Toth Edina, Humánerőforrás III. év

HAT Alapítvány, Budapest

Toth Edina vagyok III éves humánerőforrás szakos hallgató a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán, ennek köszönhetően lehetőségem volt részt venni az Erasmus+ szakmai mobilitás programban.

Egyetemi éveim során sok mindenre voltam nagyon büszke. Egyik ilyen dolog az, hogy elmondhatom, hogy Erasmusos diák vagyok. Erasmusosnak lenni nem csak büszkeség, hanem hasznos dolog is.

Két csodálatos félévet köszönhetek az Erasmus+ tanulmányi mobilitásnak, melyet Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen töltöttem el. Nagyon tartalmas, tapasztalatokban, személyi fejlődésben, tanulmányok megalapozásában, életcél kiválasztásában gazdag félévek voltak. Miután hazamentem a Sapientiára már III. évesen is azon ügyködtem, hogy mily módon pályázzam meg a még megmaradt időmben a szakmai gyakorlatot. Mindez sikeresen megtörtént és elnyertem a pályázatot.

A Covid 19 állapotnak köszönhetően nagyon nehézzé vált számomra szakmai helyet találni, egy olyan állapotban, amit még maguk a cégek sem tudtak helyesen kezelni. Ennek okán döntöttem arról, hogy inkább próbálkozom alapítványoknál is, határidő lejárta előtti napon a HAT Alapítványtól kaptam egy bátorító e-mailt, hogy ők szívesen elfogadnak. Ennek nagyon örültem. Elkészítettük a szükséges papírokat, és előttem állt a lehetőség, hogy miután le államvizsgázom, valamint a mesteri jelentkezések is lejárnak rögtön indulhassak Budapestre, szakmai gyakorlatra.

Július közepén arra kellett ébrednem, hogy annak az ára, hogy kiutazhassam Budapestre, szakmai gyakorlatra, két hét karantén vagy két teszt negatív eredménye. Nem tudtam mit tegyek, emellett a szakmai helyen is vártak, hogy besegítsem egy forgalmasabb időszakban. Döntenem kellett, aminek végül a következménye a halasztás lett. A halasztással kapcsolatban félelmeim voltak, nehogy a halasztásba fulladjon a mobilitás. A másik félelmem annak tudata, hogy új helyre, új emberek közé megyek.  Ott meg kell felelni a kihívásoknak… nem tudtam, hogyan fog mindez alakulni. De végül egy hónap halasztás után arra a döntésre jutottam, hogy augusztus végén vállalok két hét karantént és szeptemberben kezdem a szakmai gyakorlattal.

A karantén nagyon nehezen telt el, nagyon fájdalmas és rossz élmény volt számomra, nem volt mit tenni, muszáj volt kiülnöm. Mindazonáltal elmondhatom azt is, hogy jót tett a vizsga utáni nehézségek kipihenésére és felkészített egy új élethelyzetre, amelyet itt kellett elkezdenem.

Szeptember elsején nekivágtam a szakmai gyakorlatnak, az első napon nagyon kedvesen és örömmel fogadtak, elmagyarázták, hogy mivel foglalkoznak, miben tudok segíteni.

Voltak napok, amikor több időt töltöttem az alapítványnál, mint 8 óra és volt, amikor kevesebbet, de sikerült minden kiadott feladatot teljesítenem.

Az alapítvány 2007 óta több kisebb-nagyobb projektben részt vett, olyan kollégákkal, akik rövidebb, hosszabb ideig csatlakoztak hozzájuk. Ilyen projektek megszervezésében és lebonyolításában voltam segítségükre jómagam is. A feladatom közé tartozott, hogy olyan embereket toborozzak, akik ezen projektekben örömmel részt vesznek és támogatják a megmozdulásunkat. Emellett természetesen segítségére voltam a vezetőknek különböző munkaszerződések átnézésében, megkötésében. Részt vettem egy szervezeti összejövetel megszervezésében, melyben ötletgazda és szervező voltam egyaránt. HR feladatom közé tartozott egy kisebb felmérés az alapítvány különböző pontjain dolgozó emberek körében, a megelégedettség témakörben. Kérdőívvel készítettem el, amelyet a cég Facebook oldalán tettem közzé és eredményeit dolgoztam fel és adtam át a vezetőség számára. Nagyon tartalmasnak és közösséginek éreztem a munkámat, öröm volt az ott töltött két hónap. Nagyon sok szakmai élményben, valamint családias környezetben volt részem. Kedves és rendkívüli embereket ismertem meg a munkám során, akik bármilyen problémám akadt a segítségemre voltak.

Köszönetet szeretnék mondani a HAT Alapítvány dolgozóinak, amiért kedvességükkel és megértésükkel támogatták a fejlődésemet és mindenért, amit tőlük tanultam. Ugyanakkor köszönetet mondok Bors Hortenziának, az Erasmus koordinátornak, aki részéről sok segítséget és biztatást kaptam, hogy minden napot kihasználjak és tanulmányi, szakmai mobilitást egyaránt megtapasztalhassam.

Beszámolómat biztatással szeretném befejezni. Én tapasztalataim és jószándékom jeléül mindenki számára csak azt tudom mondani, hogy merjünk változtatni, merjünk kilépni a komfort zónánkból, a megszokott mókuskerékből és nyissunk az új dolgok felé. Nem hinném, hogy bárki számára az Ersamus lenne az a dolog, amit megbán, sőt szerintem az a hajtóerő, ami tovább visz az életben, új kilátásokat tár fel előttünk és új világot. Hajrá mindenki, Ersamusra fel!

2020.12.18.