Ceobanu Melinda - Kommunikáció és PR mesteri szak, II. év

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

Amerikából hazaérkezve a csoporttársaim élményeit hallgatva, beszámolóit olvasva fogalmazódott meg bennem az elképzelés, hogy én is részt szeretnék venni az Eramus+ programban és szívesen élnék, tanulnék egy új környezetben, egy másik országban. Miközben az elképzelés elhatározássá alakult, már az egyetemi titkárságnál találtam magam, ahol Cecivel a jelentkezéshez szükséges papírokról, teendőkről diskuráltunk. Elsőként el kellett döntenem, hogy a világ melyik pontját laknám be egy teljes szemeszterig, a döntésem pedig a „távoli” Budapestre esett, ahol nem mellékesen már kint tanult négy csoporttársam. Az egyetem kiválasztása sem okozott nagyobb fejtörést, mert tudtam, hogy a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára akarok menni. Miután leadtam minden szükséges iratot, nem maradt más hátra, minthogy csendben és nyugodtan várjak a válaszra, hogy van elegendő pénz és az intézmény elfogadta a jelentkezésemet. November végén végül megkaptam a hírt, hogy februártól már a BKF-re vagyok hivatalos bejárni.

Kiutazásom előtt már egy hónappal nekifogtam a lakáskeresésnek, mivel nem akartam semmit az utolsó percre hagyni. Mielőbb felvettem minden olyan ismerősömmel a kapcsolatot, akikről tudtam, hogy Budapesten tartózkodnak. Hamar megtudtam, hogy a legegyszerűbb módja a szálláskeresésnek az erre a célra kialakított facebook csoportokon való informálódás (Budapest albérlet, kiadó albérletek Budapesten), mert itt a percenként felkerülő hirdetésekre gyorsan le lehet csapni. A hirdetések böngészése segített abban, hogy jobban megismerjem a városrészeket, az utcákat és a kiadandó szobák árkategóriáit, így született egy elképzelésem arról, hogy hol és milyen összegért bérelnék magamnak helyet. A kutakodás meghozta a gyümölcsét, megtaláltam az ideális szobámat egy 50 négyzetméteres magas belterű lakásban, a VI. kerületi Rippl Rónai utcában, ahonnan három perc távolságra volt a Hősök tere. A bér, amit fizetnem kellett érte, pedig jóval alacsonyabb volt az átlagnál.J

Január 30-án indultam Pestre, de nem egyedül, hanem a szaktársaimmal, egy 15 fős nagyságú csoporttal. Mi mindnyájan egy egyhetes szakmai workshopra voltunk invitálva, amit Dr. Surányi András BGF-es oktató és a Sapientia egyetem közösen szervezett. Lelkesen vágtunk neki a hosszú útnak, mert ígéretes program várt ránk Budapesten: stúdiólátogatás az RTL Klubnál, stúdió és videokamera gyakorlat, várostúra, színházlátogatás stb. Színes és változatos programok váltogatták egymást a workshop ideje alatt, így az idő gyorsan elrepült és hamar elérkezett a pillanat, amikor a szaktársaknak vissza kellett indulniuk, nekem pedig elkezdenem a pesti diákéletet.

A Budapesti Kommunikációs Főiskolán február 16-án kezdődött az oktatás. Ezt megelőzően véglegesíteni kellett a még otthonról felvett tantárgyakat, mert időközben kiderült, hogy vagy nem indul, vagy végzős erasmusos diákként nem vagyok jogosult a feliratkozásra. Ahogyan ismeretes, 30 kredit értékben kell tárgyakat felvenni, ezért összesen hét kurzust kellett választanom. Tudtam, hogy ha most lehetőségem adódik rá, akkor érdemes az angolra fektetnem a hangsúlyt, így amint megkaptam a titkárságról a hosszú tantárgylistát, kiválasztottam a számomra legérdekesebbnek tűnő öt angol nyelvű kurzust. A listán a főiskolához tartozó mindkét kar (Turisztikai és gazdasági, valamint Kommunikációs és művészeti kar) tantárgyai fel voltak tüntetve, így szabadon választhattam kommunikáció, médiaművészet, tervezőgrafika, animáció, fotográfia, marketing szak kurzusaiból. Engem mindig is érdekelt a vizuális megjelenítés, ezért kíváncsiságomnak eleget téve választottam a Creative visual studies, Graphic design, Visual culture kurzusokat, kommunikáció terén pedig a Communication training, Intercultural communication és Marketing communication tantárgyakat. Az elején egy kissé tartottam attól, hogy magyar diákként egy számomra teljesen új intézményben, ahol még az elvárásokat sem ismerem, angolul kell az órákon teljesítenem és a feladatokat elkészítenem, de szerencsére minden követelmény teljesíthető volt.

Az órák gyakorlatiasak voltak és arra neveltek, hogy a megszokottól eltérően tekintsünk a kiadott feladatokra, új elképzelések, megoldások szerint dolgozzunk. Új szabályok voltak érvényesek, a feladatokat gyakran közösen, csoportban kellett elvégeznünk, vagy ha egyéni feladatot kaptunk, akkor azt nem magunknak végeztük, hanem be kellett mutatnunk. Tetszett, ahogyan Schleicher Nóra tanárnő építette fel a kurzusát, bár a tantárgy (A média társadalmi elméletei és funkciói) száraznak és unalmasnak tűnt, érdekessé tudta tenni azzal, hogy a rövidke elméleti bemutatás után vitafórumokat szervezett a leckéhez kapcsolódó témákban. Vitáztunk a civil újságírás előnyeiről és hátrányairól, hogy szükség van-e közszolgálati médiára, arról, hogy a média tartalma vagy formája hat erősebben, illetve hogy inkább pozitív vagy negatív a médiahatás. Ha valahol, akkor a viták során biztosan felszínre kerül az, ha valamit az órán nem értettünk meg, vagy ha téves információk birtokában próbáltuk az igazunkat elérni.

Az angol órákra többségében erasmusos diákok jártak a világ különböző pontjairól, néhol egy-egy magyar diák is felbukkant így nem voltam egyedüli magyarként. Csoporttársaim főként európai országokból érkeztek: Németország, Finnország, Hollandia, Franciaország, Törökország, Spanyolország, de olyan is volt, aki az Egyesült Államokból, Dél-Afrikából vagy Kínából jött. Sokan voltunk sokfélék, különböző szintű angoltudással, amit a tanárok tudtak és erre felkészülve tartották az órákat. Bárkit, aki azon gondolkodik, hogy angolul vegye fel a kurzusokat, csak biztatni tudom, mert így lehet a legegyszerűbben és a leggyorsabban elsajátítani a nyelvet, amikor napi szinten társalogni, szakszöveget értelmezni és esszét kell megírni.

A másik előnye az angol kurzusoknak, hogy így a külföldi diákokkal szorosabb kapcsolatot lehet kialakítani. Együtt látogattuk a kurzusokat, együtt készültünk a vizsgákra, este pedig együtt fedeztük fel a város zajos tereit. Imádtuk a Király utcát, a Gozsdu-udvart, a 360 Bárt, a Masel Tov mediterrán hangulatú éttermet, bulizó helyként pedig a Fogasházat kell megemlítenem, mert gyakran biztosította számunkra a péntek esti kikapcsolódást. Nem szabad kifelejtenem a Barrio Latino Cafe-t, a kubai hangulatot felidéző salsa táncesteket, ahova legkedvesebb barátnőmmel, Szilágyi Erzsébettel látogattunk el. Szerencsés voltam, mert ha nem a külföldi diákokkal, akkor a hazai csoporttársakkal szerveztünk közös programot, akik ugyanúgy Erasmus program keretén belül voltak Pesten, csak épp szakmai gyakorlaton. Tehát egy percig sem volt időm unatkozni :)

Összességében ugyanazt tudom elmondani, amit a külföldi oktatásban résztvevő hallgatók mondanak hazajövetelükkor, hogy megérte az Erasmus programra jelentkezni. Megérte, mert egy új megközelítésből figyelhettem meg az oktatás menetét, mert a gyakorlatias órák új ismeretek, készségek fejlesztését tették lehetővé. Megérte, mert Budapestet, ami amúgy is egy sokszínű város, kultúrák eltérő nézőpontjaiból ismerhettem meg és végül, de nem utolsó sorban megérte, mert gazdag kapcsolati tőkére tettem szert és igazi barátságok születtek a program ideje alatt.