Fikó Andrea

Génsebészet szak, IV. év
Semmelweis Egyetem, Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Áramlási citometria Laboratórium, Budapest

Második alkalom, hogy a beszámolómat írom az Erasmus+ mobilitásomról, az idei nyáron azonban már végzett Génsebész hallgatóként használtam ki az Erasmus+ nyújtotta lehetőségeket. Az utolsó egyetemi év eléggé nehéznek és mozgalmasnak bizonyult, mindig volt, amivel foglalkozni, a tavasz folyamán pedig eldöntöttem, hogy újra szeretném igénybe venni az Erasmus+ programot, amely által külföldön végezhetem a nyári szakmai gyakorlatomat. A szakmai gyakorlatomat Budapesten szerettem volna végezni, így ennek függvényében kerestem fogadó intézményt. Rövid keresgélés után rátaláltam a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetre, és azon belül az Áramlási Citometria Laboratóriumra, ahonnan pár percen belül pozitív választ kaptam, miszerint szeretettel várnak.

Július 31-én, hétfő reggel kezdődött a mobilitásom első napja, amikor ugyanis megismerkedtem a laborban dolgozó személyzettel, mindenki nagyon kedvesen fogadott. A laborvezető, dr. Barna Gábor elmondta röviden, hogy mivel foglalkoznak, majd én is bemutatkoztam, végül pedig elmondta, hogy mi lesz az én feladatom a 2 hónap alatt. Elsősorban a diagnosztika részlegén segítettem be. Az áramlási citometria laboratóriumban vér, csontvelő, gerincvelői folyadék, valamint különböző szövetminták érkeztek. A beérkező mintákat feldolgoztuk, a különböző antitest kombinációk alapján pedig meghatároztuk az eltérő kórképekhez társúló fenotípust. A vizsgálatok során különböző leukémiákat, lymphomákat azonosítottunk, a sejtfelszínen megtalálható receptorok, membránfehérjék alapján. Pár nap gyakorlat után, már én is szabadon dolgoztam a laborban. 

A diagnosztika után a kutatásokba is betekintést nyerhettem, elsősorban a sejttenyésztésbe, ahol Bürker kamra segítségével sejtet számoltam, illetve ezen kívül különböző kóros és egészséges sejtvonalakon (Al, MON14, MV4, MSC) vizsgáltuk más és más antibiotikumok hatását. Mobilitásom utolsó napjaiban a Tumorbiológia laboratóriumban a Western blot gyakorlatába tekintettem be. Elsősorban meghatároztuk a fehérjék koncentrációját, majd a koncentráció alapján kiszámoltuk a megfelelő mennyiségeket, megöntöttük a szükséges fehérjegélt, majd elvégeztük a blottolást-immunjelölést. Az előhívásnál megtörtént, hogy nem volt eredmény, így elölről kezdtük a teljes folyamatot, ekkor azonban már kaptunk eredményt. 

A 2 hónapot nem töltöttük tétlenül, minden hétvégét megterveztünk, minél több helyre próbáltunk eljutni, elsősorban olyan helyszíneket céloztunk meg, ahová nem sikerült eljutnunk az előző mobilitásunk alkalmával. Nyári estéken sétáltunk a rakparton, voltunk a Fővárosi Nagycirkuszba is, amire ugyanúgy csodás élményként gondolok vissza, mint 2 évvel ezelőtt. Túrázni is voltunk az Erzsébet kilátóhoz, onnan pedig a Normafához, amely egy igazán „kalandos” túraként végződött, egy igazi örök emlék marad. A Batthyányi térről nagyon szép kilátást nyerhettünk a parlamentről és a Dunáról is, így ezt a helyet is többször meglátogattuk, mindezek mellett voltunk moziba, nagyon sok koncerten, az augusztus 20-ai légi parádén és az esti fény és tűzijátékon is, amely felülmúlt mindenen. A legmelegebb hétvégén sikerült eljutni a Balatonra is, így elviselhető volt a hőség. Strandolási helyszínnek Balatonkenesét választottuk, majd a strandolás után úton hazafele Balatonakarattyán benéztünk Nekem a Balaton/Nánásiék kisboltjába is. Mindezek mellett egy másik hétvégén Szentendrére kirándultunk, ahol végig sétáltunk az óvároson, a főtéren, a Duna korzón, elsétáltunk a japánkertben, meglátogattuk a Belgrád Szerb Ortodox Székesegyházat és a Karácsonyi Múzeumot, ahol igazi karácsonyi hangulat uralkodott. 

A látnivalók közül nem hagyhattuk ki a Halászbástyát, a Budai várat, ahonnan az esti Budapestről kaptunk egy gyönyörű kilátást, illetve a Hősök Terét sem, ezek mellett voltunk a Szikla templomban és a Szent István Bazilikában is. A lánchíd megnyitásakor résztvettünk a Lánchíd pikniken, majd a Lánchíd fesztiválon. Ellátogattunk a Margit szigetre, ahol a zenélő szökőkút nagyszerű hangulatot nyújtott, illetve a Fröccsteraszra, benéztünk a Deák térre, végig sétáltunk a Váci utcán is. A múzeumokat sem hagytuk ki a nyárból. A mobilitásunk első részében az Illúziók Múzeumában jártunk, ahol nagyon sokat nevettünk, mintha újra gyerekek lettünk volna. A múzeumok sorát a Magyar Nemzeti Múzeummal folytattuk, ahol annyira jól éreztük magunkat, hogy észre sem vettük és záróra volt. Ezt követte a néprajzi-, szépművészeti-és a természettudományi múzeum majd az óbudai múzeum, ahol elsősorban egy gombokról szóló kiállítást láthattunk, utána pedig a gyerekek világába csöppentünk, ugyanis a régi idők játékairól láthattunk egy nagyon jó összeállítást. Végül pedig a Ráth György villába is ellátogattunk. Budapesten élő rokonaimat is meglátogattam, voltunk a Miskolctapolcai barlangfürdőbe és a mátraverebélyesi szentkúthoz, jó volt újra találkozni. 

Egy fantasztikus, eseménydús nyarat tudhatok a hátam mögött. Rengeteg tapasztalatot, tudást, emléket szereztem, amelyet az Erasmus+ programnak köszönhetek. Nagyon jó döntésnek tartom, hogy újra éltem ezzel a lehetőséggel, hiszen olyan dolgokat tapasztalhattam, és olyan laborban tölthettem a szakmai gyakorlatomat, amelyet itthon nem biztos, hogy valóra tudtam volna válltani. Ebben a tudatban is bíztatok mindenkit, hogy akinek csak lehetősége engedi, használja ki az ilyen lehetőségeket, és éljen igazi egyetemista életet. Minden lehetőség előttünk hever, csak meg kell ragadni és élni vele.