Ferencz Pál-Zalán

Én az idei nyaramat az Erasmus+ program keretein belül Budapesten töltöttem, a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben, ahol Dr. Karácsony Orsolyának segítettem egy korábbi kutatásához a kontroll összeállításában és a mérések elvégzésében.

Az eredeti kutatás során epilepsziás egerek agyának in vivo foton mikroszkópos megfigyelése történt, amikor is villogó piramis sejteket kerestek és készítettek 5 perces felvételeket a villogások gyakoriságáról és milyenségéről. A “before” felvételek után az egereknek egy váltakozó fehér és fekete sávokból álló videó lett vetítve és szinté 5 perces felvételek készültek az aktivitásról a vetítés közben és után is. Én most a ugyan ezeket a méréseket kellett elvégezzem egészséges, az az nem epilepsziás egereken. Az egerek génmódosított egerek voltak, az az sejtjeik termelik és kiválasztják a GFP fehérjét, így tudott működni az egész mikroszkópozás.

A gyakorlat során beleláthattam abba, hogy egy ilyen kutatás milyen módon épül fel a legelső megrendeléstől a végső kivitelezésig, nagyon sokszor akadályokba ütköztünk, amiket a legtöbb esetben valamilyen kreatív megoldással kellett pótoljuk. Például ilyen volt annak a megoldása hogy a képernyő fénye ne jusson el vetítés közben az objektívhez, mivel ez magát a mikroszkópot is károsíthatja és a felvételt is elrontja, ugyanis becsíkozza azt. Több megoldást is kipróbáltunk, végül egy fekete kartonból készítettünk egy hengert, amit le tudtunk húzni az objektív aljára, egészen az egér fejére, ami így viszonylag megoldotta a fény problémát. 

Mivel az egereket in vivo vizsgáltuk, így először egy műtétre volt szükség, amikor is egér koponyájába egy 4 mm-es lyuk lett vágva, és ebbe bele helyezve egy üveglap, amely pillanatragasztóval került be ragasztásra. Erre, hogy az átalakított tárgylemezbe be lehessen fogni az egeret, fogorvosi cementtel rá lett regesztra egy úgynevezett “befogó.

Mivel korábban soha nem volt lehetőségem egerekkel dolgozni előre nagyon furcsa volt. Az egereket a pince részen tartják, 3 külön helyen. Van a befogadó, ahova az új egerek érkeznek, van a VBA ahol az egerek élnek, akár normális akár különleges körülmények között, illetve van a víruslabor, ahol azok az egerek vannak, akiket műteni készülnek, vagy frissen műtötték őket és még lábadoznak. A mi esetünkben, az első körben, kilenc hím egér volt, egy egér volt egyedül egy ketrecben, a többiek pedig testvérekként négyesével voltak, így összesen 3 ketrec volt. Azért kellett így, mert az idegen egerek nem tűrik meg egymást, könnyen összevernek, vagy akár meg is ölhetik egymást. Az előkészületi fázisban többször voltam lent az egereknél, csak azért, hogy szokjanak engem és ne féljenek a közelemben, ugyanis az is befolyásolni tudja az eredményeket.

A gyakorlat során egy két foton mikroszkópot használtunk. A mikroszkóppal való munka során nagyon fontos volt a nagy odafigyelés, a koncentráció.  Egyrészt az egér épségére, másrészt pedig magára a mikroszkópra kellett nagyon figyelni, ugyanis mint ahogyan azt már fentebb is leírtam, a foton lézer működés közben nagyon érzékeny a fényre, így egy függöny volt a mikroszkóp előtt, amit a lézer bekapcsolása előtt el kellett húzni, és csak ezután megnyitni a lézer útját, valamint bármikor, amikor rá akartam nézni az egérre, hogy jól van-e, mindig ki kellett kapcsolni minden a lézerrel kapcsolatos dolgot és lezárni a lézer útját.

Az egereket ahhoz, hogy be tudjuk fogni a helyükre kábítottuk, vagy éppen altattuk, attól függően, hogy az egér mennyire volt harcias. A kábítást én végeztem, amihez izofluránt használtunk, egy erre a célra lévő eszközön keresztül. Az egerek behelyezését a befogoba szintén én végeztem valamint a mikroszkópozás nagy részét is én csináltam egyedül. Egy esetben történt meg egy egérrel, hogy mikroszkópozás közben addig rángatta a fejét, ameddig le nem szakította a fejéről a befogót, majd miután egy új került a fejére, azzal is ugyanúgy csinált, de ez csak egy ritka eset volt, amely egy egér esetében fordult elő.

Összességében el tudom mondani, hogy az Erasmus gyakorlat ideje alatt, egy elég jó betekintést nyertem egy kutatás lefolyásába szinte a tervezés kezdeti szakaszától egészen a kivitelezés közepébe, és bár a végét és teljes képes így nem láttam, így is rengeteg tapasztalatot tudtam szerezni ezen a téren. Sajnos viszont több esetben is belefutottam abba a helyzetbe, hogy olyan feladatokat adtak ki nekem, amelyeket nem magyaráztak el rendesen így sokszor magamtól kellett rájöjjek olyan dolgokra, amikről ezelőtt fogalmam sem volt, szóval úgy gondolom, hogy a problémamegoldó képességeim is nagyban fejlődtek ottlétem alatt.

Megfigyeltem az ottlétem alatt azt is, hogy milyen fontos a közös a munka, ugyanis a doktornő egyedül dolgozott, ami nagyban lassította a folyamatot, és nem nagyon hagyott akárkit, hogy beleszóljon a munkájába, így viszont, hogy nem volt segítsége rajtam kívül más, láthatóan nagyon rosszul haladtunk. Így arra a következtetésre jutottam, hogy a közös munka nagyon fontos és lényeges. A gyakorlat vége felé, amikor már én is jobban láttam a folyamatokat, többször tettem javaslatokat, amiket meg is hallgatott és fel is használtuk őket.

A munka mellett természetesen a város körbejárására is jutott idő, sikerült minden olyan helyet megnéznem a városban, amely érdekelt, és amelyekre kíváncsi voltam. Jártam a Fővárosi állatkertben, a Terror háza múzeumban, több moziban is, és persze még sokáig sorolhatnám, mi mindent is csináltam ottlétem alatt.