Gidró Dalma-Katalin, Fenntartható biotechnológia, I. év

Biomi Kft, Gödöllő, Magyarország

Tavasszal úgy gondoltam 2020 már semmi jót nem hozhat, miután megfosztott attól, hogy egy teljes félévet eltölthessek a Szent István Egyetem budai kampuszán, Budapesten. És bár a lehető legtöbbet hoztam ki akkor is a helyzetből sose gondoltam volna, hogy világjárvány ide vagy oda eddigi életem legjobb nyara vár rám.

A pályázat elnyerését követően eléggé szkeptikus voltam, hogy fogok-e találni egy olyan fogadóintézményt, amely ezen időszakban tudna/szeretne vagy egyáltalán „merne” fogadni valamint, hogy egyáltalán mi várhat rám ebben az időszakban. Mivel környezetmérnöki alapképzésem során már volt két sikeres pályázatom, így mondhatni már rutinosan keresgéltem és írtam az e-maileket, több-kevesebb sikerrel. Néhány e-mail szétküldése után meglepetésként ért, hogy választ kaptam a Biomi Kft.-től, amely a Wessling egy kis leányvállalata Gödöllőn. Mindenképp éltem az első adódó lehetőséggel és úgy döntöttem az elkezdett tavaszi kalandom története folytatódásaként újra vonatra szállok július 7-én és Budapestig meg sem állok.

Valójában azért eléggé tartottam attól, hogy milyen helyzet fogad majd Budapesten, féltem, hogy ugyanolyan, mint amit tavasszal otthagytam. De közel sem… Sütött a Nap és mosolyogtak az emberek. Az emberek többségének valószínűleg egy átlagos meleg, nyári szerda reggel volt. Viszont elmondhatatlan az a boldogság, amit éreztem, hogy újra ott lehetek és láthatom a Keleti pályaudvart, amit 112 nappal azelőtt könnyek között hagytam ott. A lakhatásomat egy kedves barátnőm biztosította és így egy igen kellemes környéken élhettem a 2 hónap alatt. Mivel csak pénteken volt az első napom Gödöllőn, így volt másfél napom kipihenni a hosszú utazást és berendezkedni. Gödöllő a szállásomtól másfél óra út volt, ami elsőre nagyon soknak tűnt, de viszonylag elég hamar megszoktam, ahogy a korán kelést is, ami velejárt.

A gyakorlati helyemet biztosító Biomi laboratórium Gödöllőn, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban foglalt helyet. Két kis laborjából az egyikben GMO vizsgálatokat, növény- és állatfajok valamint allergének kimutatását végezték termékekből. A másik laborban, ahol én is több időt töltöttem, genomikai vizsgálatokkal foglalkoztak (ilyen szolgáltatások a sanger és genom szekvenálás, szekvenálás PCR terméktisztítással, fragmentanalízis, mikrobiális törzsazonosítás és tipizásás). Tapasztalatot szerezhettem, milyen egy minta beérkezésétől kezdődően a vizsgálatán keresztül a jegyzőkönyv kiadásáig vezető út egy molekuláris biológia laborban. Megtudtam, milyen egy RT-PCR vizsgálat, amikor szennyvizekből SARS-CoV2 vizsgálatot végeznek, és hogy az eredmény mennyi érdekes dologra mutathat rá a jelenlegi járvánnyal kapcsolatban.

Eleinte érdekesnek tűntek ezek a vizsgálatok, sok érdekes ismerettel gyarapodott a tudásom, viszont egy idő után rájöttem, hogy a molekuláris biológia nem az a szakterület, amellyel én hosszabb távon dolgozni szeretnék. Úgy gondolom sokat tanulhattam ott, és segítségemre voltak a munkatársaim is, így mindezen időszakot én pozitívumként könyvelhetem el magamban. Fontosnak tartom ezt a tapasztalatot, hisz előző gyakorlataim során elsőként a kutatásban próbálhattam ki magam a veszprémi Pannon Egyetem Környezetmérnöki Intézetében, majd ezt követően az Akusztika Mérnöki Irodában voltam, ahol átfogó mérnöki munkatapasztalatra tehettem szert, és most (valószínűleg utolsóként) tapasztalatot szerezhettem a Biomi Kft.-nél, ahol megtapasztalhattam milyen fehér köpenyt viselve egy laborban dolgozni.

Itt köszönetet mondanék mindhárom helyen megismert embereknek, mert általatok sokkal többet kaphattam az egyetemi évektől, mint amennyit valaha is remélni mertem. Olyan szakmai gyakorlatokra tehettem szert, amelyek elkísérnek a további útamon, ahogy azok az ismeretségek, barátságok is, amelyek ezeken a helyeken születtek.

A munkán kívül megemlítendő az is, hogy milyen volt a nyár Budapesten, egy világjárvány közepén. A válasz az, hogy a lehető legjobb (koronavírus ide vagy oda). A lehetőségekhez mérten én maximumot hoztam ki a programból. És rövid időn belül rájöttem, hogy a „riogató” média kizárása után sokkal nyugodtabban éltem a napokat és így sokkal több kalandban lehet részem.

A nyár során sokat kirándultam Magyarország területén. Vonattal minden gyorsan és könnyedén megközelíthető volt, így ha eljött a hétvége egy kis baráti társasággal mindig útra keltünk. Így jutottam el egyik hétvégén Agárdba és Gárdonyba, ahol Velencei-tó kellemes partja után a Gárdonyi Géza emlékházát is meglátogathattunk. A következő hétvégén már Balatonfüred volt a végállomásunk ahol biciklit bérelve eltekertünk Tihanyig, ahol a lehető legtöbb levendulás ételt és italt megpróbáltuk megkóstolni. Csodás kis vasárnapot töltöttünk Tatán, ahol a Tatai váron kívül megnéztük az Angol parkot és sétálgattunk az Öreg tó partján. Majd egy kis buszozást követően Oroszlány népszerű lebegő faluját is megnézhettem a Bokodi-tónál, valamint a napot Tatabányán zártuk egy isteni vacsorával. Augusztus 20.-án Eger volt a soron következő kis kalandunk helyszíne, ahol az Egri vár, a minaret, az érseki palota és a város alatti pincerendszer megtekintését követően az Egri Bikavér ünnepség keretén belül egy kis borkostolással zártuk a napot. És ezek a kirándulások csak egy részét tették ki a nyaramnak, mivel folytattam azon budapesti helyek felfedezését, amelyekre eddig még nem került sor. Ilyen helyszín volt Gül Baba Türbéje, amely Budapest szívében egy kis török emlékhely a gyönyörű rózsa-, magnólia és levendula kertjével. Ott volt a Normafa, ahonnan egy kis sétaútat követően az Erzsébet kilátó elképesztő kilátást biztosított. A Kopaszi-gát teljesen felújított területét is élmény volt bejárni, ahogy a Római parton tett sétát is sok kis mosoly övezte. A kirándulásokon kívül szórakozásból is kijutott bőven, hisz moziban és szabadtéri színházban is megfordultam, valamint egy Anna and the Barbies akusztikus koncerten, amely igen felejthetetlenné sikeredett, ahogy a belvárosi sörfesztivál is, amelyet egy „itthoni” baráti társaság körében tölthettem.

Hogy hasznos, kalandos és élményekkel teli nyaram volt-e? Számomra kétségtelenül igen.  És mindenképp előnyösnek bizonyult szakmai szempontból is. Imádtam minden percét, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett benne vagy hozzájárult, hogy ez megvalósulhasson. Egyértelműen csak bíztatni tudok mindenkit, aki gondolkodik, hogy bemerje-e vállalni az Erasmus+ programot! Lehetőséget teremt, hogy átlépjetek egy olyan ajtón, ami után kinyílik az egész világ előttetek.

Őrült világ van odakint. Legyünk kíváncsiak rá!

Köszönöm Erasmus+!

2020.10.09.