Sebestyén Dorottya

Világ- és összehasonlító irodalom – Angol nyelv és irodalom szak, II. év
ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, Magyarország

Korábban volt már lehetőségem Budapestre utazni osztálykirándulás keretein belül, majd 2022-ben több napot is ott tölteni az ELTE által szervezett Kárpát-medencei Nyári Egyetemen. Szaktársammal, Balázzsal már ekkor nekifogtunk írni egy listát azokról a helyekről, amiket szívesen megnéznénk még Budapesten, illetve a szabadidős tevékenységek sem maradtak ki.

Ahogy aztán telt-múlt az idő, rájöttünk, hogy az Erasmus+ szakmai gyakorlatot pont nekünk találták ki, hiszen így ismét kombinálhatnánk a kellemeset a hasznossal. Habár a kötelező szakmai gyakorlatot teljesítettük, izgatottan vártuk, mikor jelentkezhetünk már a következő kalandra és kihívásra egyben.

Amikor eljött az idő, hogy fogadó intézményt találjunk, néhány eredménytelen próbálkozást követően végül az ELTE Eötvös József Collégiumnál jártunk sikerrel. Nagyon örültünk, hiszen itt nemcsak munkát, de szállást is kaptunk. Ezután már csak várnunk kellett, hogy kész legyenek az adminisztrációs tennivalók, és meglegyenek a vizsgák, majd útra kelhessünk.

Az első pár nap úgy éreztük, kicsit túl hamar eljött az idő, ugyanis alig költöztünk haza, már pakolhattunk is be a budapesti bőröndbe. Azonban ahogy ez lenni szokott, a kezdeti nehézségek elmúltak, megszoktuk az új környezetet és élethelyzetet, majd kezdődhetett is a fejlődés, a tanulás és a kaland.

Könyvtári feladatok elvégzésében segítettünk, ami a korábban teljesített szakmai gyakorlatunknak köszönhetően nem volt már idegen. Mégis úgy gondolom, hogy a kettő kiegészítette egymást, ugyanis a Collegiumban teljesen más feladatokat hajtottunk végre, mint korábban. Szó szerint is bemelegítéssel kezdtünk, amikor ógörög könyveket vittünk át és helyeztünk el régi helyükről az új, szinte érintetlen polcokra. Sok betűt még csak nem is ismertünk, így hát nem terelte el a figyelmünket különösebben a könyvek, címek olvasgatása, ellentétben a következő feladatunkkal, ami időben felölelte a gyakorlat legjelentősebb részét. Hagyatékokat tártunk fel, avagy könyveket dobozoltunk ki, majd rendszereztünk, kategorizáltunk, és – napi rengetegszer lefuttatva fejben az ábécét – elhelyeztük őket a polcon, folyamatosan mozgatva, átcsoportosítva, igazítva. Itt már csak elvétve találkoztunk számunkra teljesen ismeretlen nyelvekkel, hiszen a könyvek jelentős része franciául, németül, latinul, angolul vagy akár magyar nyelven íródott. Ez a folyamat elég aprólékos és lassú volt, hiszen meg kellett fejtenünk, mit is tartunk épp a kezünkben. Szöveggyűjtemény? Egy vagy kétnyelvű? Lexikon? Monográfia? Tanulmány? Vagy egyik sem, és kell egy kakukktojás kategória is? Minden volt itt. Ezáltal egy kis betekintést nyerhettünk a klasszika-filológia világába, és bár akadt számos kérdésünk, az igazgató úr ebben is mindig segítségünkre volt. Csak akkor kaptam észbe, hogy jó lenne egy fotó is, mire a dobozok nagy részét már rég átnéztük.

Itt még nem értek véget a teendőink, ugyanis még több rendszerezés várt ránk, ezúttal – egy újabb könyvmennyiség áthelyezése után – főként folyóiratokkal foglalkoztunk. Összegyűjtöttük az azonosakat több helyről, majd a dátumok alapján sorba raktuk őket, így kerültek fel a polcokra.

Utolsó feladataink során fénymásolatokkal foglalkoztunk. Egy előzetes válogatás és rendezés után, amit szükséges volt, mappába raktunk és a gerincére címke került, feltűntetve az írót és a címet. Régebbi írásokat is erősítettem meg, hogy ismét könnyen olvashatóak legyenek. Mindeközben pedig digitálisan rögzítettük a fénymásolatok adatait, Excelt használva.

Minden alkalommal, amikor új feladattal álltunk szembe, az eleje kicsit nehézkesen ment, aztán mire észrevettük a haladást és belejöttünk, készen is lettünk. Én kifejezetten szeretem megfigyelni az apró részleteket, illetve szeretek rendszerezni, listákat írni, így számomra nemcsak hasznos volt a szakmai gyakorlat, de élvezhető is.

A munkaidőnk elég rugalmas volt, illetve határidős feladatunk sem nagyon akadt. Ennek köszönhetően gördülékenyen és nyugodtan dolgozhattunk a saját tempónkban, valamint a szabadidős tevékenységekkel is egyszerűen össze tudtuk egyeztetni.

A kb. egy éves tervezgetés során elég szép, hosszú listánk kerekedett, főleg úgy, hogy mások ajánlásait is buzgón lejegyeztük magunknak. Ezért előnyben részesítettünk bizonyos látnivalókat, szabadidős tevékenységeket, sőt, maradtak tervek a jövőre nézve is, hiszen biztosak vagyunk benne: visszatérünk még a fővárosba.

Szabad napjainkat, óráinkat igyekeztünk kitölteni élményekkel, ami úgy érzem, nagyon jól sikerült. A közelben megcsodáltuk a Feneketlen-tó és a Szent Imre templom látványvilágát. Később megmásztuk a Gellért-hegyet, megállva a Filozófusok kertjében, majd megcsodáltuk a Szabadság-szobrot – a felújítások miatt kissé távolabbról. Jártunk a Sziklatemplomban is, voltunk a Magyar Nemzeti Múzeumban, illetve a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumot is sikerült megnéznünk.

Emellett bejártuk a Szent István Bazilika környékét, megcsodáltuk a Kossuth Lajos teret is. Nem maradhatott ki az Országház-látogatás sem, sőt, a Budavári Palotával is megismerkedtünk, megcsodálva a Szent István-termet. A Magyar Zene Házában, a Hangdómban több vetítést is megnéztünk, volt köztük például olyan, ahol Budapest látványosságait láthattuk naturalista pontfelhős környezetben. A kedvencünk azonban egyértelműen Bosch Földi Gyönyörök kertje elnevezésű hármas oltárképének vetítése volt.

Ellátogattunk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, valamint a Pesterzsébeti Gyógy-, Strand- és Hullámfürdőbe. A Margit-szigeten megcsodáltuk a Zenélő Szökőkutat esti fényeivel és rövid vetítéseivel együtt.

Színházba is szerettünk volna mindenképp elmenni, habár nyári időszak lévén nehezebben találtunk előadásokat. Végül a 6szín Teátrumba látogattunk el, ahol megnéztük a Legendás Mátyás című darabot, amely – a címhez hűen – Mátyás király életén vezet végig. Augusztus 20-án annyira elvarázsolt minket a tűzijáték látványvilága, hogy egyetértettünk: már csak ezért is megérte eljönni.

Ezek mellett, nagy örömömre eljutottunk egy Esti Kornél koncertre is, a Budapest Parkba. Számos szabadulószobából kijutottunk, illetve VR-ozni is voltunk, és a mozizás sem maradt ki, ahogyan a Cat Café sem.

Továbbá, lehetőségünk volt találkozni rokonokkal és barátokkal egyaránt. Elutaztunk Visegrádra is, ahol bejártuk a Fellegvárat, boboztunk, majd hajóztunk a Dunakanyarban, meg sem állva Szentendréig. Ami pedig a Nyári Egyetemet illeti, idén a Szakkollégiumi Konferencia szekcióba nyerhettünk betekintést.

A két hónap során számunkra a nap végén minden út a Móricz Zsigmond körtérre vezetett, azonban mielőtt észrevettük, véget is ért a nyár, amit már annyira vártunk, és úton voltunk haza.

Számomra az Erasmus+ szakmai gyakorlat nemcsak fejlődést jelent, de életre szóló élményeket is. Ezekre az emlékekre még nagyon sokáig fogok szeretettel, örömmel visszagondolni, és épp ezért – ahogyan sokan mások –, én is csak őszintén ajánlani tudom, hogy aki csak teheti, éljen az Erasmus+ program nyújtotta lehetőségekkel.