Simon Csongor - Kommunikáció és PR mesteri szak, II. év

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

2014. augusztus 31-én érkeztem meg a Budapestre a népligetben levő buszpályaudvarra. A város nem volt teljesen ismeretlen számomra, hiszen korábban már voltam Budapesten egy koncerten és a rokonaimnál.

Kézenfekvő módon, első héten a rokonaimnál szálltam meg a XIII. kerületben, amíg nem kerestem albérletet magamnak az ott tartózkodás idejére.

Szeptember 2-án kezdődött a program az egyetemen, egy orientációs nap keretén belül. Ezen a napon, a már megérkezett diákokkal találkoztunk az egyetem udvarán, ahol vártak bennünket a kijelölt mentorok és az egyetem vezetősége is, hogy köszöntsenek, majd körbevezessenek az egyetem épületeiben, megmutassák, mit hol találunk.

Ezt követően csapatokra osztottak bennünket, és ismerkedős játékokat játszottunk, hogy minél többet megtudhassunk egymásról és egymás kultúrájáról. Érdekes volt, hogy hozzávetőleg 100 Erasmusos és nemzetközi cserediák érkezett, így számtalan nemzet képviseltette magát. Hogy pár nemzetiségű diákot meg is említsek, voltak franciák, hollandok, portugálok, törökök, németek, osztrákok, oroszok, csehek, szlovákok, szlovénok, de volt kínai és finn is.

Első napokban voltak közös programok a városban, ahol megmutatták a város nevezetességeit különböző játékok segítségével, majd estéként közösen ültünk be kocsmázni és társalogni, ismerkedni. Mivel mindenki beszélt angolul, így elég sokat tudtunk beszélni egymással, mindenki elmondta, honnan jött, mit tanul stb.

A bevezető és ismerkedős programok lejárta után, rokonaim segítségével találtunk egy kiadó szobát a Rákóczy tér közelében, a Mária utcában. A lakás egy régi bérházban volt, a földszinten. Nem öt csillagos szálloda, de a célnak megfelelt és nem is volt drága. Egy másik előnye, hogy három-négy percre volt a 4-6-os villamos és a 4-es metró Rákóczy téri megállótól, valamint nyolc-tíz percre a Blaha Lujza téri 2-es metró megállótól. A 2-es metró Örs Vezér téri végállomásához közel volt az egyetem, így reggel csúcsidőben is legtöbb huszonöt-harminc perc alatt elértem az egyetemhez.

A lakásban volt konyha, amit használhattam és így főzhettem magamnak, sokat tudtam spórolni, mivel nem kellett minden nap minden étkezést étteremben megoldanom.

Az egyetem egy 2001-ben alakult magánegyetem. A kampusz, ahol mi tanultunk, nem volt túl nagy, két épületből állt, egy érdekes körépületből és a főépületből. A tantermek jól felszereltek voltak, és a tanárok is mind tapasztalt szakemberek, így számomra nem volt megeröltető az órák látogatása, sőt élveztem, mert sok újat tanultam és elég gyakorlatias volt az oktatás. Külön kedvencem volt a Tévés műsorszerkesztés óra, mivel két olyan szakember tanított, akik sok éve együtt és a szakmában dolgoznak, és számos sikerműsort irányítottak a háttérből. Így sok háttérinformációval szolgáltak, és gyakorlatiasan vezették az órákat.

Egy másik kurzus, amit kedveltem az a Nem verbális kommunikáció. Az óra ugyancsak gyakorlatias volt, és egy olyan professzor vezette, aki a színésznövendékeket is tanítja. Különböző szituációs gyakorlatokat csináltunk, amelyek során nagyon kevés párbeszéddel élhettünk, de annál inkább kellett metakommunikációs eszközöket használni. Ugyanakkor minden órára házi feladat volt a tananyag kapcsán, és saját életünkből, tapasztalatainkból kellett kapcsolódó történeteket leírjunk.

Mivel mi magyarul tanultunk, majdnem ugyanazt a programot követtük, mint az ottani mesteris hallgatók, így elég sok időt töltöttünk velük. Elég közvetlenül és barátságosan viselkedtek velünk. A tanárok szintén nagyon megértően, barátságosan és segítőkészen viszonyultak hozzánk.  

A tanárok elvárásai velünk szemben is ugyanazok voltak, mint bármelyik másik ottani diákkal szemben, de ez nem volt teljesíthetetlen. Készülni kellett és elkészíteni az éppen kiadott feladatot. A vizsgák menete különböző volt. Félév közbeni feladatokra kaptunk jegyet, valamint volt, amiből félévet záró dolgozatot kellett készíteni, amelyet majd a szóbeli vizsgán védtünk meg. Ugyanakkor prezentáció formájában is kaptunk jegyeket.

Összességében az egyetem nyújtotta lehetőségekkel és oktatással én elégedett voltam, a tanárok felkészültsége több mint megfelelő volt, és érdekes volt a tananyag is.

Egyetemen kívül kialakult egy kisebb-nagyobb baráti társaságunk, amely külföldiekből és helyi diákokból, mentorokból állt. Sok esetben együtt mentünk bulizni, vagy kocsmázni, vagy éppenséggel városban sétálni, a Margit szigetre nyugizni, amikor még jó idő volt. 

Igen jó baráti viszonyba kerültünk néhány török sráccal, egy osztrák meg egy német lánnyal, és voltak mások is, akik még állandó tagjai voltak a társaságnak, akikkel jól ki lehetett jönni, érdeklődőek és barátságosak voltak. Sok programot szerveztünk együtt.

Magáról a városról érdemes elmondani, hogy méretéből és történelméből fakadóan nem tud unalmas lenni. Rengeteg a fiatal és a külföldi, a kocsmák, szórakozóhelyek és a kulturális helyek is tele vannak. Nagyon pezsgő az élet, óriási tömegek mozognak az utcán és a tömegközlekedési eszközökön. Nagyon sok a látnivaló, hiszen sok múzeum, színház, galéria és templom van a városban, na meg rengeteg csodaszép épület és híd.

                 Számomra több emlékezetes, kedves pillanat is volt, amikor együtt voltunk a csapatunkkal. Az esti kiruccanások meg a szabadidős kinti programok. Volt egy kedvenc helyünk, a Margit szigeten, a híd lábánál a Duna partján. Gyakran jártunk ide esténként társalogni, sörözni, játszani és bámulni a Dunát és a rajta fel-alá járkáló hajókat, meg a repülni tanuló kacsákat.

Talán a legkedvencebb pillanatom, eseményem az volt, amikor elmehettem a kedvenc Magyar zenekarom, az Ossian jubileumi koncertjére, amelyet a Petőfi csarnokban tartottak és több ezren vettek részt rajta. Már többször is voltam a koncertjükön, de az éves jubileumi Ossian találkozóra még sosem tudtam eljutni. Annak ellenére, hogy egyedül mentem el, mivel a többiek nem nagyon voltak rockzene kedvelők, jól éreztem magam és végig énekeltem a számokat.

Továbbá még az is egy jó élmény volt, ami ugyancsak a zenekarhoz köthető, hogy egy véletlen folytán zenélhettem az Ossian zenekar 1986-tól 1994-ig tartó időszakában zenélő basszus gitárosával, Vörös Gáborral, aki egyfajta példakép a számomra. Gábor és új zenekara, a Bond Jovi (Bon Jovi Cover zenekar) énekest keresett a zenekarba és én felvettem velük a kapcsolatot. Elhívtak egy meghallgatásra, ami sikerrel is zárult, és talán a nem túl távoli jövőben még zenélhetek is velük.

Számomra nem kérdés, hogy megérte megpályázni a programot és kint lenni Budapesten egy félévet, hiszen rengeteg új dolgot tanultam meg a világról, emberekről és persze magamról is. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy pozitív dologként éltem meg a cserediák programot, mint az, hogy ismét megpályáztam egy Erasmus programot, csak ezúttal egy szakmai gyakorlati lehetőséget, amelyet február 23-án kezdek.

Bárki, aki azon gondolkodik, hogy belevágjon-e egy ilyen jellegű programba, annak csak ajánlani tudom, hiszen egy nagyszerű lehetőség a tanulásra, ismerkedésre és a fejlődésre.A mai világban minél több helyen jártál, minél több embert és kultúrát ismersz és nyelvet beszélsz, annál több vagy. Szóval hajrá, kalandra fel!