Antal Tünde, Kommunikáció és közkapcsolatok, I. év

Budapesti Corvinus Egyetemen, Budapest 

Magyarország

Légy hát bátor, és élj a lehetőséggel! Nem fogod megbánni, mert az igazi élet valóban a komfortzónán kívül kezdődik!– e gondolattal zártam a két évvel ezelőtt írt hasonló beszámolómat. Most pedig ezzel kezdem, mert azóta csak megerősödött bennem: olykor szükségünk van rá, hogy a fejlődésünk érdekében kilépjünk a megszokott környezetből.

A nevem Antal Tünde, elsőéves mesteris hallgató vagyok a Sapientia EMTE Kommunikáció és közkapcsolatok szakán, és ebben a tanulmányi félévben Erasmus+ mobilitási programban vettem részt, amelynek keretén belül a Budapesti Corvinus Egyetemen tanulhattam. „Mit mondjak még? Ennyi, és kész!”, illetve még annyi, hogy jelen élménybeszámoló megírása sokkal nehezebb feladatnak bizonyul számomra, mint az eddigi összes vizsgám együttvéve – minden túlzás nélkül. Hogy miért? Mert az elmúlt néhány hónapban – a kialakult helyzet miatt – látszólag semmi nagy jelentőséggel bíró esemény nem történt az életemben, de mégis rengeteg fontos dolog zajlott (le) bennem. Nemsokára kitérek erre a témakörre is bővebben, de előtte szeretnék mesélni egy kicsit arról, milyen volt a Corvinuson tanulni.

Amikor megírtam a pályázatomat, már akkor tudtam, hogy én a Corvinusra szeretnék menni. Azt nem tudtam, pontosan miért – megérzés volt, és én rendszerint igyekszem hallgatni a megérzéseimre, mivel azok eddig még soha nem okoztak csalódást. Így volt ez most is, nagyon-nagyon szerettem a Corvinuson tanulni, kifejezni sem tudom, mennyire. Mindenki – oktatók, hallgatók egyaránt – hihetetlenül aranyos és segítőkész volt. A szaktársaim az első pillanattól kezdve kedvesen viszonyultak hozzám, és már akkor befogadtak maguk közé, amikor legelőször találkoztunk, pedig semmit sem tudtak rólam. Nyugodt szívvel fordulhattam hozzájuk, ha kérdésem volt; mindig szívesen segítettek, igazítottak el. Ezúton is köszönöm nekik - egy percig sem éreztem, hogy nem tartozom közéjük, annak ellenére, hogy tudták, csupán egy félévet töltök velük. 

A tanárok pedig kivétel nélkül hatalmas szakmai tudással rendelkeznek, amelyet nagy lelkesedéssel próbálnak átadni. Az órák nagyon érdekesek és interaktívak voltak – azt hiszem, ha azt mondom, a legtöbb órán eszembe sem jutott elővenni a telefonomat, azzal mindent elárulok - rengeteg szakmai szempontból (is) releváns új tudásra tettem szert.

Case Studies in Public Communication órán lehetőséget kaptunk gyakorlatba ültetni a már megszerzett elméleti tudásunkat. Megismerkedhettünk a Liget Budapest Projekt kommunikációs vezetőjével, aki előadásokat tartott nekünk, amelyekből nagyon sokat tanulhattunk. Vizsgafeladatként a Városligetben most épülő Magyar Zene Házának kommunikációs stratégiáján kellett dolgoznunk, amely mindannyiunk szakmai tudásához rengeteget adott hozzá. Főleg azért, mert azonnal kaptunk visszajelzéseket, kiértékelőket, amelyből részletesen megtudhattuk, mi az, amit nagyon jól csináltunk;mi az, amit már kevésbé jól;és mi volt az, ami egyáltalán nem bizonyult jó stratégiának – ezekből tanultunk. Szokták mondani: „gyakorlat teszi a mestert”– úgy vélem, ez valóban így van, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben hasznosnak fog bizonyulni, amit ezeken az órákon tanultam.

A tanárnő leírhatatlanul segítőkész volt - engem mindig nagy örömmel tölt el, ha olyan oktatóval találkozom, aki valódi érdeklődést mutat a hallgatói iránt - mindig volt egy-két biztató szava hozzánk;és látni lehetett rajta, hogy amikor megkérdi, hogy vagyunk, minden rendben van-e velünk, hogyan éljük meg a karantént, akkor őt tényleg érdekli a válaszunk;őszintén törődik velünk, és amennyiben szükségünk van rá, nagyon szívesen segít bármiben.

Egyetemi pályafutásom alatt a kedvenc tantárgyam a retorika lett, ezért nagyon örültem, amikor megtudtam, kint is van lehetőségem tanulni egy Persuasive Communication and Rhetoric elnevezésű tárgyat. Itthon a meggyőző érvelésről, szóbeli retorikáról tanultunk a legtöbbet, kint lehetőségem volt egy kicsit betekintést nyerni a zene, a vallás és a képek retorikájába is – és azt kell mondanom, csak még inkább megszerettem ezt a diszciplínát.

Minden feladatra, amit elvégeztünk – akár egyénileg, akár kiscsoportban - részletes visszajelzést kaptunk, így mindig tisztában voltunk vele, esetleg miben hibáztunk, tanulhattunk a saját és adott esetben egymás hibáiból is – ez szerintem nagyon fontos a szakmai fejlődés szempontjából.

Az online oktatásra csak néhány mondat erejéig térek ki – mivel engem nem győzött meg, nekem ugyanis szükségem van arra, hogy a dolgok a maguk valóságában történjenek meg;megtapasztalható, érinthető módon. Persze, most adott volt egy helyzet, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kellett, de én szívből remélem, hogy szeptembertől már újra offline lehetünk jelen az órákon. Egyébként, meg kell említenem, hogy a Corvinus Egyetemen az online oktatásra való átállást is elképesztően jól menedzselték. Szinte minden fennakadások nélkül folytatódhatott tovább – mintha mindig is így oktattak volna – az esetleges hibákat nagyon rövid, szinte észrevehetetlen időn belül orvosolták.

Nemcsak tanultam ám, szórakoztam is, hisz számtalan kihagyhatatlan programot szerveztek az ESN (Erasmus Student Network) tagjai számunkra, amíg lehetett. Már az Orientation Day-en láttam, hogy számottevő külföldi hallgató választotta a Corvinust, éppen ezért biztosra veszem, nem volt könnyű dolguk a programok szervezőinek, mégis nagyon jól helytálltak. Szabadidejüket nem kímélve irdatlan mennyiségű munkát fektettek abba, hogy mi jól érezzük magunkat. Számomra a legfelejthetetlenebb a közös városnézés, és az International Dinner volt, ahol különböző országok ételkülönlegességeit kóstolhattuk meg – nem mondom, hogy minden ízlett, de voltak nagyon izgalmas ízvilágú kaják, amelyek elnyerték a tetszésemet.

Voltak játékestek, ahol lehetőségünk nyílt megismerkedni egymással. Körbevezettek minket az egyetem épületeiben is, hogy egy picit könnyebben tájékozódjunk majd – mondjuk, ez annyira nem jött össze nekem. 

Tehát, hogy mi is jellemzi a Corvinust?Tapasztalt, elhivatott, jól felkészült, és határtalanul kedves tanárok; melegszívű hallgatók, valamint jó hangulat. Szóval, ha esetleg pályáznál, de még nem tudod, melyik egyetemet válaszd, ajánlom neked a Corvinust. Garantálom, hogy nem fogod megbánni! Rengeteg használható tudásra teszel majd szert, és nagyon jól fogod érezni magad!

Itt akár vége is lehetne a beszámolómnak, azonban említettem, hogy kihívást jelent megírnom, mert sok minden zajlott le bennem e néhány hónap leforgása alatt. Annyi fontos dolgot megtanultam, – igazából ezeknek nagy részét eddig is tudtam, csak soha nem tudatosítottam magamban – hogy már csak saját magam szempontjából is fontosnak tartom összegezni ezeket.

Megtanultam, hogy:

- a családomra mindig számíthatok

- az igaz barát nem megsértődik, ha nem keresed egy bizonyos ideig, hanem megkérdi, miért nem, minden rendben van-e veled

- jó az, amit csinálok, és ahogyan csinálom (bár néha nem bízom magamban, a képességeimben eléggé)

- ha kihozom magamból a maximumot, azt értékelni fogják - legyek bárhol, bármely egyetemen

- arra kell törekednem, hogy elsősorban önmagamnak feleljek meg

- a becsületes munka kifizetődő – ezt külön öröm volt megtapasztalni végre!

- nem kell mindig mindennek tökéletesnek lennie

- mindenre van megoldás

- higgyek magamban – abban, hogy képes vagyok olyan feladatokat is nagyon jól megoldani, amelyekről elsőre úgy gondolom, kifoghatnak rajtam

- értékelni az életet, és nem magától értetődőnek venni mindazt, ami körülvesz.

Én egy optimista embernek tartom magamat, mégis… bevallom, nehéz volt számomra az elmúlt néhány hónap, és bizony jó néhányszor nem álltam a helyzet magaslatán. Nehéz volt, mert nem jöhettem haza. Mert szinte mindenki, aki fontos számomra, távol volt tőlem. Nehéz volt az Erasmus+ körüli bizonytalanság miatt is, mert néhány hétig nem tudtuk, maradhatunk-e kint és tanulhatunk online;vagy haza kell jönnünk, és itthon kell bekapcsolódnunk az oktatásba.

No, de panaszkodásból ennyi elég is! A pozitív dolgokra szeretek koncentrálni - legyen ez így ezúttal is. Nagyon köszönöm a barátaimnak, akik velem maradtak e nehéz időszakban is;bíztattak, támogattak akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá (azoknak is, akiktől távol voltam, és most nincsenek rajta a képeken). 

Legfőképpen neked köszönöm, Berni (tudom, hogy el fogod olvasni), nagy biztonságot jelentett, hogy végig ott voltunk egymásnak;hogy végig ott voltál nekem. Végezetül csupán annyit fűzök még hozzá: Ne gondolkozz túl sokat rajta, pályázd meg! Légy bátor! Csak fejlődni fogsz! Csak fejlődni tudsz szakmailag, és emberileg egyaránt.

Hiszen láthatod, még a legnehezebb helyzetekben is mennyi mindent tanulhatunk...

2020.07.20.