Klárik Anna-Helga, Kommunikáció és közkapcsolatok I. év

Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest

Magyarország

Minden okkal történik. Ez az a mondat, mely minden nehézség során segít abban, hogy a dolgok pozitív oldalát szemléljem. Azt keressem a történésekben, hogy mit tanít számomra egy kialakult helyzet. 

Alapképzésen már megtapasztalhattam az Erasmus+ nyújtotta lehetőséget. Így a mesterképzés első napjaiban már Tenzit kérdezgettem a lehetőségekről. Nem volt kérdés számomra, hogy ezúttal minden lehetőséget ki akarok használni, hiszen nem sokáig játszhatom már az egyetemista szerepem. Pályázáskor nem sokat gondolkodtam azon, hogy melyik városba/egyetemre szeretnék járni. Egy kis, családias, inkább gyakorlatorientált egyetemet szerettem volna választani Budapesten. Így esett a választásom a Károli Gáspár Református Egyetemre.

Február első napján érkeztem meg a Fővárosba, bár már rengetegszer jártam Budapesten, még is hatalmas izgalommal, tervekkel és lelkesedéssel indultam el életem egy újabb kalandjára. Az első két hét szempillantás alatt telt el. Az egyetem, a bentlakás és rég nem látott barátaim közt szaladgáltam a nap 24 órájában. Akinek ismerős Mihail Kolodko neve, bizonyára bevillannak a Budapest szerte fellelhető miniatűr szobrok. Mivel már többé-kevésbé azt mondhatom ismerem Budapestet, így úgy döntöttünk barátaimmal felkutatjuk ezeket a szobrokat. Mindössze ötre volt időnk és energiánk, így ennek okán is mindenképp vissza kell látogassak a Fővárosba. Az A38 Hajón is megfordultam egy Pilinszky zenés esten, valamint egy különleges Slam Poerty eseményre is eljutottam. Mindenkinek ajánlom aki Budapestet választja, hogy figyelje a különböző mozik eseményeit, ugyanis három filmet tudtam megnézni minimális összegért. A Károli Gáspár Református Egyetem egy kis családias közösség, nagyon hasonló a Sapientiás élményhez. Azonban ahogy Magyarországon bárhol, így ebben az intézményben is érezhető a megkülönböztetés. Volt egy tárgy, amit csak azért adtam le, mert a tanár óra végén megkérdezte, hogy értettük-e, amit mondott miután közöltük vele, hogy erdélyi hallgatók vagyunk szaktársaimmal. A magyarországi szaktársak pedig kellő távolságot tartottak tőlünk, mintha mi egész másak lennénk, mint ők. Ezek főként a nem kellemes élményekhez tartoznak, de erdélyi magyarként ezzel bizony számolni kell, így nem ért meglepetésként. Ezekkel az élményekkel szemben azonban kárpótolt az a tanár, aki mindvégig segítségünkre volt. Érdeklődött a járvány okán kialakult helyzetben hozott döntéseinkről, igyekezett támogatni és segítségünkre lenni. Ugyanakkor a Károli Gáspár Egyetem Erasmus irodája is nagyon gyorsan alkalmazkodott a kialakult helyzethez és minden kérdésre és kérésre igyekezett megoldást találni a lehető legrövidebb időn belül.

A tavasz egyre inkább éreztette jelenlétét, majd március második hetén nem várt hirtelenséggel megérkezett a legkevésbé várt levél az e-mal fiókba. Érezni lehetett már korábban, hogy hamarosan bekövetkezik, de mindvégig bíztam benne, hogy lesz megoldás. Első körben az egyetemen történő ügyintézés zárt be, már csak online intézhettük a különböző ügyes bajos dolgainkat. Majd egyik napról a másikra az egyetemek bezártak, a kollégiumokból pedig ki kellett költözni. Nem maradt már választás, mint március 13. napján nagy csomagokkal, másfél hónapnyi nagyvárosi élettel a nyakamban úgy döntöttem hazaköltözök.

Egy bizonytalanságokkal teli időszak következett. Az egyetem áttért online oktatási formára, így semmiről sem maradtam le. Azonban az Erasmus mobilitásom megkérdőjeleződött. Folytathatom-e, vége van-e már, egyáltalán mi lesz? Mindenki nehéz döntéseket kellett meghozzon. Menni vagy maradni, folytatni a mobilitást vagy épp abbahagyni. Semmi sem volt biztos. Én hazajöttem és online folytattam tanulmányaimat, részt vettem úgy a Károli Gáspár Református Egyetem óráin, mint a Sapientiás órákon. Nem volt könnyű időszak, a bezártság sem könnyítette meg, azonban a sok tennivaló elterelte a figyelmem a négy falon kívül történő dolgokról. Tenzi leveleit félve nyitottam meg, többször össze is rezzentem egy újabb Erasmusos értesítő levél láttán. Egyszerre két egyetem különböző elvárásainak igyekeztem megfelelni. A napok csak teltek, a beadandók gyűltek. Azonban úgy érzem jól döntöttem, főként azért, mert sokat tanultam ebből a helyzetből. Minden tárgyat, kint is és itthon is teljesítem így elmondhatom, hogy valóban kimaxoltam a helyzetet.

Bár a Budapesten töltött időszak nagyon rövid volt, még is tartalmakkal teli. Az itthon töltött hónapok pedig zsúfoltak és bizonytalansággal telítettek. Mindezek ellenére mindenkinek azt ajánlom, ha teheti éljen az Erasmus nyújtotta lehetőségekkel, ne féljetek belevágni bármi is történjen holnap. Mindenre van megoldás, csupán türelmesnek kell lenni. Sokat tanultam magamról, a kitartásomról, szakmámról valamint arról, hogy a legbizonytalanabb helyzetekben kell leginkább türelemmel lenni. Türelmesnek lenni talán az egyik legnehezebb feladat, a másik meg a döntéseket hozni egy ilyen bizonytalan helyzetben.

Senki sem így tervezte ezt a mobilitást, vagy az egész évet. Olyan, mintha egy rossz álom lenne, de így a mobilitás végén hatalmas köszönettel tartozom Tenzinek, hogy mindvégig igyekezett a legjobb megoldásokat megtalálni valamint minden kétségbeesett kérdésünkre türelmesen válaszolt. A Károli Gáspár Egyetemnek, hogy lehetőséget biztosított a mobilitás online teljesítésére valamint Lillának, akivel közösen igyekeztünk a tőlünk telhető legjobb döntéseket meghozni sokszor hosszas, kétségbeesett beszélgetések során.

2020.07.21.