Rokai Zsombor

Génsebészet szak, II. év
Tallinna Tehnikaülikool, BioEngineering labTallinn, Észtország

Másodéves génsebész hallgatóként úgy döntöttem, hogy a kötelező szakmai gyakorlatomat 2023 nyarán is az Erasmus+ szakmai gyakorlat program keretein belül fogom elvégezni. Észtország volt az elsődleges célpontom, de természetesen a biztonság kedvéért magyarországi intézményeknek is írtam. Várakozás következett a befogadást visszajelző levélre az Észtországi intézménytől.

Észtország felé tekintetemet az ott élő barátaim hatására fordítottam, és ők meséltek az ország akadémiai lehetőségeiről és munkáiról. Vonattal utaztam Budapestre, és később repülővel utaztam Tallinnba. A repülőút során Helszinkiben átszálltam, de még így is a repülőút időben sokkal gyorsabban telt, mint vonattal. A nyelv az nagyon érdekes volt, amikor kiérkeztem és fáradtan vártam a megállómat az autóbuszban, úgy éreztem mintha magyarul beszélnének, de végül mindig kiderült, hogy csak észt volt. A nyelv logikája meg hangzása nagyon hasonló, de sok közös szavunkat vesztettük el, és ami megmaradt is sokszor jelentősen átalakult.

 Az ország nagyon digitalizált, és mellette nyitottak a technológiai fejlődésre is, hisz ételkihordó robotok járják a járdákat, és van egy automatizált önvezető városi busz is a közpönt körül. 

A labor ahol dolgoztam a Tallinni Műszaki Egyetemhez tartozott. Nagyon jól fel volt szerelve, és rengeteg érdekes műszerrel találkoztam. Észtországban érdekes dolog az, hogy az egyetemi laborok egyszerre alakítanak egy céget is, ezáltal egy azon helyen kisipari munkálatok folynak, míg másikfelől a kutatólaboratórium. A cég az természetesen az egyetemi kutatócsoportnak az irányvonalára lett tervezve, de későbbiekben a kutatások is már inkább olyanok, hogy a céget is előbbre juttassák, kéz a kézben játszanak.

A munkahelyemen szinte teljes mértékben külföldi diákok, PhDsok és kutatók voltak. A közösség többsége Brazíliából és Olaszországból származott, de természetesen, a világ sok pontjáról fogadtak már diákokat. Nagyon kedvesek voltak, és mint külföldiek és munkatársak együtt kialakítottak egy összetartó közösséget, akik gyakran összeültek ebédelni, vagy éppen kimenni egy filmet nézni. Az első perctől meghívtak, és jól teltek azok a percek. Lehetőségem volt brazil, olasz, grúz és török kaját kóstolnom ezeken az ebédeken, amik a munkatársam otthonában voltak megrendezve. A fényképen egy hagyományos brazil sütemény van.

A laboratóriumi csoportunk, és egyben a cég is, egy egysejtű gombafaj köré fordította a figyelmét, amit legtöbbször „élesztő”-ként emlegettünk az egyszerűség kedvéért, a Rhodotorula Toruloides felé. A cég fő feladata az zsírsavak termeltetése volt vele, míg a kutatások a termelésnek a sokoldalúságát, teljesítményét vagy éppen költségét próbálta javítani.

Az én feladatom elsősorban a gomba adaptálása, irányított evolúciója volt nyírfa hidrolizátumban. A célja az volt, hogy a faiparban keletkezett felesleget fel lehessen használni lipideket termeltetni a gomba segítségével, de mivel a fa tartalmazott számára mérgező avagy gátló anyagokat, ezért igen alacsony volt a hatásfoka a lipid termeltetésének. A többi munkám már egy másik kutatáshoz tartozott, ahol génmódosítás volt a téma, célunk, hogy egy pontmutáció révén a sejtfalat sokkal könnyebben fel lehessen bontani, és így a lipid kinyerése kevessebb nyersanyagba kerüljön. 

Szakmailag nagyon sokat sikerült fejlődnöm, hisz már az első hetekben odatettek közel kétszáz mintából gént izoláljak PCR segítségével, amely génrészleteket később E.coli sejtekkel klónoztunk, úgy, hogy azelőtt csak ilyen nagyon laza mennyiségű mintával kellett csak foglalkoznom. Az problémamegoldó képességem is javult, hisz a legtöbb dologban meg kérdésben szabad kezet kaptam.

Nem csak a munkáról szóltak az Észtországi napok. Újonnan szerzett ismerőseimmel a munkahelyről, és a kiutazásom előtti barátaimmal nagyon gyakran futottunk össze. A munkatársi körömmel a már említett filmesteken, ebédeken vagy éppen születésnapi bulin vettünk részt. Egyszer elutaztunk Haapsalu-ba, és egy modern faházban töltöttük el az éjszakát. Az oda vezető úton megálltunk egy élesztőgyárnál, ahol körbevezették és bemutatták, hogy hogyan is működik a gyár és mi minden szükséges hozzá, azt követően meg a tengerpartra mentünk. Hazafele megnéztük a Haapsalui várat, és sokat tanultam a hely és Észtország történelméről, mert az a szerencsénk volt, hogy pont a múzeum igazgatója vezetett körbe. Továbbiakban egy gombafarmot néztünk meg, ami nagyon izgalmas volt, itt is körbevezettek és elmeséltek mindent, hogy hogy kezdték, mit csinálnak és mik a további terveik. 

Az észt barátok vezettek körbe a környéken, és meséltek a legtöbbet Észtországról. Sokat túráztunk az erdőkben és a mocsarakban, annál is többet grilleztünk, néha még zenéltünk is. Együtt látogattuk meg a környékbeli múzeumokat is. Rengeteg templomból is múzeum lett, és azok tornyának szemszöge is egy szép, új perspektívát nyitottak a fővárosra nézve. 

Tallinnban van Európa legrégebbi, 1422-ben először megemlített, de még ma is működő gyógyszertára, ami mellesleg egy magyar család kezén volt 10 generáción keresztül. 

Meglátogattam az egyik barátomat kelet Észtországban, ahol találkoztam erza politikai menekültekkel, akik tartottak egy előadást a folklorisztikai kutatásukról. Nagyon tartalmas volt az a kirándulásom, hisz emellett a város nevezetességeit is megnéztem, többek között a városi múzeumot és tartalmas beszélgetéseket folytattam az ismerősömmel. 

Egy másik hétvégét arra szántam, hogy Észtország egyetemi városát meglátogassam, Tartut. Itt sikerült találkoznom az esti fiatal diákélettel, de mellete sok új emberrel is találkoztam. Meglátogattam a város legrégebbi templomját, és barátaim körbevezettek a városon. 

Tartuban rátaláltam egy jelentős erdélyi benyomásra is, ami a következő táblán volt olvasható. Nagyon meglepett, hogy ilyen távol az ember mennyi hazai kapcsolatra képes lelni: 

Hazautazásomkor még egy hetet töltöttem még Budapesten, ahol találkoztam a tavalyi mobilitásom során szerzett barátokkal, és azokkal is, akikkel az egyetemen barátkoztam össze, és ők is szakmai mobilitáson voltak.

Végszóként hálás vagyok azért, hogy idén is részt vehettem az Erasmus+ szakmai mobilitáson. Köszönettel tartozom az intézetnek, akik mindig segítőkészen és kedvesen álltak hozzám. Feledhetetlen élményekkel gazdagodtam, ahol egyszerre tudtam a szakmai és egyéni fejlődésemet előléptetni. Ez idő alatt olyan kötelékek alakultak ki amiket még mindig őrzök, és úgy hozzám nőtt Észtország, mint a laboratórium. Mindenképp ajánlom az Erasmus+ szakmai mobilitást.