Len Henrietta, Élelmiszermérnök II. év

Libabusz Kft, Móricgát - Magyarország

Len Henrietta vagyok a csíkszeredai Sapientia Élelmiszermérnök másodéves hallgatója. Az Erasmus+ mobilititási programról már nagyon sokat hallottam. Több forrásból is, mint például egyetemi nyíltnapokon, tv, internet, de ami leginkább engem is ösztönzött arra, hogy én is részt vegyek ebben a programban az a rengetek pozitív élmény, amelyeket a legjobb barátnőim meséltek, amikor ők is részt vettek a tanulmányi mobilitáson. De ami leginkább motivált az az, hogy részt szerettem volna venni egy szakmai mobilitáson is a tanulmányi mobilitást követően.

Így kérdés sem volt az, hogy egy fantasztikus tanulmányi program után részt veszek a szakmai programban. Midig is nyitott voltam az új dolgokra, szeretem túlszárnyalni magam, és legfőbbképpen új dolgokat tanulni, amelyeket majd az egyetem után magabiztosan felhasználok, vagy akár a hátra lévő egyetemi éveimben kamatoztathatok. Így amikor újból meghirdették a mobilitási pályázatot én rögtön neki is láttam a kért papírok elintézésének. Sikeresen meg is nyertem, újból, most szakmai mobilitásra a támogatást még e rendkívüli helyzet ellenére is.

Nem szerettem volna nagyon messze utazni, és az is feltétel volt számomra, hogy magyarul végezzem a gyakorlatot. Így fogtam neki keresgélni, és fogadást kérő leveleket írni a cégeknek.  Sok levél és várakozás után jött az az e-mail aminek a legjobban örültem, hisz attól a cégtől kaptam levelet ahova leginkább készültem, leginkább szerettem volna menni. Ez nem volt más, mint a Libabusz Kft. Egy részt azért örültem a Libabusz Kft. -nek mert abban a faluban tevékenykedik ahol rengeteg ismerősöm él, másrészt azért mert ebben a vírus helyzetben az egyedüli cég volt, aki vállalta azt hogy két hónapon keresztül munkát ad, hogy tanulhassak és tapasztalatot szerezzek.

Az én feladatom legfőbbképpen a csomagolás volt, és ami egy igazi mérnök dolga a munkamenet felvigyázása. De dolgoztam a vágóban is és találtak nekem meg felelő munkát a kicsomagolásban, számlázásban és a dátumok ellenőrzésénél is. Nagyon örültem, hogy hasznosan tölthettem ezt a két hónapot hisz úgy gondolom, hogy nem csak szakmai tapasztalatot szereztem, hanem részese lehettem egy csodálatos munkaközösségnek is ahol új barátokat szereztem és bizalommal mondhatom el, hogy barmikor számíthattam rájuk, ha segítségre volt szükségem és bátran mondhatom, hogy a továbbiakban is számíthatok rájuk bármiben.

Megtanultam, és meg tapasztaltam, hogy mekkora felesőség hárul egy mérnökre, aki igen is kézben kell tartson mindet egy cégen belül. Nem csak annyi a dolga, hogy besétál, körül néz, és azzal mehet is haza, hanem igen fontos a szerepe, sőt lehet azt is el mondhatom, hogy neki van a legfontosabb szerepe a cégnél.

Külön meg kell köszönjem a cég vezetőknek, hogy annyira bíztak bennem és elmondásuk szerint annyira tetszett nekik a munkám, hogy nem csak a cégen belüli dolgokat bízták rám, hanem megengedték, hogy ki próbáljam magam egy fajta forgalmazóként is magam. Ezzel egy másik világ, egy út nyílt meg előttem, amely megmutatta, hogy nem csak a papír munka és a felvigyázás létezik, hanem egy olyan út ahol a szép beszéd és a kedvesség kap főszerepet.

Mivel elég sok szabad időm volt, így lehetőségem volt arra is, hogy kikapcsolódjak is, jártam Kecskemétre, voltam cirkuszban és a főnököm jóvoltából majdnem minden hétvéget a Balatonon töltetem. Nekik ott volt egy nyaralójuk, és amikor ők mentek mindig el vittek magukkal, hogy ne csak a munka jusson nekem, hanem lehetőségem legyen még több embert meg ismerni és kikapcsolódni is.

Nagyon szeretek lovagolni, így minden második nap eljártam a közeli lovardába is és nem csak lovagolni volt lehetőségem, hanem gyereket is tanítottam lovagolni.

Beszámoló záráskent elmesélnem, hogy hogyan telt egy napom.

Minden nap kilenc órára jártam dolgozni, itt voltam minden nap 5 órát, munka után haza mentem ebédeltem és elmentem egyet szaladni. Miután haza éretem, minden második nap délután négy és öt óra körül elmentem a lovardába. Itt általában annak a lónak a bokszát takarítottam ki, amelyiken lovagoltam, miután kész lett boksz azután fel nyergeltem és ki mentem lovagolni körülbelül 2 órát, volt, hogy egyedül voltam, de nagyobb részt mindig csoportos lovaglások voltak. Majd ezt követően jöhetett a jól megérdemelt pihenés, vagy közös együttlét az ismerősökkel.

Összességében így utólag is vissza gondolva, nem bánom, hogy belevágtam ebbe a kalandba, mert el mondhatom, hogy egy csodálatos nyáron van a hátam mögött, rengetek emlékkel és meg annál is több új baráttal. Milliónyi tapasztalattal lettem gazdagabb és ez csak egy nyár volt, egy felejthetetlen nyár amit sohasem csináltam volna másként.

Köszönöm Erasmus+ a lehetőséget!

,,Minden ajtó mögött kaland rejlik.”  - Gabriel Tallent

2020.10.09.