Vajda Tímea,Kommunikáció és közkapcsolatok I. év

Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest 

Magyarország

A mesteris éveim második félévét az Erasmus+ keretén belül Budapesten tölthettem, a mobilitási programmal egy a Károli Gáspár Református Egyetemen, Kommunikáció szakon tanulhattam egy szemesztert.

Mint minden mobilitási progam ez is a papírmunkával kezdődött, szerződés-szerződés hátán, akkor még azt hittem ez lesz a legnehezebb rész, a papírmunka, de a neheze csak ezután következett. Lakáskeresés.  Két Sapientiás szaktársammal kerestük együtt az albérletet, akik szintén elnyerték az Erasmus pályázatot. Három szobás lakást akartunk, hogy mindenkinek meglegyen a saját szobája. Nagy nehezen, szinte utolsó napokban találtunk olyan lakást, ami árban is megfelelt és fél éves szerződéskötéssel kiadták. Ez a nehézségek megoldva, következett az izgalom: költözés, beilleszkedés. Sikerült a lakást pár képpel és díszekkel otthonossá varázsolni, szerencsére olyan albérletet találtunk, amely teljesen fel volt szerelve, tehát mi épp csak a ruháinkat, személyes tárgyainkat kellett otthonról magunkkal vigyük. A költözést majd felváltotta az egyetem első hete. Ezen a héten még nem volt oktatás, hanem az Erasmusos hallgatóknak szerveztek programokat. Az első nap ismertetővel indult az egyetem szabályairól, Neptunról stb. Ezek után majd voltak játékos napok is, amikor csoportokba kevertek minket és ismerkedő játékokon vehettünk részt. Következő napokban volt még városnézés, magyarországi ételek és italok kostolója és ehhez hasonló izgalmas programok. Ajánlom minden Erasmusos hallgatónak, hogy az első hetet ne hagyja ki.

Miután berendezkedtem és otthonossá tettem a kis budapesti szobámba meg is írtam a bakancslistám, hogy milyen helyekre szeretnék eljutni, mit szeretnék kipróbálni, illetve, hogy milyen céljaim vannak a Budapesten töltött félévem alatt. Ezekből párat februárban sikeresen kipipálhattam: ellátogattam pár helyre a városon belül, ahova már rég kívánkoztam, koncertre és színházba is eljutottunk, belekezdtem egy új nyelv tanulásában, a hollandba, amire otthon nem lett volna lehetőségem. Utána meg bekövetkezett a váratlan koronavírus okozta COVID-19 világjárvány.

Ez a vírus feje tetejére állított mindent, beleértve az oktatást is, nem csak a kijárási korlátozást. Az elején sok stresszel járt, amíg az Eramus bizottság döntött a helyzetünkről, szerencsére az a döntés született, hogy aki akár az maradhat, aki viszont hazautazna, az meg haza mehet és csatlakozhat az otthoni oktatásba. Én úgy döntöttem maradok. A Károlin is, akárcsak más egyetemeken online felületen folytatták az oktatást, a ZOOM segítségével rész vehettem az órákon és levizsgázhattam a végén. Azt gondolná az ember elsőre, hogy biztos könnyebb online vizsgázni, viszont ezek után azt mondhatom el, hogy ez nem igaz, sőt nehezebb is volt, minden vizsga előtt ott volt a stresszes előkészülés, hogy minden jól működjön, a wifi vagy a laptop se adja be pont vizsgakor a derekát.  Az elején nagyon furcsa volt ez módszer, de meglehetett szokni. Az elméleti órák megtartásával gördülékenyen ment, a gyakorlattal volt kicsit nehezebb a helyzet, hiszen egy olyan programban kellett dolgozzunk, amit előtte sosem használtam, de a tanár próbálta megtalálni a módját, hogyan tudja elmagyarázni a program használatát, és erre is került megoldás, screenshare segítségével videót oktató készített, amelyet majd átküldött nekünk. Nem csak az oktatás volt furcsa ebben a rendkívüli időszakban, hanem a mindennapok is, a kevés mozgás, a korlátozások, a szülinapom és a húsvét ünneplése család nélkül és kijárás nélkül, úgy, hogy minden zárva volt.

Amikor a betegek száma csökkent és enyhítettek a korlátozásokon, próbáltuk kihasználni még a maradt időt, amit Pesten tölthetünk, hogy eljuthassunk még olyan helyekre, ahova nem sikerült eddig. Gyönyörű helyeken jártam, ez a város káprázatos, nem csodálom, hogy Csudapest a beceneve. Először csak Budapesten, majd a később, május vége-június elején kis egynapos kiruccanásokat szerveztünk Pécsre, Jakab-hegyre és Tatára. Nemcsak új helységeket ismertünk meg, hanem a kultúrát is valamennyire, egy nemzet mégis más szokások, más beszédstílus, más nyelvhasználat. Próbáltam a legjobbat kihozni a félévből, de úgy éreztem, hogy sok minden kimaradt még, amit szerettem volna, ezért újra megpályáztam az Erasmus mobilitási programot a következő félévre is, hogy kihasználhassam az igazi, teljes erasmusos „élmény- és oktatáscsomag”

Összegezve, azt mondhatom el, hogy nem bántam meg, hogy maradtam, így is sokat tanulhattam, és sikerült alkalmazkodnom az új helyzetekhez. Kiutazásom előtt nagy terveket fűztem a budapesti élethez. Annak ellenére, hogy e nemzetközi pandémia sokak tervei elé állt, úgy érzem, hogy valamennyire mégis sikerült a mobilitás adta lehetőségekből részben profitálni, de sajnos sok minden ki is maradt, de hálás vagyok, mert ez a félév alatt nem csak az egyetemen tanulhattam, hanem az életről is, annyi mindent megtapasztaltam, átéltem, hogy úgy érzem sokkal talpraesettebb lettem, a problémákat, nehézségeket már könnyebben oldom meg.  Az egyetemeket ugyan bezárták, de a technológiának köszönhetően, az oktatás elméleti részét online felületeken folytathattuk, ami hiányos az a gyakorlat, amit következő félévben pótolhatnék.

Ajánlom minden egyes hallgatónak, hogy egyetemi évei alatt legalább egyszer kipróbálja az Erasmus-t.

2020.07.22.