Pápay Kamilla - Kommunikáció és PR szak, mesteri II. év

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

Élménybeszámoló a Budapesten töltött Erasmus tanulmányi programról

Ha röviden kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy jó volt és ajánlom mindenkinek, használja ki a lehetőséget. De, mivel ez nem elég, így kezdem a legelején :)

Egyetemválasztás

Számomra fontos szempont volt, hogy Magyarországra menjek, mert ott könnyebb eligazodni (mégiscsak egyszerűbb az anyanyelvemen értekezni), és sok az ismerős, aki segíthet. Ezután megnéztem a lehetőségeket, vagyis azokat az egyetemeket, amelyeknek már van kapcsolata a Sapientiával. Egy rövid, tíz egyetemből álló listát sikerült összeírni, amiből szinte mindegyik megfelelt volna a következő elvárásaimnak: a szakirány és az oktatás típusa, tantárgyak megfeleltethetősége, egyetemi élet, kulturális programlehetőségek stb. Kezdtem rangsorolni az egyetemeket, amiben ismét a fő szempont a helyszín volt, vagyis Budapest, hiszen, ha már fél évet Magyarországon töltök, akkor legyek a fővárosban. Így maradt az ELTE, a BGF, a BKF és a Corvinus. Nyilván szerettem volna én is az ország legnagyobb egyetemét, vagyis az ELTÉ-t választani, de ott már le volt járva a jelentkezési határidő. A BGF-et azért húztam ki, mivel oda már akkor terveztünk menni az évfolyammal egy workshopra az utolsó félévben, és nem akartam kétszer ugyanarra az egyetemre menni. Végül a BKF-et választottam.

Indulás és első benyomások

Az első napunk, vagyis a regisztrációs nap az egyetemen szeptember 2-án volt. Négyen mentünk az évfolyamról a BKF-re, mindannyian 1-2 nappal a regisztrációs nap előtt érkeztünk a városba. Még a kiutazásunkat megelőzően kaptunk e-mailben értesítést arról, hogy mikorra kell megérkeznünk, hol van az egyetem kampusza, milyen iratokra lesz szükségünk a regisztrációhoz, és mindenkinek kineveztek egy-egy mentort a diákok részéről, akihez lehetett bármilyen segítségért fordulni. Jómagam egyszer sem találkoztam a saját mentorommal, de biztonságérzetet adott, hogy bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzá. Az eligazításon találkoztunk az egyetem rektorával, a dékánnal, a könyvtár igazgatójával és a külföldi diákokért felelős iroda vezetőivel, valamint a Hallgatói Önkormányzat és az Erasmus kapcsolatokért felelős hallgatókkal. Több mint 100 Erasmus és nemzetközi ösztöndíjprogramban részt vevő hallgatót fogadott a BKF az elmúlt félévben, ami – mint hamar kiderült – őket is nagyon meglepte.

Az eligazítás után a BKF-es hallgatók/mentorok elhívtak a városba egy rövid ismerkedős délutánra a Deák Ferenc térre. Itt volt lehetőségünk kötetlenül beszélgetni a többi külföldi hallgatóval. Véleményem szerint ez meghatározó alkalom volt az egész féléves élményeinkre vonatkozóan, hiszen akikkel itt megismerkedtünk, azokkal tartottuk a továbbiakban is a kapcsolatot. Éééés: egy nagyon fontos mérföldkő volt, mert itt kezdtük el megtanulni különböző nyelveken azt, hogyEgészségedre!, amit két hét után már 10 különböző nyelven tudtunk mondani. :)

Az első hetekben még csak ismerkedtünk a várossal és az egyetemmel, elkezdtünk kurzusokra járni, amiket még két hétig módosíthattunk, amennyiben nem feleltek meg valamilyen okból. Folyamatosan szerveztek programokat, eseményeket és kirándulásokat is, amik természetesen nem voltak kötelezőek, de lehetőséget adtak minél több tapasztalatot és ismerőst szerezni.

Mi már az első nap összeismerkedtünk egy osztrák lánnyal, három törökországi, egy svájci, egy belga fiúval, holland és lengyel lányokkal. A hét végére szerveztek egy Budapest Hunting elnevezésű városnézős napot, ahol csapatokra osztva, különböző útvonalakat jártunk be a belvárosban és ismerkedtünk meg Budapest fő nevezetességeivel, mint a Bazilika, a vár, a főbb metró és villamos vonalak, stb.

Annyit hozzátennék az ismerkedéshez, hogy a legtöbben nem beszéltünk tökéletesen angolul, és személy szerint én nagyon sokat gügyögtem az első két hétben, amíg belerázódtam. Elég sokszor fordult elő, hogy kézzel-lábbal beszélgettünk, vagy körbeírtuk, hogy mit próbálunk elmondani, de valahogy mindig sikerült, sőt néha jókat derültünk a félreértéseken, vagyis, amelyekre rájöttünk :) 

Miután belerázódtunk az egyetemi életbe és kialakult egy szűkebb, 12-15 fős baráti társaság (amiben magyarországi és külföldi hallgatók is voltak), saját magunknak szerveztünk eseményeket. Mindannyian a városban laktunk, sorban meghívtuk egymást egy-egy estére, ahol társasjátékokat játszottunk, főztünk speciális ételeket, felköszöntöttük a születésnaposokat, vagy csak bemelegítettünk egy buli előtt :) Ugyanakkor kerestünk olyan helyeket, ahol tudtunk „csak úgy együtt lógni”, és találtunk is!

Az oktatásról

Az egyetem épülete elég messze volt a belvárostól, de nem elérhetetlen. Mint később kiderült, pesti viszonylatban nincs messze semmi, ha van metró vagy villamos járat. Ha csak busz van, akkor az már messzinek számít. Ezek alapján a kampusz sem számított messzinek, de nem is belvárosinak. Ha jobban belegondolok, kevesebbet utaztam, mint Marosvásárhelyen az egyetemig. :) Kb. 30-35 percet metróztam, ami sokszor még jól is jött, amikor valamilyen feladatot kellett készíteni, vagy tesztírás előtt voltunk, és át tudtam olvasni az anyagot.

Olyan tantárgyakat próbáltunk választani, amelyek beleilleszthetőek az itthoni képzésünkbe, és megfeleltethetőek, hogy miután hazajövünk, minél kevesebb tárgyat kelljen pótolnunk. Ez többé-kevésbé sikerült is. Összesen hét tantárgyat vettünk fel, magyar és angol nyelvű kurzusokat egyaránt. Az angol nyelvű kurzusokon nem csupán külföldi hallgatók, hanem magyarországi, angol tagozatos hallgatók is voltak, ezek teljes mértékben angol nyelven folytak. Itt megjegyezném, hogy nem volt mindenkinek tökéletes nyelvtudása, de nem is várták el tőlünk, hiszen az számított, hogy mennyire vettünk részt és voltunk aktívak a kurzusokon.

A legtöbb tantárgyunk gyakorlatias volt. Az oktatóink szinte minden tantárgyból két vizsgázási lehetőséget adtak (és itt nem két dátumra gondolok), az egyik szerint rendszeresen kellett bejárnunk órákra, hétről hétre készülnünk feladatokkal, bemutatókkal, amikre pontokat kaptunk, így nem kell külön záróvizsgát tenni. A másik szerint a vizsgaidőszakban vizsgázhattunk a megadott anyagból – ezt a lehetőséget leginkább azok használták ki, akik dolgoztak. Jómagam az elsőt választottam, mivel teljesen más tanítási módszerrel dolgoztak az általam megszokotthoz képest, gyakorlatias, érdekes feladatokkal színezték az órákat, így könnyebb volt a házi dolgozatokat is elkészíteni. De lehetőségünk volt javítani a tényleges vizsgán is, amennyiben nem voltunk megelégedve a kapott jegyeinkkel.

A tanáraink mindenben nagyon segítőkészek voltak. Az egyik kedves tanárnőnk három különböző tanulócsoportba is behívott, hogy megtaláljuk a nekünk legmegfelelőbb szintű csoportot. Egy másik tanárnőnk, akinek az óráin általunk választott műsorok elemzése révén tárgyaltuk az anyagot (ezzel színesítve és interaktívvá téve a kurzusokat) meghívott, hogy vegyek részt az egyetem Média Műhelyének tevékenységében. Itt nem csak lehetőséget biztosítottak különböző konferenciákon vagy szakmai beszélgetéseken való részvételre, de sokat tanultam az eddigi anyagaim elkészítése közben, hiszen nem csupán egy javított verzióját láttam a cikkeimnek, hanem mindenre kaptam részletes feedbacket, magyarázatot, hogy mit és miért módosítottak. És így tanul az ember, nem? :)

Volt olyan tantárgyunk, ahol hétről hétre televíziós műsorokat kellett megnéznünk, ezek alapján tárgyaltuk a tananyagot és végeztüka gyakorlatokat az órákon. Élvezet volt ezekre bejárni. Még most is fellelkesülök, amikor eszembe jutnak, és úgy kívánkozom vissza a terembe, mint egy gyerek a vidámparkba. Az egyik kötelező gyakorlat az volt, hogy el kellett mennünk a Maradj talpon c. műsor forgatására. Képzelhetitek, mekkora kínszenvedés lehetett ott ülni a stúdióban, és élőben nézni Gundel Takács Gábort és a versenyzőket… :)

Nem szeretnék túl érzelgősnek tűnni, de köszönet a BKF-es tanárainknak: Bánsági Bernadettenek, Bányai Gábornak, Csanádi Mártonnak, Dezsényi Péternek, Holló Györgyinek, Krucsai Péternek, Rétfalvi Györgyinek, Dr. Schleicher Nórának, hogy megszínesítették, és igencsak élvezetessé varázsolták az egyetemen töltött időnket!

Befejezés

Az utolsó hetekben a vizsgák és az ünnepek miatt kissé nyugodtabb, csendesebb hangulatban töltöttük az időt, de a baráti társaság megmaradt. Többször is tartottunk búcsúestet, de leginkább azt tervezgettük, hogy mikor és hol találkozunk legközelebb, és kit fogunk elsőként meglátogatni. Egy ilyen látogatás már meg is történt, az osztrák barátnőm, Denise, már járt Csíkszeredában, találkozott néhány évfolyamtársammal, és megismerkedett az egyetem büféjével is! :)