Szép Levente-István

Génsebészet szak, 3. év
Természettudományi Kutatóközpont, Molekuláris Sejtbiológia Kutatócsoport, Humán Pluripotens Őssejt laboratórium Budapest

Az én nevem Szép Levente-István és harmadéves Génsebész hallgatóként úgy döntöttem, hogy újra megpályázom az Erasmus+ által nyújtott lehetőséget és külföldön végzem a nyári szakmai gyakorlatomat, mivel a legutóbb is rengeteg új ismerettel és tapasztalattal gazdagodtam.

A 2023-as nyári szakmai gyakorlatomat Budapesten a  Természettudományi Kutatóközpontjában végeztem (TTK). Ennél az intézetnél az Őssejt labor csapata „fogadott be” engem a nyárra, náluk sok új dolgot láthattam, mint például a MEA (Microelectrode array) nevű berendezést, amelynek használatára később megtanítottak és a két hónap alatt felügyelettel, de önállóan végezhettem a MEA méréseket és a mérések utáni médium cseréket.

A sok új berendezés és információ mellett az „idegenvezetés” után az első héten világossá vált számomra, hogy a nyaram az emlős sejtek körül fog körvonalazódni. Lehetőségem adódott pár alkalommal humán rákos sejteken médiumot cserélni és passzálni azokat, de többnyire a D5-ös és a B7-es nevet viselő humán idegsejtekkel foglalkoztam, amelyeket különböző anyagokkal pl. tetradotoxin, inzulinnal, glutamáttal és kaináttal kezeltünk, majd az idegsejteknek a különböző kezelésekre adott válaszát mértük és elemeztük. A megfigyeléseket jegyzőkönyvben vezetve figyeltük az idegsejtek viselkedését és a kezelésekre adott válaszok közti eltéréseket.

Ezeknek a sejteknek két fajta tenyészetét vizsgáltuk, egy pre-differenciált és egy nem pre-differenciált, tehát összesen négy féle tenyészettel volt dolgom.

A pred-diff.-es és nem pre-diff.-es tenyészetek között annyi volt az eltérés, hogy a neural progenitor sejtekből indított idegsejt differenciálódás eltérő idővel kezdődött meg. A pre diff.-es tenyészet esetében a differenciálás hatlyukú lemezen kezdődött és egy passzálást követően került rá a MEA (Microelectrode array) lemezre. Ezzel ellentétben a nem pre-diff.-es tenyészet differenciálása már a MEA lemezen kezdődött.

A MEA berendezés lényegében egy kicsi lehajtható fedéllel rendelkező inkubátor, amelynek a fedelén a processzorokhoz hasonló lábacskák vannak, ezek a lábacskák fognak érintkezni az elektródák végével a fedél lehajtása után. Az elektródák egy kicsi 5x5 cm.-es üveglemezbe vannak beleágyazva, amelynek a közepén egy kis well található, ennek a befogadó térfogata kb. 1 milliliter és ebben a kis wellben tartják a neuronokat, amelyek benövik a rendelkezésükre álló teljes felületet, ránőve az elektródákra. Ezek az elektródák képesek detektálni a neuronok által kibocsájtott elektromos jeleket és továbbítják őket a „kütyün” keresztül a számítógépbe és ezen keresztül a hozzátartozó programon látványos görbéket rajzol ki belőlük.

A MEA mérésen kívül a kalcium imaging új módszerével is megismerkedhettem, amely célja szintén az idegsejtek aktivitásának vizsgálta volt.

Ezzel a módszerrel egy FLUO-4 nevű festéket adunk hozzá az idegsejtekhez, ezek a sejtekbe bejutva megkötik a Ca2+-ot és ezáltal fluoreszkálni kezdenek, ezt a fluoreszkálást, majd konfokális mikroszkóppal megfigyelve mérjük és kiértékeljük.

A rendszeres mérés és médium csere mellett szerveztem magamnak látogatásokat más kutatócsoportokhoz a csoportvezető jóváhagyásával, meglátogathattam a számomra érdekesnek tartott kutatócsoportokat, mint például a Megújuló energia, Peptidalapú Vakcinák, Zöld kémia és a Génreguláció kutatócsoportok. Ezeken a helyeken általában fél-fél napokat töltöttem el, a laborvezetőkkel, vagy az egyik csoporttaggal beszélgetve, sok újat és addig még a számomra nem ismert eljárásokat ismerhettem meg. Szó volt a kutatócsoportok céljaikról, eddigi elért eredményeikről és a további célkitűzéseikről.

Rengeteget gyakorolhattam az angol nyelvhasználatot ezen a tudományágban, mivel egy hónapig a laborban és az irodában szinte csak angolul beszéltünk, mivel érkezett hozzánk a nyárra egy PhD hallgató Üzbegisztánból, és kizárásos alapon, mivel mi nem beszéltük az üzbég nyelvet, ezért maradt az angol, amin keresztül tudtunk értekezni.

Segítettem a laborban dolgozó doktoranduszok projektjeiben, mint például a grafikonok manuális kiértékelése, ez egy kicsit hosszadalmas és monoton munka volt, de megvolt a saját kihívása és érdekessége. A másik projekt, amiben segíthettem, az az endothél sejtek differenciálása, majd ellenőrzésképpeni festése és funkcionális vizsgálata volt. Ebben a projektben való asszisztálásomat már nem a TTK laborjában, hanem a Semmelweis Városmajori Szív- és Érsebészeti klinika in vitro laborjában végezhettem.

A rengeteg új tanulnivalók és a laboratóriumi munka mellett rengeteg időm volt nyaralni, feltöltődni. A lakótársaimmal ellátogattunk a Balatonra egy napra, ami természetesen kihagyhatatlan program volt. A Balatoni fürdőzés mellett rengeteg időnk volt túrázni, ellátogatni a közeli kilátókra. Bejártuk a Szentendrei Skanzent, majd utána a nap hátralévő részét a városban és a Duna parton töltöttük, ezek mellett minden estémet Budapest éjszakai világában kóborolva töltöttem, a nyugis parttól a pulzáló szórakozóhelyekig mindent is bejártam.

Úgy érzem rengeteg új dolgot tanulhattam ezen a nyáron és a számomra már megszokott laboratóriumi környezetben kikapcsolódásként éltem meg a nyári gyakorlatot.

Ezzel együtt ez a második mobilitás, amin részt vettem és a végéhez közeledve szomorú vagyok, hogy hamarosan eljön a hazautazásom pillanata. Mindenképp ajánlom a kedves olvasók figyelmébe az Erasmus+ mobilitási programot, mert ez által is szép emlékekkel, szakmai tudással és új baráti kapcsolatokkal fognak gyarapodni.

Köszönöm, hogy lehetőséget kaphattam, és ki tudtam használni az Erasmus+ adta lehetőséget. Továbbá köszönöm az őssejt kutatócsoportnak, hogy befogadtak és kollégaként tekintettek rám. Végezetül meg szeretném köszönni Bors Hortenziának a sok-sok segítséget.