam, hogy 96 évesen milyen fitt és szellemileg is egészséges. Meg is jegyezte nevetve, hogy bizony ám, a jó csokoládé tartósít, abból meg sosincs hiány a Szamosnál. Ő a csokoládét tartja a hosszú élet titkának. Úgy hiszem, egyszerűen meg is fogalmazta nekem, hogy mi a siker ára: ha szeretjük a munkát, amit végzünk.

Idén is négy projekten dolgoztam, egy közülük a tavalyi projektem folytatása volt.

Kutteres krémgyártás kifejlesztésénél vettem részt. Praliné, szaloncukor és macaron krémek receptúráját változtattuk, hogy növelni tudjuk az eltarthatósági időt és minél jobb minőségű terméket kapjunk. Fő feladatom a gyártástechnológia részletes leírása volt.

Egy felmérést is kellet készítenem, a 20-40 év közötti munkavállalók munkalehetőségeit kellett kutatnom Pilisvörösvár és környékén. Átfogó képet kellett készítsek a munkaerő piaci helyzetéről az érettségivel rendelkező említett korcsoportba tartozó munkavállalók körében. Így pár napig bújtam az újságokat és böngésztem az álláshirdetéseket.

Egy újonnan vásárolt címke nyomtatógép kapacitás felmérésén dolgoztam, kapacitási számítások elvégzése és a nyomtatási norma meghatározása volt a feladatom.

Időm nagy részét idén is a finomdesszert műhelyben töltöttem, a tavaly elkezdett One-shot géphez kapcsolódó munkáimat folytattam, a termékek hűtési technológiáján dolgoztam. One-shot gyártástechnológiai leírás volt a feladatom, technológiai utasítást kellett készítenem a gép kezeléséről a gépen dolgozók részére.

A minőségellenőrzési osztály munkatársának kéthetes szabadsága alatt én végeztem munkája egy részét, amit nagyon élveztem. Minden reggel az előző napi marcipánmasszák minőségét vizsgáltam, nedvesség-, cukor- és zsírtartalmát határoztam meg egy arra alkalmas készülékkel, majd az eredményeket rögzítettem és tartottam a kapcsolatot a masszakészítő osztállyal. Termelés közben bevonatarányokat mértem, ellenőriztem, hogy minden termék megfelelő tömegű-e, a leírásban foglaltak alapján készül-e.

Néha megbíztak egy-egy váratlan feladattal, pl. egyszer egy osztrák vendéget kellett körbe vezessek az üzem minden részlegén, máskor meg kóstoltatási feladatot kaptam. Ekkor az üzemben és a Budapesten található kereskedelmi iroda munkatársaival kellett kóstoltassak négy terméket és az eredményeket kiértékeljem.

Munkatársaim egyenlő félként, partnerként kezeltek egész idő alatt, mindenben segítőkészek voltak. Nem csak szakmai sikerekben és tapasztalatokban gazdagodtam a nyári gyakorlat ideje alatt, hanem olyan személyes kapcsolatokat is sikerült kialakítanom, amelyeket a jövőben mindenképp ápolni tervezek.

A tavalyi családias hangulat az üzemben nem változott annak ellenére sem, hogy időközben új emberek jöttek és régi dolgozók mentek el. Éppen akkor került az üzemhez új fejlesztési vezető, és mint kiderült, ugyanabban a városban születtünk, így hát mindig volt közös témánk.

A tavalyi tervem, hogy megkóstolok minden édességet, idén sem lett teljesítve.

Igyekeztem szabadidőmet minél tartalmasabban kihasználni, egy nap túráztam Dobogó-kőn és környékén, egy felejthetetlen hétvégét töltöttem Mohácson, átlátogattunk a horvátországi Kiskőszegre és Vörösmartra, nem utolsó sorban Budapest eddig számomra ismeretlen részeit is igyekeztem felfedezni.

Ezennel is köszönetemet szeretném kifejezni a Sapientia EMTE-nek, az Erasmus koordinátoroknak és a Szamos Marcipán Vezetőségének, hogy idén is lehetőséget biztosítottak a fejlődésre. A Szamos mottójával zárnám beszámolóm: „A marcipán csokoládéval párban páratlan”

2016.10.26.