Blága Lilla-Dorottya, Kommunikáció és közkapcsolatok, I. év

Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest

Magyarország

Másfél hónap, (se)! Pontosabban 1 hónap és 13 napot tartott számomra az Erasmus+ mobilitási program. Nem így terveztem, sőt, álmomba se gondoltam, hogy ez lesz a vége. Igazán kalandos volt ez a pár hét, amit Budapesten töltöttem. Alapképzésen nem vettem részt Erasmus+ programban, viszont mesteri képzés alatt mindenképp szerettem volna kipróbálni. Célom volt, hogy szakmai tudásomat bővítsem, tapasztalatokat, élményeket szerezzek és kapcsolatokat alakítsak ki. Erre a célra Budapestet választottam, ugyanis egy álmom vált valóra, hogy huzamosabb (?) időt eltölthettem ott, abban az élettel teli nagyvárosban, amelyet rengeteg szép látnivaló tesz még vonzóbbá számomra. 

A tavaszi Erasmus+ program, februártól júniusig tart, ezért még számos helyre el szerettem volna menni, még több élménnyel gazdagodni, tanulni és tapasztalatokat szerezni. Nem vagyok elégedetlen, hisz nagyon jó telt ez a kis idő, amit kint tölthettem. Helgával, az ELTE egyik kollégiumában laktunk, a Reitter Ferenc utcában, ahonnan busszal és metróval jutottunk el az egyetemig. A fogadó intézmény a Károli Gáspár Református Egyetem volt, ahol nagyon korrekt tanárok tanítottak. Az egyetem, a Kálvin téren található, amelyet könnyen meg lehetett közelíteni. A Károlin mi voltunk az „Erdélyi lányok”, a Sapientián, pedig a „Károlis lányok”. A tanórákon körülbelül annyian voltunk, mint a Sapientián tartandó órákon. A diáktársainkkal kapcsolatban az a véleményem, hogy mivel alapból négyen mentünk a Sapientiáról a Károlira és többnyire ugyanazokra az órákra jártunk, ezért nem voltunk rákényszerülve arra, hogy ismerkedjünk. Ugyanakkor kedvesek voltak velünk, hisz, ha segítséget kértünk tőlük, akkor mindig segítettek.

A kedvenc tantárgyam a Blog és videós újságírás, hírtudósítás és blogkészítés volt, amely keretein belül 5-10 perces vlog-videót kellett elkészíteni. Ez azért is volt számomra egy kihívás, mert előtte soha nem készítettem hasonlót. Így utólag a Forgatókönyvírást is egy nagyon hasznos tantárgynak találom, amely ugyan nehezen ment, de a tanár úr segítségével fejlesztettem a tudásomat.

Az ottlétem alatt megtapasztaltam, hogy milyen egy jezsuita szentmisén részt venni, szaladni a városligetben, a Hősök terén időzni, felfedezni a Margitszigetet, gardróbvásárokra járni, sétálni Budapest utcáin reggel/délben/este, bulizni és mozizni. Számomra az első két hét kihívásokkal teli volt, ugyanis hozzá kellett szokjak a nagy pörgéshez, tömegközlekedéshez, a tájékozódáshoz és a rengeteg emberhez, aki folyton rohan.

Na, de miért is tartott ilyen rövid ideig ez az Erasmus+ program, amelyben részt vettem? A válasz egyszerű. A COVID-19, másképp koronavírus, elérte a környező országokat, így Magyarországot és Romániát is. Felütötte a fejét egy világjárvány, amely teljesen felforgatta a világot. Akarva-akaratlanul, minden eddigi 2020-as II. félévi beadandó dolgozatomban megemlítettem ezt a járványt, amelynek nem tudjuk még, hogy mi lesz a vége, vagy, hogy egyáltalán lesz-e vége?! Érdekes lesz bele olvasni ezekbe a beadandó dolgozatokba és visszaemlékezni erre a járványra, hogy milyen hátrányai és előnyei voltak, vagy mire tanított minket, embereket. Úgy gondolom, minden olyan diáknak, aki részt vett ebben a félévben az Erasmus+ mobilitási programban, a beszámolójában meg fog jelenni a koronavírus okozta zűrzavar. Ez egy új dolog, amely nagyban befolyásolta az egyetemi félévemet. Sorra mondták le a rendezvényeket, a fogadó egyetem is felfüggesztette a tanítást, a kollégiumból is költöznünk kellett. Nagyon nehéz és egyben ijesztő volt az a pár nap, amíg eldöntöttük, hogy az lesz a legjobb, ha haza utazunk. Olyan hírek terjedtek, hogy lezárják a határokat. Folyamatosan figyeltük a híreket és a MÁV oldalán közzé tett információkat. Végül is szerencsésen haza értünk és egy izgalmas 1 hónap és 13 napot tudhatunk a hátunk mögött. A vonaton, láttam egy nőt, aki maszkot és kesztyűt viselt. Ez akkor megdöbbentő látvány volt és megijedtem, ma már ez a természetes.

Az Erasmussal kapcsolatban is nagy zűrzavarok voltak. Helga és én a párhuzamos oktatást választottuk, ami abból állt, hogy mindkét egyetemen teljesítenünk kellett a tárgyakat, amíg a bizonytalan helyzet, körvonalazódik. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert elég sok határidővel kellett megküzdenem, de egy sikeres félévet tudhatok a hátam mögött. A tanórákat online hallgattuk. Hirtelen mindenki rákényszerült az online használatára. Az egyetemek online platformokat alakítottak ki. A Károlin a Zoom alkalmazást használtuk, a Sapientián a Google Classroomot és a Meet-et. Ez mind ismeretlen volt számomra, előtte soha nem használtam ezeket a platformokat, viszont úgy gondolom, hogy mindenki könnyedén átállt az online használatára.

A budapesti ottlétem alatt, számos programot jegyeztem be a naptáramba, amit nem sikerült megvalósítanom. Most már nem érzem azt a csalódottságot, mint a legelején, ugyanis ennek dacára, még csak azért is megpályáztam a következő félévet. Alapképzésen nem használtam ki az Erasmus+ mobilitási program adta lehetőségeket, viszont mindenkit bátorítani szeretnék arra, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, mert felejthetetlen élményt ad! Összességében nagyon hálás vagyok, hogy Budapesten tanulhattam, mivel ezáltal erősítettem a tudásomat, ugyanakkor a problémamegoldó képességemet is.

2020.07.20.