Váncsa Beáta, Turisztikai mérnök menedzser II. év

Pannon Egyetem, Veszprém

Magyarország

A 2019/20-as tanévem második félévét volt szerencsém Veszprémben tölteni Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjjal. Már az egyetem elkezdése előtt is hallottam az Erasmus-os programról, és gondolkodás nélkül döntöttem úgy, hogy nem hagyom ki ezt a nagyszerű esélyt. Nagy lehetőségeket láttam abban, hogy egy teljesen új környezetben, társadalomban, kiszakadva a megszokott mindennapokból, otthonomtól távol tanulhassak. Nagyon izgatottan vártam már, hogy meghirdessék az Erasmus+ programra való jelentkezést, és a hírt, hogy sikeres volt a pályázás. 

Kalandvágyó természetemnek köszönhetően egyedül is de nekivágtam ennek a  megpróbáltatásnak, mert tudtam, hogy ezzel a lehetőséggel egy új kaland veszi kezdetét, és egy olyan helyzetbe csöppenek, ahol helyt kell állni és teljesíteni kell. Mindig is szerettem a kihívásokat, az új kalandokat és az ismeretlen szituációkat, éppen ezért vonzott ennyire, hogy részt vegyek ebben a programban és ezáltal sikerült jobban megismerni önmagam is. Szinte biztos voltam benne, hogy nem hagyok elveszni egy ilyen nagyszerű lehetőséget. Sok hasznos tapasztalattal gazdagodtam, mint szakmai, mint személyes szinten. Meghallgattam több felsőbb éves diák beszámolóját, akik már részt vettek ebben a mobilitási programban és ez csak még jobban megerősített abban, hogy nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget,mivel csak pozitív élményeket hallottam róla!

Egy elképesztően eseménydús öt hónapon vagyok túl, ami alatt sok örömteli pillanatot és sok jó élményt élhettem át. Akadtak ugyan kihívások és nehézségek, de mindenben sikerült helytállnom, kitartanom és felülkerekednem a problémákon. Elsőre nehéz volt a döntés, de végül Veszprémre esett a választás, mert egy csendes kis város, és közel helyezkedik el a Balatonhoz.

Az első héten bőven volt időm felfedezni Veszprémet és annak környékét, megszokni az új környezetet és beilleszkedni. Nagyon kis csendes város, ahol az emberek segítőkészek és barátságosak. Még itthonról kerestem albérletet, ahol az öt hónap alatt laktam viszont rendszeresen, majdhogynem napi szinten jártam be a kollégiumba szaktársakhoz/csoporttársakhoz vagy csak az újonnan szerzet barátokhoz. Itt végeztük el a csoportmunkákat, tartottuk a játékesteket vagy csak összeültünk és jókat beszélgettünk. Ez a félév alatt időm sem volt unatkozni rengeteg programot szerveztek a mentoraink, viszont ha ők nem is akkor sem ültem otthon, mindig szerveztem magamnak valami programot. Nagyon jó órarendem volt, vagyis minden péntekem szabad volt, s így bőven volt időm utazgatni s kirándulgatni akár messzebbre is egy-egy ilyen hosszú hétvégen. Legtöbbször Pest volt az úticél ha egyedül, ha valaki mással mentem.

Meglepő volt számomra, hogy Európa szinten milyen sok országból érkeztek ide diákok. Az oktatás nagyon tetszett, hamar megszoktam az új környezetet és az új rendszert. Érdekes volt látni, hogy egyes órákon sokkal nagyobb a létszám, mint ahogy azt a Sapientián megszokhattam, mivel sokkal nagyobb egyetemről van szó. Volt olyan tantárgyam, amelynek egy-egy óráján közel ötszázan voltunk jelen. Sok órára kellett készítenünk bemutatókat csoportosan vagy egyénileg. Rendszeresen bejártam, illetve részt vettem az órákon, így nem volt gondom a vizsgáknál.

Ugyan egyedül vágtam neki ennek a kalandnak, de nem kellett sok idő, hogy sok új barátot szerezzek és életre szóló barátságokat kössek. Számomra ez volt az első ilyen alkalom, hogy az otthonomtól ilyen távol eltölthessek ennyi időt. Megtapasztalhattam, hogy milyen mikor egyedül kell boldogulj a nagyvilágban egy számodra teljesen idegen helyen. Sajnos alig voltam kint másfél hónapot mikor jött a szomorú hír hogy a koronavírus miatt komoly szigorításokat vezetnek be s még az egyetemet is bezárják, és online térben folytatódik tovább a tanítás, viszont ez a pár hét is elég volt, hogy életre szóló kalandokban legyen részem!

Minden lehetőséget és minden szabadidőmet kihasználva azon voltam, hogy élményeket szerezzek, még a szigorítások előtt, így jutottunk el a Budapesten megszervezett Karrier Expo-ra, a Károlyi-Kastély-ban megrendezésre kerülő gasztróakadémiára és különböző csapatösszerázó programra, mint a bowling vagy a gokart. illetve többször is voltam a Veszprémi Várnál ahonnan csodás a kilátás a városra, így ez lett a kedvenc helyem.

Ez a közel másfél hónap igencsak hamar eltelt és a kijárási tilalomnak köszönhetően minden ilyen és ehhez hasonló eseménynek vége szakadt, de ekkor sem mentem haza, ha már belevágtam végig csináltam, bármilyen akadályba ütköztem nem adtam fel. Az ez után következő időszak igencsak monoton volt, majdhogynem semmi változás nem történt. Nem lehettet sehova kijárni, minden rendezvényt lemondtak, a szórakozóhelyek bezártak. Egyik napról a másikra olyan volt mintha kihalt volna a város az emberek is alig jártak ki az utcákra. Az elején reménykedtem még benne, hogy hamar vége lesz majd ennek de rájöttem, hogy nagy valószínűséggel a félévem második felét “bezárva” fogom tölteni. Miután tudatosult ez bennem úgy szerveztem a mindennapi programom, hogy ennek ellenére se unatkozzak.

Végezetül mindenkinek azt tanácsolom, hogy használja ki ezt a lehetősége, mert nem fogják megbánni. Örülök, hogy ezt a kihívást is magam mögött tudhatom, nem mondom, hogy könnyű volt, de az biztos, hogy egyetlen percét sem bántam és soha nem fogom elfelejteni, egy életre szóló kalandban volt részem és életem legnagyobb tapasztalata volt. Meg szeretném köszönni azoknak akik végig támogattak, hogy egy ilyen csodás öt hónapot tudhassak magam mögött. Külön köszönöm Tenzinek a sok segítséget, türelmet és bizalmat.

2020.07.22.