Szabó Zsuzsanna, Génsebészet szak III.

Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest

Az előretervezés szempontjából 2020 sokunk életének talán egyik legbizonytalanabb éve. Néhányan szeretnek sodródni az árral, mások meg a céljaik, terveik nélkül nem is találják a helyüket a világban. Én is inkább az utóbbiak közé tartozom, az élet számos területén világos elképzeléseim vannak és szeretek előre tervezni. Emiatt, a 2020-as Erasmus+ szakmai gyakorlat körüli bizonytalanság nem kevés aggodalmat, töprengést okozott. Utólag visszagondolva minden töprengést megért, és végül a sikeresen megvalósult gyakorlat mindenért kárpótolt. 

Az Erasmus+ szakmai gyakorlatom helyszíne a budapesti Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet volt, azon belül is a Magatartás Neurobiológiai Osztály Magatartásélettan és Stressz laboratóriuma. A laboratóriumban humán betegségek, különösen a stresszel összefüggésbe hozható betegségek hátterének tanulmányozásával, a neurobiológiai hátterük vizsgálatával, illetve különböző gyógyszerek kifejlesztésével foglalkoznak. Ezen kórképek laboratóriumi modellezésére állatmodellek vannak kifejlesztve, ilyenek például az Alzheimer kóros és poszttraumás stressz szindrómás egerek, amelyekkel kísérleteket végezve egyre több és több információt nyernek az érdekelt betegségekről.

A Kutatóintézetben több tudományos tevékenységet folytató kutatócsoport dolgozik, illetve több laboratórium és tudományos egység is van, ilyen a Központi Víruslaboratórium, Mikroszkóp Centrum, Központi Sejtbiológiai laboratórium, Metabolikus laboratórium, Viselkedésvizsgálati egység. A felsoroltak mellett, komplex állatház is található az Intézetben, ahol a rágcsálókat tartják és tenyésztik. A Viselkedésvizsgálati egység ad helyet a különböző kísérleteknek, melyek mindig pontosan meghatározott protokoll szerint történnek. Esetenként videóra felveszik a kísérletet, majd viselkedés elemző programokkal vagy manuálisan elemzik különböző szempontok szerint az állat viselkedését a kísérlet alatt, az adatokat statisztikai programmal feldolgozzák, és így olyan információkra tesznek szert, mint például az adott állat mennyire szociális, agresszív, érdeklődő vagy éppen depressziós, netán szorongó, illetve arra is következtethetnek, milyen az állat memóriája. A gyakorlatom során számos ilyen kísérlet megvalósításában vettem részt, így megtapasztaltam azt, hogy egy-egy egyszerűbb tetsztből mennyi hasznos információt nyerhetünk. 

Egy alkalmazott kezelés vagy az állatot ért stimulus hatására az agyában bekövetkezett változások, az idegsejtek szintjén lejátszódott folyamatok vizsgálatához, valamint az érdekelt fehérjék, makromolekulák kimutatásához szükséges az állat agya, amelyből metszeteket készítenek, és ilyen formában vizsgálják. Megfelelő módszer erre az immunhisztokémia, amelyen belül megkülönböztetjük a klasszikus, illetve a fluoreszcens immunhisztokémiát, a gyakorlatom alatt mindkettő megismerésére és alkalmazására volt lehetőségem a laboratóriumban. 

A mellékelt ábrán egy egér agy metszet látható, az említett módszer alkalmazásával fluoreszcensen megjelöltük az érdekelt molekulákat, majd a metszetet tárgylemezen fixáltuk, és egy speciális berendezésbe helyeztük, amely tulajdonképpen egy pásztázó lézeres konfokális mikroszkópnak felel meg, így a segítségével beszkenneltük a metszetet, és eredményül egy igen jó minőségű képet kaptunk.

A metszeten kék színnel, DAPI festéssel az idegsejtek sejtmagja van megjelenítve, zölddel c-Fos fehérje, pirossal pedig kortikotropin-felszabadító hormon (CRH), amely egy neurotranszmitter, és a szervezetet érő stressz hatására választódik ki, illetve ha Alzheimer-kórvagy depresszióáll fenn, akkor nagyobb mennyiségben van jelen. Mivel a csoport kutatási területe a stressz és vele összefüggésbe hozható betegségek, így a CRH jelenlétének megfigyelése a mintákban igen lényeges.

Lehetőségem nyílt az optogenetikába is betekintést kapni, melynek előnye abban rejlik, hogy az elő állatok idegsejtjeinek aktivitását fénnyel szabályozzák. Ezt megelőzően az idegsejteket fényérzékennyé teszik, úgy, hogy vírusvektor segítségével beviszik a channelrhodopsin génjét a vizsgálni kívánt idegsejtekbe, a génről a channelrodopsin fehérje íródik át, ami tulajdonképpen egy fényérzékeny ioncsatornát fog alkotni a membránon és fénnyel gerjesztve képes lesz ionokat átengedni, tehát akciós potenciál jön létre, ily módon vezérelhetők az idegsejtek. Az optogenetika viszonylag új módszer és megközelítés, nagyon örülök, hogy optogenetikás kíséreltekben vehettem részt, hiszen ez olyan terület, melyet a közeljövöben számos humán betegség gyógyítására felhasználhatnak.

Egy nagyobb projekt, amelybe az indulásától kezdődően én is be tudtam csatlakozni, kettő, ösztrogénhez hasonló molekulának az állatokra kifejtett hatásának vizsgálata, melynek célja az volt, hogy kiderüljön e kettő molekula milyen mellékhatásokat okoz egy hosszú távú krónikus kezelés hatására, rendelkeznek-e neuroprotektív hatással, mint az ösztrogén. A projekt több, mint két hónapot ölelt fel, ez idő alatt minden nap kezelést kaptak az állatok, voltak köztük egészséges, kontroll egerek, és Alzheimer kórosok is, és különböző viselkedés vizsgálati teszteket végeztünk velük, főleg a memóriájukra és a tanulási képességükre voltunk kíváncsiak. 

A csoport kollaborált a Semmelweis Egyetem Anatómia Intézetének Neuromorfológiai laboratóriumával, így a gyakorlatom alatt itt is tevékenykedtem, humán agyszövet mintákkal dolgoztam, olyan molekuláris biológiai technikákat gyakoroltam, mint az RNS izolálás, cDNS átírás, PCR, melyet az érdekelt gének jelenlétének kimutatására használtam, illetve primer tesztelésre. Nagyon büszke voltam az Egyetemre, és a tanáraimra, hiszen én már itthon mind tanulhattam ezeket a módszereket, és nagyon jó érzés volt látni és tapasztalni, hogy a tudás, amit kaptam igazán helytálló, felhasználható.

A Kutatóintézetben a csoport, melynek két hónapig én is tagja lehettem, nagyszerű emberekből áll, akik végig kedvesek voltak velem, kérdéseimre szívesen válaszoltak és kollégaként tekintették rám, nem is kerülhettem volna jobb helyre.

A gyakorlat szakmai része, tehát kijelenthetem, hogy igazán sikeres és jó volt, és úgy gondolom, nem maradnak le ettől a szakmai részén kívül eső élményeim sem. 

Őszintén, voltak kezdeti „nehézségek”, mint például megtalálni, hogy a Népliget buszpályaudvar melyik oldalán vár a taxi, megtanulni a kapaszkodó megfogása nélkül elindulni a mozgólépcsőn, eltalálni az ételekhez adagolandó só megfelelő mennyiségét, ráeszmélni, hogy az elektromos tűzhely bizony igen válogatós és nem fogadja el az otthonról elcipelt edényeket, megállapítani, hogy néha a google térkép is eltéved. 

Valószínűleg az olvasó most elmosolyogta magát és szerencsére én is mosolyoghatok, hiszen nem tudok semmi negatívumot megjegyezni. E kalandhoz a legjobb útitársat választottam, Blankát, akivel az együttlakás úgy gondolom még szorosabbra fűzte barátságunk, augusztus végére már egy pillantásból tudtuk, hogy mit gondol a másik. A szállásunk az Astorián a belvárosban volt, azonban a kollégiumban mégis lehetett nyugodtan pihenni, nem volt egyáltalán zajos. Az időnket kellemesen és hasznosan töltöttük el, a városban, ami érdekelt bennünket azt megnéztük, hosszú estéket sétáltunk át, buliztunk a rakparton, a városi hőség elől pedig a Balatonra menekültünk. 

A nyáron volt a születésnapom és nagyon hálás vagyok, mert meglepett néhány kedves budapesti ismerősöm és így, ugyan az otthoniaktól távol, de mégis sikerült nagyon jó hangulatba megünnepelni.

Ez idő alatt magamról is sok mindent megtudtam, rájöttem, hogy tudok tájékozódni, amikor csak magamra számíthatok, valószínűleg nem nyernék a Konyhafőnökben, de ettől függetlenül tudok finomat főzni.

Végül pedig tanulságként megfogalmazódott gondolataimat osztanám meg: egy árnyalattal másabb színben látod a várost, ha van kivel nézned, boldog vagy, hogy nem egyedül ülsz az óriáskeréken és akkor, ha a Balatonba tévedt katicabogarak kimentésében is van segítséged.

A legszerencsésebb az ember, amikor szeretettel várják haza, és szeretettel várják vissza oda, ahonnan hazatér. Hálás vagyok, hogy szerencsés lehetek. 

2020.10.13.