Lőrincz Csilla - Kommunikáció és PR szak, II. év

Debreceni Egyetem

Az Erasmus mobilitási programnak köszönhetően számos élménnyel és érzéssel gazdagodtam. Talán ezek száma olyan jelentős, hogy a beszámolóban sem tudom az öt hónapnyi tapasztalatot bemutatni. Ahhoz végtelen karakterszámra lenne szükségem. De röviden mindenre kitérek.

Debrecenbe szerettem volna eljutni, mert kiskorom óta Székelyudvarhelyhez hasonlítottam, ami kedves város számomra. Valóban olyan, csak egy kicsit több. Nemcsak Magyarország második legnagyobb városa, de a Kálvinista Róma, a Tankcsapda otthona is. Emelett a Debreceni Egyetem szintén a dobogón áll, közel annyi hallgatóval, mint Csíkszereda lakossága.

Utazás előtt már két héttel a dokumentáció zajlott, hogy a tantárgyakkal, szerződésekkel, lakással minden renben legyen. Itt megjegyzem, hogy a hazautazást is ugyanennyi papírmunka előzte meg és követte. A régvárt napon, indulás előtt a családomat azzal nyugtattam, hogy jó helyre megyek, meg minden rendben lesz. De honnan tudtam volna, hogy minden sima ügy lesz, amikor semmit nem tudtam előre? Egyedül utaztam és érkeztem Debrecenbe, már messziről lehetett látni Debrecen éjszakai fényeit. Egy kedves ismerős házaspár segített az albérletbe való költözésben. Később ők lettek a „pótnagyik”. Csupán fél nap kellett, hogy otthon érezzem magam úgy az egyetemen, mint a lakásban. Úgy érkeztem oda, hogy senkinek sem köszönhettem egy sziát sem, de gyorsan változott a helyzet. Debrecen legjobb lakótársával lakhattam, közel az egyetemhez. Azért döntöttem albérlet mellett, egyrészt mert anyagilag jobban megérte, és mert felkészültem a sok tanulásra, hogy helyt tudjak állni Magyarország második legnagyobb egyetemén, na meg csak a saját szabályaimhoz kellett igazodnom.

Az első hét regisztrációs hét, ahol felkészülünk a tanítási időszakra és nagy izgalommal elsőként találkozunk más hallgatókkal, főképp külföldiekkel. Ekkor segítségemre voltak a nekem kirendelt buddy-jaim, segítőim. A debreceni Erasmus szervezet lelkes csapata sürűn szervezett eseményeket nekünk, így egyszerű volt az ismerkedés. Meglepően nyitottak voltunk egymáshoz. Ekkor volt szerencsém megismerni különböző országok szokásait, érdekességeit. Ma már tudom, hogy a franciák bolondosak és hangosak, az olaszoknak nem felel meg a magyarhoni olasz pizza.  És valóban minden külföldinek Romániáról először Dracula jut eszébe. Természetesen nem mindenki értette, hogy mi miért beszélünk magyarul. Pont ennek köszönhetően kicsit otthon, de picit idegennek is éreztem magam.

Az egyetem főépületében voltak óráim, ahol az első héten nemcsak az online teremkereső, de a portás bácsi segítsége is jól jött. Az ember elveszettnek érezhetné magát e hatalmas épületben, de ugyanakkor felemelő érzés is. Mondanom sem kell, mivel több évfolyam óráira bejártam, és én voltam az egyetlen Erasmusos hallgató Kommunikáció és Média (KoMédia) szakon, nem volt egyszerű a csoporttársak megismerése. Tapasztalataim szerint nekem kellett nyitnom ismerkedés céljából, pedig még a csoporttársak sem ismerték egymást. Picit olyan amerikai filmes érzés volt órák előtt a terem előtti várakozás. A Sapientián nevetéssel, jókedvűen telnek a várakozási idők. Az egyetemi tanárok között nem tudnék hasonlóságot és különbséget tenni a két egyetem között. Vagy mégis, a Debreceni Egyetemen mindenki határidő mániás, ha az elküldött házi akár egy percet is késik, lecsúszhattunk volna a vizsgalehetőségről, így a tárgy teljesítéséről is. Mivel sok tárgyra jelentkeztem, nagyon nagy erőfeszítés volt a tanítási időszak, de főképp a vizsgaidőszak. Persze mindig tudtam, hogy hasznos dolgokat tanulok, közben meg jól is éreztük magunkat. Rengeteg újat tanultam ebben a félévben, szinte minden érdekelt, ami az egyetemen történt. Kedvenc óráim között a rádiós gyakorlat és a hírszerkesztés volt, ahol a legapróbb részletekig elemeztük hibáinkat.

Minden nap új helyeket ismertünk meg, de öt hónap után sem értünk a végére. A külföldiek kedvenc szórakozóhelye a Mickeyz, de kedvencünkké vált a Klinika, Lovarda is. Ha már Debrecen, a szimbóluma sem maradhat ki, ellátogattunk a nagytemplomba, akárcsak az Aquaticumba, állatkertbe is.

Negatív élményeim szinte nem is voltak, a várost biztonságosnak mondom, lehetőségekkel tele úgy oktatás, mint kulturális szempontból. Érezhető, hogy nem akar Budapest nyomában lenni, hanem vele egyszinten díszelegni. Amit már biztosan tudok, hogy Debrecen mindenképp szerepel a jövőképemben, és mindez az Erasmusnak köszönhetően. Eddigi beszélgetéseim során nem hallottam olyan személyről, akinek negatív élményei lennének túlsúlyban a külföldi tanulással kapcsolatban, ezzel én is hangsúlyosan egyetértek. Úgy gondolom, kihagyhatatlan élmény az egyetemi évek során. Főképp azoknak ajánlom, akik nyitottak az új fele és élményekben, ismerettségben gazdag félévet szeretnének eltölteni egy másik egyetemi környezetben.