Bartis Beáta - Szociológia szak, III.év

Erasmus napról napra…

2 hónap távollét után ismét nyakamba vettem a világot. Budapestre érkeztem. Az orientációs hétre érkeztem meg, amiben rengeteg program volt, viszont magas árakkal, így legtöbbről lemaradtunk. Maga az ESN-hez biztosítást csatlakozó kártya is több ezer forint volt, így csak pesti programokon vettem részt és a nagyobb körutakat kihagytam. Valójában az első napon elmeséltek minden fontos tudnivalót az egyetemről és annak működéséről, megtörtént a bemutatás több féle szemszögből is. Ez azt jelenti, hogy készített nekünk bemutatót Erasmus koordinátor, diákok, tandempartnerek stb. A hosszas megnyitó egy óriási nagy előadóban volt. Korszerű berendezések, rengeteg diák. Elmondták, hogy az őszi félévben összesen 46 országból vannak résztvevők és több mint 440 cserediák van. Azon szerencsés emberek közé tartoztam, akik kaptak tandempartnert.(Érdekes mód Orsi és Béla a másik két Erasmusos társam nem kaptak). A tandempartner dolga a segítségnyújtás olyan helyzetekben, mint a lakáskeresés, ismerkedés a várossal, közlekedés, hivatalos papírok intézése stb. Annak köszönhetően, hogy ismerős volt már számomra a város, nem sokszor zaklattam kérdésekkel, viszont bármikor készségesen segített, ha szükségem volt rá.

A kezdeti navigációs nehézségeket leküzdve, eljátszva a tipikus turistát, aki véletlenül a rossz irányba haladó villamosra/metróra száll fel, nem sok problémám volt. A félév során kötelező volt minimum egyszer meglátogatni az Erasmus irodát, mi ezt az első napokban letudtuk. Kaptunk egy kis tájékoztató füzetet és egy térképet, amit, hogy őszinte legyek, rojtosra használtam a félév során.

Ahogy elkezdődtek az órák, izgalmasabbá vált az ottlét. Bizonyára a többiek fejében is megfordultak azok a kérdések, hogy vajon kik lesznek bent? Hányan? Hogy fogadnak? stb.… Mivel mind a három évfolyammal volt órám, megismerhettem különböző szinteken, hogy állnak Budapesten a szociológiával. Találkozhattam az elsőévesek félénk tekintetével, amely tekintetet végül is lehetett bizonyos időkben az enyémmel egy lapon emlegetni. Négy tantárgyat sikerült felvenni, amely inkább jelentett hátrányt. Habár rengeteg szabadidőm volt, azért örömmel mentem volna és ismertem volna meg még több előadót és tantárgyat, amelyet majd itthon elismertetek. (Ennél a résznél tudom ajánlani a következő Erasmusos generációnak, hogy véleményem szerint másodéven ideális az ilyen programba belevágni, amikor már körülbelül tudod, hogy milyen az egyetemi élet, de még nem nincs annyira közel az államvizsga!)

Legnehezebben a harmadéves hallgatókkal sikerült kapcsolatot teremteni. Ott volt az első olyan személy, aki odaült mellém és szinte egész órán át mesélt nekem, viszont rajta kívül a többiek csak akkor nyitottak felém, ha én érdeklődtem, maguktól nem igazán. Ez néha frusztrált, és megnehezítette az amúgy sem könnyű tanórát. Az elsőévesekkel könnyebb volt kapcsolatot teremteni egyrészt azért, mert órán csoportos tevékenységet folytattunk, másrészt nem voltak olyan összeforrott közösség és könnyen beszivároghatott közéjük az új.

A négy tantárgy, habár elvileg a szociológiához tartozik, gyökeresen különböztek úgy tartalmilag, mint formai kereteikben.

Számomra a város felfedezése volt a legnagyobb kihívás és a legtetszetősebb dolog. Összefüggéseket találni a terek, utcák között és az öröm, amikor rájövök, hogy már ismerem a bizonyos környékeket, igazán megnyugtató és komfortos tud lenni. Mindehhez idő kell. Véleményem szerint a tavaszi félév azért érdekesebb, mert igaz, hogy óriási a hőség a nyár közeledtével, viszont egy ennél is szebb oldalát mutatja a város. Átutazni, nyaralni vagy ott élni. Mindig más arcát láthattam Budapestnek, viszont most ismerhettem meg közelebbről.

Nem csalódtam a programban, rengeteg jó élményt éltem át az ott töltött idő alatt. Ismerősökre tettem szert, amelyek közül néhányban a jövőmet illetően is látok potenciált.

A városi életmód, stílus és csillogás viszont néha okozott fejtörést és egy-egy esetben honvágyat is. Előre tervezve próbáltunk részt venni programokon, amikor az időnk és az időjárás is úgy engedte. Tanultunk, megismertünk és szórakoztunk.

Legtöbb felfedező utam Orsival (Erasmusos diák) volt. Ketten próbáltuk megismerni a város nevezetesebb helyeit, mielőtt megkezdődött volna a valódi oktatás. A zsebpénzünket ügyesen osztva, ahogy mi mondanánk "jusson is, maradjon is" módra próbáltuk élvezni a város adta örömöket.

Idővel mindhárman (akik Csíkszeredából mentünk Budapestre) dolgozni kezdtünk. Különböző munkákat vállaltunk el, hogy kiegészítsük a kapott pénzt. Én takarítást és szórólapozást vállaltam el. Minden plusz jól jött.

Az oktatás megkezdésével kevesebb időt szenteltem a szórakozásnak, mivel rengeteg olvasnivalóm volt egyik óráról a másikra. Ez mellet az órai feladatok is odafigyelést követeltek. A csoportos munka során akadtak nehézségeim, ugyanis egy Erasmusos diák és egy helybéli fontossági sorrendje, tapasztalataim szerint igazán különbözőek. Számukra egy tantárgy felvétele, ahogyan itthon nekünk, a későbbi félévekben is lehetséges, ám az Erasmusban, jelen eseben, egy féléves időintervallum adott, amelyben teljesíteni kell. Így szembesültem azzal, hogy közel sem hasonló érdekekkel dolgoztunk bizonyos projektekben. Viszont ezt is le kellett győzni, és haladni tovább. A felhagyott olvasmányok legnagyobb részben a könyvtárban voltak elérhetőek, így már az első napokban beiratkoztam és viszonylag sok időt töltöttem bent. Nagyon korszerű, modern könyvtára van a Pesti Campusnak. A C épületben van, amely a lejújabb épület. Az olvasókártya segítségével lehet használni a szekrényeket, amelyet elektronikus kóddal zárnak. A könyvtárban olvasótermek és tantermek is vannak. Volt alkalom, hogy bent tartottuk az egyik órát. Ide nem szabad bevinni kabátot és nagyobb táskát, ezért is vannak a szekrények.

A négy tanóra közül egyiken volt hivatalos bemutatkozásom, a tanár úr észrevette, hogy nem tartozom a már ismert harmadévesek közé, és megkért, hogy meséljek magamról néhány szót. Egyéb órákon nem kérdeztek rá, hogy honnan jöttem, ki is vagyok.

Számomra kicsit furcsa volt a sok kód, hogy szinte mindenhol egy szám vagy egy kód vagyok és alig kellett használnom a nevemet. Megérkezésünkkor egy oldal megjegyezni való jelszó és regisztrációs nevet kaptunk, amelyekkel különböző, az egyetemmel kapcsolatos oldalakon bejelentkezhettünk.

Volt példa olyanra, hogy kissé labilissá váltam, és honvágyat vagy valami hasonlót éreztem, habár nem szokásom, ilyenkor azt vettem észre, hogy sűrűbben kapcsolom be a skypeot.

Az ott töltött időt mindenképpen hasznosnak találom. Szellemileg is sokat fejlődtem, viszont az elmúlt hónapok nagy szerepet kaptak önmagam megismerésében. Célokat kellett kitűznöm és megvalósítanom. A programot minden egyetemistának bátran tudom ajánlani. Maga a nagyvárosi életmód is rengeteg tapasztalatot és újdonságot nyújt, amelyet még tetőznek a benne élő emberek és az ilyen lehetőségek, mint ez a program, a sokszínűség, a rengeteg információ. Hitvallásom, hogy mindent ki kell próbálni, mivel egyszer él az ember, és minden tapasztalat, emlék, információ és tudás a világról megmarad bennünk. Idővel ezek alakítanak minket és válunk egy kerek egésszé.