Jankó Anita

Turisztikai mérnök-menedzser szak, IV. év
Hajdúszoboszlói Turisztikai Nonprofit Kft. Hajdúszoboszló, Magyarország

Tavalyhoz hasonlóan idén is úgy döntöttem, hogy az Erasmus+ mobilitás lehetőségeit kihsználva végzem el az utolsó szakmai gyakrolatomat, mint Turisztikai mérnök-menedzser szakos hallgató. Mivel a tavaly is hatalmas pozitív élmény volt a szakmai gyakorlatom külföldön és a fogadó intézmény is nagy szeretettel várt vissza minket, szinte semmi habozás után újból felvettük a kapcsolatot Lévay Enikővel, a Hajdúszoboszlói Turisztikai Nonprofit Kft. ügyvezetőjével, hogy megbeszéljük az idei együttműködésünk paramétereit és a papírmunkák gördülékeny elintézése után, már pakolhattunk is és indulhattunk a jó pár órás autóútra. A határ átlépése után a végtelen pusztát meglátva egyből szíven ütött az itthoni hegyeink és erdőink hiánya, de már csak egy órányi út volt hátra, ahhoz hogy újból egy élményekkel teli nyarat töltsek a felüdülés városában.

Az irodában már mind ismerős arcok vártak és meleg fogadtatásban volt részünk, de a fárasztó utazás után hagyták, hogy gyorsan elfoglaljuk a szállásunkat és a fürdőkoplexumban frissüljönk fel a nap további részében. A feladaink nagyjából ugyanazok voltak, mint tavaly, viszont történtek az irodában kisebbüó-nagyobb változások és újítások egy új kolléga is csatlakozott a csapathoz az előző mobilitásunk óta. A feladatok, amit ránk bíztak a következők voltak: a prospektusok feltöltése, mivel már jól ismerük a várost és a környékét, a vendégek tájékoztatása, az e-mailek és telefonos megkeresések megválaszolása volt. Továbbá még segítettünk az iroda tisztántartásában, az áruk felcímkézésében és a leltározásban. Reggel 9-től este 8-ig volt nyitva az iroda főszezonba, volt hogy 11 óráztunk de sokszor csak 6 órás programban dolgoztunk és ebéd után valaki felváltott minket. Mindig hamar elteltek a műszakok, mivel az irodában mindig jó hangulat volt, így a munkát is jobb kedvvel végeztük el. 

A munka mellett sok időnk volt a szórakozásra is, mivel, hogy már jól ismertük Hajdúszoboszlót és Debrecent is sokkal kényelmesebben tudtunk mozogni a két város között, nem kellett várjunk egymásra ki mikor szabad, hogy együtt menjünk, most már egyedül sem féltünk a városokban bevásárló túrát tartani vagy felfedezni új dolgokat. A tavalyi ismerősökből szoros barátságok formálódtak és olyan emberek társaságában tölthettem az időmet és beszélgethettem témákról amik érdekelnek, akikre felnézek és fontosnak tartom a véleményüket. A hajdúszoboszlói látványosságokat sikerült már a tavaly felfedezi, ezért idén egy kicsit távolabbi helyekre merészkedtünk, mint például a Tisza-tó és környéke. Hortobágyon keresztül az útunk először Abádszalókra vezetett, mivel az iroda megkért, hogy vigyünk oda prospektusokat  Hajdúszoboszlóról, majd onnan indultunk vissza Poroszlóra. Útba esett Tiszaderzs, ahol megszerettük volna látogatni a Kengurúparkot, mert eddig csak jó dolgokat hallotunk róla és kiváncsivá tett, mitől ilyen különleges ez a hely. Számításaimat nagyon túlmúlta ez a park, hiszen nem csak öt kengururól volt szó a puszta közepén, hanem egy egész ausztráliai paradicsom van kialakítva egy hektár területen, 30 a messzi kontinensen honos állattal és növényzettel. A park után Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrumba mentünk, ami elsősorban őshonos állatokat bemutató turisztikai látogatóközpont. A főépülete óriási, több szinten tekinthetőek meg a látványosságok és a kiállítások, legfőbb különlegessége az akváriumrendszere, ahol nagyon közelről csodálhatóak meg az édesvízi állatok. A főépület körül több hektáros szabadidőpark és állatbemutató van, mire mindent végignéztünk nagyon elfáradtunk, de felejthetetlen élményként maradt meg bennem. 

Itthoni barátainknak is volt alkalma pár napra meglátogatni bennünket, és elláttak minket a sokat hiányolt itthon ízeivel. Hoztak több tálca miccset J és zöldséget, és tartottunk egy jó hangulatú grill estet a kollégákkal és barátokkal. Ebben a jó társaságában pillanatok alatt eltelt a nyár és azt vettük észre a mobilitásunk utolsó két hetében vagyunk, ez vegyes érzelmekkel töltött el, mivel nagyon jól telt a nyár és tudtam nagyon fognak hiányozni az ottani emberek és helyek, viszont már nagyon vártam, hogy itthon legyek, ennek a várakozásnak köszönhetően nagyon lassan telt el ez az idő. Az utolsó napokban begurult a kapun az ismerős autó, amivel hazahoztak és kezdődhetett a szomorú búcsúzkodás. A hazaút előtt még az irodához mentünk, ahol a kollégák egy kis ajándékkal vártak és biztosítottak róla, hogy visszavárnak minket akár a következő szakmai gyakorlarunkra, vagy csak ha vakációzni szeretnénk a felüdülőhelyen, vagyis Hajdúszoboszlón. 

Utolsó soraimban szeretném ajánlani mindenkinek, aki teheti, hogy használja ki az Erasmus+ mobilitás lehetőségeit, mert értékes szakmai tapasztalatokkal, felejthetetlen élményekkel és életre szóló barátságokkal gazdagodhattok. Ez a mobilitás nagyban hozzájárult a személyiségem fejlődéséhez, a szociális és kommunikációs kompetenciáim is sokat javultak, a turistákkal való interekciók során, a sok nemzetközi látogató miatt az angol és a román nyelvtudásom is fejlődött. A turisták különböző igényeinek és kéréseinek kezelése kihívást jelentett. Így volt alkalmam megtanulni, hogy hogyan oldjam meg minél hatékonyabban az adott problémát és még a legváratlanabb problémákra is megoldást találni. A továbbiakban is mindenképp szeretnék a turizmusban elhelyezkedni, amihez létfontosságú, hogy idegenforgalmi ágazaton belül kapcsolatokat építsünk ki, számomra a hajdúszoboszlói Tourinform iroda egy olyan kapcsolattá alakult ki, hogy tudom majd ha a jövőben bármi miatt megkeresem őket a segítségemre lesznek.