Antal Tünde, PR MSc I. év

Forte Communications Tanácsadó és Szolgáltató Kft. - Budapest

Üdv mindenkinek! Sziasztok, sziasztok! Szeretettel köszöntelek újra a Sapientia EMTE oldalán! Ez itt MEGINT egy Erasmus+ beszámoló, azaz egyetemi (el)kalandozásaim harmadik epizódja. MEGINT egy rövid bemutatkozással kezdem, amiben gyorsan tisztázom, ki vagyok (és mit akarok :D), valamint azt is elárulom, mivel telt az idei nyaram.

Antal Tündének hívnak, másodéves mesteris hallgató vagyok a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának Kommunikáció és közkapcsolatok szakán, és az elmúlt néhány hónapban a sokatok által már jól ismert Erasmus+ mobilitási programnak köszönhetően Budapesten végezhettem a szakmai gyakorlatomat.

Ezúttal úgy döntöttem, rövidre fogom a mondandómat (legalábbis nagyon fogok próbálkozni), ezért csak a leglényegesebb történésekről számolok be.

Nos, a kint töltött félév után alig voltunk itthon pár hetet nyár közepén, már kellett is visszamennünk Budapestre. Sok-sok aggodalommal a szívünkben, ugyanakkor tele kíváncsisággal vágtunk neki a repülővel nem is annyira hosszú útnak. Nagy próbatétel előtt álltunk, hiszen a szakmai gyakorlat során az ember némiképp számot ad a megszerzett tudásáról, – nem is annyira másoknak mint önmagának – megpróbálja gyakorlatba ültetni azt, és közben igyekszik megfelelni az elvárásoknak is.

A szakmai fejlődés reményében az elmúlt két hónapban a Forte Communications Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-nél töltöttem a hétköznapjaimat PR gyakornokként. A Forte Communications Kft. csapata már tizenkét éve áll olyan vállalatok szolgálatában, akik tudatosan formálják ügyfeleik és partnereik által a cégükről alkotott képet. Fontosabb tevékenységeik a következők: public relations, vállalati kommunikáció, belső kommunikáció, marketingkommunikáció, sajtóközlemények írása, sajtótájékoztatók szervezése, employer branding, valamint kiadványok, brosúrák, katalógusok készítésével is foglalkoznak.

Bár a koronavírus miatt jelentősen kevesebb munkája volt a vállalatnak, mégis a szakma nagyon sok részterületén kipróbálhattam magam. A cég munkatársai végtelenül segítőkészen és kedvesen viszonyultak hozzám. Ha kérdésem volt (és az volt elég), nyugodt szívvel fordulhattam bárkihez, szívesen igazítottak el.

Azonban MEGINT nem csak dolgoztam, a kikapcsolódásra szintén szántam időt, mert meggyőződésem, hogy tudnunk kell időnként lazítani. Valamint azért is, mert a járvány miatt már több mint fél éve fennálló idegesség, bizonytalanság, stressz és folyamatos aggodalom leküzdése érdekében úgy éreztem, nagyobb szükségem van egy kis feltöltődésre, kirándulásra, mint eddigi életem során bármikor.

Említettem, hogy a kialakult helyzet miatt kevesebb megbízása volt a cégnek, így volt idő átbeszélni, megvitatni a soron következő feladatokat – az összeülős, ötletelős alkalmak során tanultam a legtöbbet, mivel nekem is lehetőségem volt megosztani a véleményemet és a meglátásaimat. Ilyenkor (és máskor is) mindig őszinte visszajelzést kaptam, ezért pontosan tudtam, mennyire jó az irány, amerre éppen indulni szeretnék.

Leginkább azért voltak számomra nagyon hasznosak az itt eltöltött hónapok, mert sokszor olyan feladatokat is kaptam, amelyekről eddig úgy gondoltam, nagyon nem az én világom. Azonban én kitartó vagyok, ezért sikeresen vettem az akadályokat, így most már például a vágás is prímán megy – pedig ehhez eddig még csak hozzá sem tudtam szagolni. Eddig, ha csoportos feladatot kaptunk az egyetemen, én mindig a kreatív részében vállaltam szerepet – nemcsak azért, mert úgy érzem, itt tudok a leginkább kibontakozni, hanem azért is, mert eddig nagyon nem ment a videószerkesztés – eddig… na, de ezután nyugodt szívvel vállalom el a videó összerakását is.

Picit más téma, de képzeljétek, időközben MEGINT egy évvel öregebb lettem, s bizonyosan (legalábbis remélem) bölcsebb is. Erre csak azért térek ki, mert újfent szeretném megköszönni a barátaimnak, amiért minden helyzetben számíthatok rájuk. Szóóóval: Kedveskék! Köszönöm, hogy vagytok nekem! Köszönöm, hogy csodássá varázsoltátok a szülinapomat!

Tudjátok, én azért pályáztam az Erasmus+ ösztöndíjra, mert nagy álmaim vannak (na, jó, annyira azért nem is nagyok): fejlődni szeretnék szakmailag és emberileg egyaránt. Nem állítom, hogy ezt külföldi szakmai gyakorlat nélkül nem lehet, sőt, azt mondom, igenis lehet! Azonban úgy gondolom, nagy kihívás, ha egy számunkra ismeretlen környezetben igyekszünk megfelelni az elvárásoknak, ott próbáljuk meg kihozni magunkból a legeslegjobbat. A kihívások pedig sok mindenre jók, mivel olyan akadályokat jelentenek, amelyeket rajtunk kívül senki más nem győzhet le. És hogyan máshogyan fejlődhetnénk a leginkább, ha nem azáltal, hogy képessé válunk felülkerekedni ezeken az akadályokon?Neked mi a véleményed?

Sokat gondolkodtam, miként fejezhetném be e beszámolómat, de rájöttem, hogy ezúttal csak ismételni tudom magam. MEGINT leírom tehát, amit pár hónappal ezelőtt megfogalmaztam: Ne gondolkozz túl sokat rajta, pályázd meg! Légy bátor! Csak fejlődni fogsz! Csak fejlődni tudsz szakmailag, és emberileg egyaránt!

2020.10.09.