Jére Anita, III. év, Marketing szak

Szeged, Öt Csillagos Iskolai Szövetkezet

Jére Anita vagyok, végzett Marketing szakos hallgatóa Sapientia Erdélyi Magyar Tanulmányegyetem Csíkszeredai Karán. Örülök, hogy három évvel ezelőtt a Sapientia-t választottam, mivel sok lehetőséget kaptam az egyetemi éveim alatt arra, hogy fejlesszem tudásomat és eltudjam sajátítani a szakmát. Az egyik ilyen nagy lehetőség az Erasmus+ szakmai gyakorlat, amely rengeteg pozitív dolgot adott nekem. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy ha tehetném megváltoztatnám-e a döntéseimet azt válaszolnám, hogy nem. Ugyanúgy leadná az az első éves lány a pályázatát és ugyanúgy elindulna egyedül a nagyvilágba. Tudni kell rólam, hogy minden évben kihasználtam a lehetőségeket, így 2020 nyarán harmadik szakmai gyakorlatomra indultam el Szegedre. Minden egyetemistának ajánlom, hogy olvassák el a beszámolókat és éljenek ők is a lehetőségekkel, mivel olyan élményekben, tapasztalatokban lesz részük, amit soha nem felejtenek el. Tudom, hogy mindenkiben benne van az újtól, az ismeretlentől való félelem, de ezt elkell engedni és magabiztosan bele kell vágni! Amint már említettem olyan élményeket szerzel, amelyek segítenek a nagybetűs életben. Ezáltal tarts velem és olvasd el az utolsó szakmai gyakorlatom beszámolóját.

Nem volt kérdés, hogy idén is megpályázom a szakmai gyakorlatot, mivel már hiányoztak az ottani barátaim, az ottani élet és maga a város. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó olyan lehetőségem, amikor huzamosabb időt töltök velük és a városban. Szerettem nagyon az ottlétet, viszont nagyon haza húz a szívem, ezáltal nem tudnám elképzelni az életem Szegeden. Igaz, a szegedi barátaim mindig azzal viccelődtek, hogy úgy megszeretem ott, hogy haza se megyek. Mivel a 2020-as év nem az az év, amikor simán történnek a dolgok, így nehezen és kétségek között vártam az utazást. A vírus mindenki életét megnehezítette, mondjuk szerencsésnek mondhatom magam, mivel nem kaptam el a betegséget csak némi fejtörést, aggódást és újra-tervezést kaptam tőle. Az első nehézség az volt, hogy befagyasztották a pályázatok leadását a vírus miatt, ezáltal türelmetlenül vártam, hogy mi történik. Szerintem jobban izgultam a harmadik utazásomnál, mint az elsőnél, mivel rengeteg kérdés volt a fejemben. Szerencsére megnyitották később a pályázat leadást újra és megnyertem a pályázatot. Nagyon boldog voltam, hogy az első nehézségen túl vagyok. Ezután sikeresen letettem az államvizsgát, és lehetett is pakolni a nagy kalandra. Augusztus elején szerettem volna indulni Magyarországra, viszont bevezették a karantén kötelezettséget az országba. Vártam egy hónapot az indulással azzal a céllal, hogy hátha visszamondják a karantén kötelezettséget és nem kéne karanténba vonuljak. Sajnos 1 hónap alatt nem változtak a dolgok, így szeptember 1-én indultam Szegedre. Valaki tudja, hogy hogy lehet összepakolni minden fontosat négy hónapra? Mikor elindultam még rövidnadrág és a rövidujjú volt az öltözék és mire haza jöttem már a bakancs és a télikabát. Mikor megérkeztem, a barátnőm Tünde várt a buszmegállóban, olyan jó volt újra találkozni velük, mivel az utolsó találkozásunk óta eltelt több mint egy év. Ez idő alatt megszületett a kisfia, aki az én keresztfiam lett. Alig vártam már, hogy lássam a 8 hónapos nagylegényt. Az Erasmus programtól kaptam egy nagy ajándékot, az pedig Tünde és családja, és ezen belül, a keresztfiamat, Botit.

A következő 14 napot karanténban töltöttem a barátnőmnél. Szerencsére csak én kerültem karantén kötelezettségbe, ezáltal Tünde és családja nyugodtan járhattak dolgozni, boltba és mindenféle. Pihenéssel és babázással töltöttem ezt az időt.A karantén lejárta után indulhatott az élet. Eddig a városnak csak a meleg, napsütötte oldalát tapasztaltam, mivel idáig két nyarat töltöttem ott. De idén megismertem a hidegebb őszi és téli napokat is. Nem panaszkodhatok, mert a csíki hideget nem közelíti meg, de azért esőben és borús időben nemvolt hiány. Ezáltal a biciklizés helyett a tömegközlekedést választottam és szerencsére mostanra jól elboldogultam. A karantént követő két hónap nagyon jól és izgalmasan telt, mivel még nem voltak a szigorítások, ezáltal tudtunk kirándulni. Sok szép helyre eljutottam a szakmai gyakorlataim alatt, mint például, Dunaújváros, Zamárdi, Siófok, Apátfalva, Mártélyra stb. Nagyon hálás vagyok mindenért. 

A szakmai gyakorlatomat az Öt Csillagos Iskolai Szövetkezetnél végeztem, mint marketing asszisztensként, tudni kell a cégről, hogy diákmunka közvetítéssel foglalkozik és több céggel dolgozik együtt. A cégnél örömmel fogadtak ismét, újult erővel vághattunk bele a munkába. Az első hetek inkább ilyen vissza-szoktató hétként teltek, mivel egy év hosszú idő. Szeretem az ott töltött időt a munkába járással egyaránt, reggeli ébredés, majd hol biciklivel, hol tömegközlekedéssel jártam munkába, néha viszont autóra is kerültem. Szerettem biciklizni, mivel a varos központjában található az iroda, és mi a város szélen laktunk ezáltal a városközponton át kellett biciklizni a Tisza mellett. Az én felettesem Tünde volt, akivel azt mondhatom nagyon jól kijöttünk, nem volt komolyan konfliktusunk szerencsére, ő osztotta ki a feladatokat. Marketing kommunikáció volt nagyobb kategória, ahol munkálkodtam, ide tartozik a Facebook és a Weboldal kezelése, és folyamatos frissítése, a munkavállaló diákok és a munkáltatókkal való állandó kapcsolattartás is a feladatköreimbe tartozott. Emellett viszont adminisztrációs feladatokat is kaptam egyaránt.  A koronavírus következtében nehezebb volt az adminisztrációs feladatok ellátása, mint az előző években, mivel a szabályok és a dolgozók érdekében nem volt ügyfélfogadás az irodában, hanem emailben, weblapon, illetve Facebook-on próbáltuk tartani a kapcsolatot a munkavállalókkal. A diákok a beiratkozásukkor több papírt kell aláírjanak, a szülői beleegyezést is magukkal kell hozzák több esetben és minden hónapban lekell adják a jelenléti lapjukat. Ezen papírok összegyűjtését személyesen végeztük minden héten, vagy akár egy héten többször is kilátogattunk a cégekhez. Idén megismerkedtem az elkönyveléssel is egy kicsit. Mivel ez egy kicsi cég és a diákok a fő munkavállalók, ezáltal próbáltunk olyan reklámozási ötlettel előállni,amellyel megfogjuk őket. Két hónapig mondhatni nagyon jól ment minden, a maszkviselést és a távolságtartást elnézve, de az ember azt már megszokta lassan. November vége felé bevezették az újabb korlátozásokat, mint például az este nyolc óra utáni kijárási tilalmat. Visszagondolva nemvolt olyan rossz ez így, csak kicsit nehezebb lett és unalmasabbak lettek a napjaink. A cég védekezése a járvánnyal szemben szerintem megfelelő volt, próbáltak minden olyan szükséges dolgot megadni, amivel megvédhettük egymást és magunkat, gondolok itt maszkokra, kesztyűkre, fertőtlenítőszerekre stb.

Nagyon szépen köszönöm Tündének a sok törődést és türelmet, nagyon jól éreztem magamat velük és nagyon megszerettem őket, örülök, hogy az életem részei lettek. Az ünnepeket is szintén együtt töltöttük, ami nagyon jól telt. Az utolsó egy hónapban már nagyon megéreztem az otthon hiányát, mivel nem töltöttem még nélkülük az ünnepeket és ilyen hosszú időt. A barátom is nagyon hiányzót ez idő alatt, de viszont nemvolt annyira nehéz mivel ő is külföldön volt ez idő alatt.

Szívemből ajánlom az Erasmus+ programot mindenkinek, aki egy kis újra, egy kis kalandra, önállósodásra vágyik. Remek lehetőség ahhoz is, hogy tapasztalatot szerezzen akár szakmájában, akár az élet különböző területein. Nem kell, és nem is szabad félni az újtól, mert lehet, hogy az valami nagyon jót tartogat. Ha már csak az önállóságot tanulod meg az út során, az is már nagy lépés, de nem csak azt kapod ettől a pár hónaptól, hanem rengeteg emléket, barátot és tudást – ebben biztos vagyok.  Én mind meg kaptam ezeket, sőt sokkal többet is, mint amit vártam. Nagyon szépen köszönöm külön is Hortenziának a sok segítséget és türelmét.

2021.02.04.