György Anikó-Fruzsina, Kommunikáció és közkapcsolatok I. év

Metropolitan Egyetem, Budapest

Magyarország

Hol is kezdjem ennek a félévnek a történetét. Talán kezdhetem 2020 január elsejével. Rutinos erasmusozoként már karácsony után vártam, hogy visszatérjek Budapestre. Mi tagadás Budapest nekem igazi szerelem város. Imádom a hangulatát a nyüzsgést meg úgy az egész pestiéletérzést. Már decemberben elterveztem, hogy hol fogok lakni, miket fogok csinálni hova szeretnék újra és újra ellátogatni.

Tudtam, hogy egyedül fogok a Metropolitan egyetemre menni az évfolyamomból, de nem bántam nem ez az első. Amugy is ilyenkor van az embernek a legtöbb lehetősége új kapcsolatokat építeni, hisz magára van utalva. Igaz, hogy vannak barátaim Budapesten de valljuk be minden félévben vannak új és izgalmasabb kihívások. Új év, új lehetőségek, ahogy mondani szokták.

Na de térjünk a lényegre, a tényleges Erasmuss periodusra. Februárban alig vártam, hogy végre elinduljak és újra Budapesten legyek. Mint az előző Erasmus mobilitásom alatt most is az albérlet mellett döntöttem a kollégium helyet, mert jobban szeretem, ha van egy kis privát szférám. Nekem kényelmesebb ezért a lakhatást én ez idő alatt mindig albérletben szoktam megoldani. Igy jobban bele gondolva milyen jól is tettem. Na de erről később. Ahogy lenni szokott először megérkezésem után már másnap az egyetemen voltam papírt intézni, mivel minden flottul ment így hamar végeztem, így volt időm sétálni egy picit a belvárosban. Az óráimat felvettem az órarendem már tudtam, vagyis kezdődhet a félév. Nagyon hamar új embereket ismertem meg, akikkel együtt kellett dolgoznom különböző projekteken.  Körülbelül három normális hetet jártam az egyetemre utána bekövetkezett az a dolog, amitől mindenki félt: a Covid19.  Bizonyára nem kell magyaráznom mi is ez, mert szerintem nincs olyan ember a földön, aki ez a szó hallatán nem tudná miről van szó. Hamar megtelt a szótár új szavakkal, amiket eddig maximum szakirodalomban olvastunk, vagy beadandóban használtunk. Karantén, vesztegzár, pandémia, kijárási korlátozás, mindenki tudja miről beszélek - nem is szeretném nagyon emliteni ezeket a szavakat a beszámolómban-, de hat mit van mit tenni muszaj vagyok. Az erasmussosokat különösen érintette ez a dolog, mert nagy döntés elé állított minket a helyzet. Haza jössz és abba hagyod az erasmus-t, vagy kint maradsz a bizonytalanban. Mint már eddigi beszámoloimban olvasható szeretek konfortzonán kivül lenni ezért én hosszas mérlegelés után arra a döntésre jutottam, hogy maradok. Szerencsésnek mondhatom magam mert a testvérem is velem volt a karantén allatt így nem voltam egyedül.  Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, de mire választ kerestem volna jött is az email a Metropolitantól, hogy küldik a linket hogyan tudok holnpa bejelentkezni az órára. Szerencsés helyzetben voltam mert a Metropolitan egyetem volt az első, aki átállt az online oktatásra. Csütörtökön bejeletették, hogy bezárják az egyetemet és az oktatás online fog folytatodni és pénteken már órám is volt. Fontos elmondani, hogy a tanárok ez időszak alatt elvettek egy pszichológus szerepet minden óra első fél óráját arra áldozták, hogy végig kérdezték az összes diákot hogyan van lelkileg kellle segítség.

Nekem ez nagyon szimpatikus mert nagyon sok olyan csoporttársam volt, aki a budapesti albérletében lakott, és nem mert vagy nem tudott haza menni. Azért is fontos, hogy aki albérletben lakott azok tudtak maradni, mert aki kollégiumban volt annak sajnos ki kellett költözni-e, így legtöbb esetben b opció nem is volt csak a, hogy haza kell menni-e.

Ez a három hónap életem leghosszabb három hónapa volt és köszönöm szépen én ebből mégegyszer nem kérek. Sajnos ezt nem én döntöm el, hogy lesz-e bizonyos második hullám vagy nem, de én nagyon remélem, hogy nem lesz. De ha mégis nagyon fontos, hogy mindenre alaposan oda figyeljünk és az eredeti dokumentumok időben nálunk legyenek mert a helyzet kaotikus. Az ügyintézés nem megy olyan könnyen. Na de addig is fontos megemlíteni, hogy azon kívül, hogy két honapig maximum setalni mentem ki és vásárolni az iskola ugyan úgy és olyan minőségben biztosította az oktatást. Tényleg az volta legjobb, hogy olyan tantárgyakat vettem fel, amik érdekesek voltak. A monoton napjaimat annyira jó volt, hogy megtöri valami és ezek az érdekesebbnél érdekesebb órák voltak. Unatkozni nem unatkoztam, mert feladat és beadandó volt bőven így mindig letudtam foglalni magam.

Ha lehetőségem engedte sétáltam a Városligetben, bár ott annyira nem lehetett mert a közterületi rendőrök mindig elmondták hangos bemondón, hogy jobb lenne nem ott sétálni. Pedig erre az időszakra tényleg elmondható, hogy a sok programozás helyet, mint program lehetőség csak a sétálás maradt. Kedven helyem, ahol még sétálgatni is volt lehetőségem a Városliget és a rakpart. Az esti séták teljesen kimaradtak így ebben a félévben csak az ablakból csodálhattam Budapest éjszakai fényeit. Ezért is ahogyan kezdtek enyhíteni a korlátozásokon az volt az első program, hogy egy hatalmasat sétáltunk este a Duna parton. Nagyon szeretek esti sétát tenni ott mert a fények hangulata és a világítás semmihez sem hasonlítható. Kedvenc helyem kétségkívül a budai oldalon a rakpart a parlamenttel szemben, ha döntést kell hozni mindig oda megyek gondolkodni mert van valami varázslatos abban a helyben, amitől a lelkem megnyugszik. Sajnos így olyan sok emlékem nincs és képem se nagyon mivel nagyrészt otthon ültem és órákat hallgattam meg próbáltam pozitívan látni ezt az időszakot. Volt mikor jobban ment és volt mikor rosszabbul.

 Összeségében ez a félév is eltelt, és reméljük a következő ennél csak jobb lesz. A sok probléma ellenére én mindenkit arra bíztatok, hogy merje megpróbálni pandémia ide vagy oda.

2020.07.21.