Iszlai Edit Katalin - Kommunikáció és PR szak, II. év

Kodolányi János Főiskola

Mindig is szerettem jönni-menni, utazni, új helyeket és új embereket megismerni, éppen ezért már az egyetem legelején eldöntöttem, hogy jelentkezni fogok az Erasmus programra. A választásom Budapestre esett, hiszen egy lélegzetelállítóan gyönyörű város, amely mindig pezseg az élettől, mindig van tennivaló, akad bőven látnivaló, legalábbis így gondoltam akkor. Most, az öt hónap lejárta után azt kell mondanom, hogy nem csalódtam.

2015. január 30-án este indultunk el Csíkszeredából két másik vállalkozó kedvű társammal. Meg kell mondanom őszintén, az út vonattal nagyon hosszú és a végére már azt sem tudtuk, mihez kezdjünk magunkkal, de a Keleti Pályaudvar látványa és a tudat, hogy attól a pillanattól kezdve öt hónapig ebben a csodás városban élhetünk, egy csapásra elfelejttette az utazás kellemetlenségeit.

Rögtön taxit fogtunk, amely elvitt minket a szálláshelyünkre, név szerint a Góliát Hotelhez. Kisebb-nagyobb adminisztrációs nehézségek után elfoglaltuk a szobánkat. A szállásunk a 13. kerületben volt, amely egy nagyon szép környék, mindenkinek ajánlom, aki Budapestre készül. Lányok, ne lepődjetek meg, ha a Spar-ban Marci (az Éjjel-nappal Budapestből) egyszer csak szembejön veletek és teljesen hétköznapian még rátok is kacsint, hiszen ott laknak a közelben. Az első pár napunk a várossal való ismerkedéssel és az egyetem felkutatásával telt, majd február 2-án kellett először bemennünk az egyetemre, ahol egy nagyon kedves csapat fogadott. A Kodolányi János Főiskola ESN (Erasmus Student Network) elnöksége az első perctől az utolsóig mindenben a segítségünkre volt, mindent elkövettek, hogy jól teljen nekünk az ott eltöltött időszak. Azon a héten ismerkedős játékokat játszottunk, információkat kaptunk, majd az én kedvenc programom került terítékre: a checkpointozás Budapesten. Összegyűjtötték a Kodolányi János Főiskola Székesfehérvári és Budapesti helyszínének „Eraszmuszkáit” – ahogy ők hívtak –, összekevertek minket és több csapatra osztottak véletlenszerűen, így én például egy olyan csapatba kerültem, amelyben csak török nemzetiségű hallgatók voltak. Ezt követően egy-egy borítékot kaptunk, mely segített eljutni a következő célhoz, ott várt egy másik boríték a következő helyszínnel is így tovább. Persze a borítékokat nem adták ingyen, mindenhol valamilyen feladatot kellett teljesíteni érte. A legizgalmasabb az volt benne, hogy minden csapat véresen komolyan vette a feladatot, így aztán ész nélkül rohantunk a villamos után az autók között, át a piroson, le a metróhoz, vissza a felszínre stb.

Elkezdődött a tanítás. Összesen 7 óránk volt, ebből 5 kedden, ezért az elég húzós nap volt, de a szerda és a péntek teljesen szabadnapnak számított. Az az igazság, hogy eléggé más az oktatási rendszerük, más maga a mentalitás, a hallgatókhoz való hozzáállás. Nem zúdítanak rá az emberre egy óra alatt három órányi tananyagot, hanem szépen, lassan haladnak, de mindent jól megmagyaráznak, úgy, hogy még a legbutább is megértse. Gyakorlatiasak az órák, folyton „szerepeltetik” a diákokat, szélesítik a komfortzónájukat. A másik kellemes meglepetés a vizsgaidőszak volt. Nincs stressz, nem kérnek hatalmas anyagokat, csak azt, amit ők jó alaposan elmagyaráztak. A másik nagy pozitívum a megajánlott jegy, ami abból áll, hogy a félév során nyújtott munkádra, aktivitásodra reflektálva a tanár megajánl egy jegyet, amit te elfogadhatsz, és akkor az kerül be a Neptunba, vagy elutasíthatsz, és akkor el kell menned vizsgázni. Minden vizsgánk elsőre sikerült, az összes tanár rendkívül rendesnek és segítőkésznek bizonyult.

Ezt az öt hónapot elmesélni, összefoglalni nem lenne elég ez az öt oldal, így a továbbiakban szépen sorjában kiemelném azokat a helyeket, amelyek a legközelebb nőttek a szívemhez és amelyeket mindenképp látogassatok meg, ha Budapesten jártok. Mindenekelőtt menjetek el egy városnéző körútra, csodáljátok meg a Budai várnegyedet, a Hősök terét, a Citadellát, a Gellérthegyet, a Halászbástyát, a Lánchidat (és az összes többi hidat, azért emeltem ki ezt, mert szerintem ez a legszebb), a Parlamentet, a Margitszigetet, a Szent István Bazilikát, a Mátyás-templomot és még nagyon sokáig sorolhatnám, de már ezekből is összeáll egy jó kis több napos program.

A következőkben szeretnék pár szót ejteni az állatkertről, hiszen az sem egy mindennapos látnivaló. Budapesten Fővárosi Állat- és Növénykertnek nevezték el és 1866 augusztusa óta várja a látogatókat. Területe 11 hektár és mintegy 35000 különféle állatot és kereken 1500 növényfajtát csodálhatunk meg benne. Míg otthon maximum egy eltévedt barnamedvét csodálhatunk meg a város határánál (természetesen csak tisztes távolságból, hiszen mint tudjuk, a medve nem játék), addig a budapesti állatkertben a legkülönlegesebb csúszómászóktól kezdve a zebrákon át az oroszlánokig mindenféle állatot láthatunk egy csodálatosan kialakított környezetben. Ez is egy egész napos programnak felel meg, de mindenképp szakítson rá időt, aki Budapestre látogat, hiszen életre szóló élményben lesz része. Az állatkert kapcsán meg kell említenem a Tropicariumot is, azaz a „cápás állatkertet”. Ez az egyedülálló élményt biztosító intézmény 2000-ben nyitotta meg a kapuit. Bemutatja az édesvizek halvilágát, a trópusok élővilágát és a tengerek hihetetlen fajgazdagságát is. A több száz állatfaj 8 teremben csodálható meg, olyan kivételes lehetőségekkel, mint a rájasimogatás és a trópusi eső (szó szerint 15 percenként trópusi esőt idéznek elő). A cápaakvárium alatt húzódó 12 méteres látványfolyosónak köszönhetően a látogatók karnyújtásnyira csodálhatják meg a tigris-, és barna cápákat. Ahhoz, hogy ezt még látványosabbá tegyék, minden héten egyszer van nyilvános cápaetetés is, melynek során a búvárok kézből etetik a ragadozókat.

Itthon is mindig imádtam moziba járni, de a budapesti mozizás egy teljesen más világ. Szám szerint 22 főprofilú mozi működik a városban, s ezeken kívül kb. 50 intézményen belül működő mozi is létezik. A legnagyobb népszerűségnek örvendő mozihálózat a Cinema City, ebből 7 működik Budapesten. Van itt minden, sima 2D-s film, 3D-s, IMAX-os, IMAX 3D-s és 4DX-es vetítések szórakoztatják a nézőket. De mit is jelentenek ezek? A 2D és 3D gondolom mindenki számára ismerős, az IMAX és a 4DX viszont számomra is újdonság volt. Az IMAX-ot a mögötte álló technológia teszi egyedülállóvá és mindent elsöprővé. Különlegesen kialakított vetítőtermekkel, óriási méretű vásznakkal, megdöbbentően éles képekkel és érezhetően tiszta és mély hanggal kápráztatják el a nézőket. A budapesti IMAX mozi vásznának magassága 18 m, szélessége pedig 24 m. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. A 4DX már egy teljesen más kategória. A világ legfejlettebb filmszínházi technológiája: mozgó ülésekkel, levegő-, víz-, illat-, mozgás-, vibrációs stb. hatásokkal a hagyományos moziterem audiovizuális ingereit messze felülmúlva hat a nézőkre, akik teljesen elmélyülhetnek és az akció részeseivé válhatnak. És mindez szó szerint értendő: a filmben látható irányban mozognak a székek, ha esik az eső, lespriccelnek vízzel, ha fúj a szél, levegőt fújnak, ha köd van, füstöt fújnak, ha villámlik, kifényesedik a terem stb. Egyedülálló élmény volt. Jelenleg a világon csupán 29 ilyen technológiával felszerelt mozi létezik. Ezen kívül az Aréna Plázában működő Cinema City Közép-Kelet Európa legnagyobb filmszínháza.

Volt még egy dolog, amit rendszeresen „műveltünk” a csajokkal, ez pedig a plázázás. Bármily meglepő azonban, a közhiedelemmel ellentétben ez nem egy csajos program. Kicsik és idősek, nők és férfiak vegyesen népesítették be a hatalmas épületeket . A fővárosban kb. 30 pláza működik, a legnépszerűbbek az Aréna Pláza, a WestEnd, az Árkád, a Mammut, a Campona, a Duna Pláza és az Alle. Ezek közül mindegyikben megszámlálhatatlan mennyiségű cipős, ruhás, kiegészítős stb. üzlet van, nagyon sok étkezési lehetőséget kínálnak és a fent említett hét Cinema City mozi is ezekben a plázákban található. A WestEnd például Közép- és Kelet-Európa legnagyobb plázája, egy gyönyörű és hatalmas vízesés is található benne, amit a hollandoktól kaptak ajándékba. Ha az ember beszabadul egy ilyen plázába, egész napos programot tervezhet magának. Sőt, ha nem tervezi, úgyis biztosan több órát fog eltölteni benne. A WestEnd olyan hatalmas, hogy utcákra van osztva, az utcáknak rendesen neve van, mintha egy kisebb városban lennénk és térképet is adnak hozzá. Ezekben a plázákban rengeteg gyorsétterem működik, és mindegyikben megtalálható a világ három piacvezető márkája: a McDonald’s, a KFC és a Burger King. Ezek Budapest szinten olyanok, mint nálunk a gyógyszertárak: minden második sarkon megtalálható egy. Csak McDonald’s-ból 48 van szerte a városban. A WestEnd-ben egyébként 40 étterem és kávézó található.

Tegye mindenki a szívére a kezét és együttesen valljuk be, hogy igenis mindenkit érdekel, hogy milyen bulik vannak ott, ahová Erasmussal készül. Nehéz felvázolni az itthon megszokottak és az ottaniak közötti különbségeket, de azért megpróbálom. A Morrison's 2 például egy hatalmas szórakozóhely, amely négy tánctérrel rendelkezik, ahol négy különböző zenei stílust játszanak különböző DJ-k annak érdekében, hogy mindenki a kedvenceire bulizhasson. Ha vásárolni szeretnél egy italt, nem kell megöregedned a sorodra várva, hiszen az otthoni egy bárpulttól eltérően itt hat bárpult áll a vásárlók rendelkezésére. Ezen kívül 15 plazmatévét is felszereltek, hogy ha netán egybeesik a buli és fontos sportrendezvénnyel, zavartalanul élvezhessék a fiatalok a kettőt egyszerre.

S ha már ennyi mindent bemutattam, a végén hadd ejtsek egy pár szót a tömegközlekedésről. Továbbá itt megjegyezném, hogy nem árt ebben a témában előre felkészülni és tisztázni a fogalmakat, hiszen mi az első 2 hétben úgy el voltunk tévedve, mint Ádám anyák napján és többször el is tévedtünk. Szóval: van busz, villamos, metró, troli és HÉV. A legnagyobb szerep az autóbuszoknak jut, több mint 200 járat működik. Ezenkívül éjszakai járatok is léteznek. Az első villamosvonal 1887-ben készült el, ma 27 villamosjárat működik a városban. A metró a leggyorsabb tömegközlekedési eszköz, jelenleg 4 vonal üzemel, név szerint az 1-es, 2-es, 3-as és a 4-es metró. A trolibuszhálózat 1949-ben indult, napjainkban 14 trolibuszviszonylat van a városban. A Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV) Budapest agglomerációjában közlekedő vasút. Négy vonalból áll, a klasszikus helyiérdekű vasútvonalaktól eltérően elővárosi vasútvonalként funkcionál, és a „HÉV” rövidítés ezeknek az elővárosi vonatoknak a köznapi neve lett. Ezeken kívül különleges közlekedési lehetőség a Dunai hajózás is, 2012. július 1-étől a BKK elindította a hétvégén hajójeggyel, hétköznapokon pedig Budapest-bérlettel (ilyennel büszkélkedhet minden hallgató) vagy bármilyen 24 órás vagy annál hosszabb érvényességű jeggyel igénybe vehető hajójáratait. A járatok közül kettő hétköznapokon, egy pedig hétvégén közlekedik, míg a D14-es járat minden nap jár.

Mindezt összevetve azt hiszem nem is kérdés, hogy megérte-e elmenni külföldre tanulni, avagy sem. Mindenképp egy csodálatos élmény, amely során rengeteg mindent tanulhatsz, legelső sorban saját magadról. Megtapasztalod, milyen egy másik országban, egy másik kultúrában élni, megtapasztalod, milyen az, mikor ugyanazt a nyelvet beszélitek, mégsem értitek meg egymást, de jót nevettek az egészen, megtapasztalod, milyen egy másik egyetemen tanulni, más nemzetiségű hallgatókkal barátkozni, csodaszép helyeken járni és különleges dolgokat kipróbálni. Csak egy tanácsom van: merjetek igent mondani, merjetek belevágni és próbáljátok ki magatokat egy teljesen új élethelyzetben!