Pásztor-Solnár Béla - Kommunikáció és PR szak, mesteri II. év

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

Helló-Belló! alább olvasható a beszámoló,
Mert az nélkül mit sem ér, az ki Budapesten él.

Kell, hogy írjak pár sort alább,
Ha nem, nem kapom meg az ösztöndíj maradékát.
Hisz ez is része a programnak,
Ceci majd elmondja mindannyiótoknak.

Szó-szó. Itt minden csudajó, de ez tőled függ, Tanuló.
Lehetsz mintadiák, vagy unalmas nebuló.
Akár a híres hős: Duncan MacLeod, a hegylakó!

Néha bemész egyetemre, de jobban vonz a város party-negyede.
Mindkettő igen fontos, hogy miért is? Azt leírom most.

Erasmus tapasztalatok első kézből

Lezártam egy félévet, amit Erasmus diákként töltöttem Budapesten a BKF-n (Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola). Hogy jól telt-e? IGEN! Megérte-e? IGEN! Ajánlom-e másoknak, hogy kipróbálják? IGEN! Miért próbálják ki? IGEN!

Mindenki döntse el magának, hogy mi a célja az Erasmus programmal! Egy biztos, hogy csakis jól alakulhat. Általánosságban, megismersz egy új országot, egy új kultúrát, de nemcsak. Ha nyitott vagy, akkor rengeteg új külföldi barátra tehetsz szert, így akár több kultúrát is megismerhetsz.

Kezdetek

Beiratkoztam a Sapin mesterire, részben azért is, hogy külföldön tanulhassak Erasmus programmal. Már beiratkozás előtt az Erasmus járt a fejemben, ez a nagyszerű lehetőség, amit alapképzésen kihagytam (sajnos). A külföld alatt nem egészen Magyarországot értem, szerettem volna messzebbre menni, de végül Budapestre sikerült bejutnom, amivel elégedett is vagyok teljes mértékben.

Eljött az idő

Eljött az idő! De még előtte volt sok-sok bizonytalanság. Elég későn lett az “igen-igen mehetsz Budapestre…”-ből, “Igen! Nézd meg a számládat, mert átutaltuk a pénzt, itt vannak a papírok…” Az egyetem kezdete előtt pár héttel éreztem azt, hogy Igen! Biztosan mehetek, és tudják a BKF-n, hogy érkezem.

Kiutaztam Pestre egy héttel az egyetem kezdete előtt, hogy legyen idő lakást keresni, ismerkedni a várossal, felvenni a nagyvárosi ritmust. Első és legjobb ötletem volt, hogy már első körben magammal vigyem a biciklim, eznagyban hozzájárult a budapesti boldog napjaim megéléséhez. 

Az első hetet egy barátom lakásán töltöttem, miközben albérletet kerestem. Nem volt egyszerű a lakáskeresés, de végül, miután már minden ismerőst megkérdeztem és minden tőlem telhetőt megtettem, sikerült megtalálni a tökéletes lakást, persze mindig lehetne jobb és még jobb. A lakás egy barátom édesanyjáé, aki volt olyan kedves, és minimális összegért kiadta nekem. Ezzel a lakással kipipálhattam egy tételt a listámon, hisz nemcsak egy lakást találtam, hanem egy olyan lakást, amilyet igazán szerettem volna: egy társasházban, magas beltérrel, közel a központhoz egy egyszobás lakás galériával (a magas beltér miatt lehetőség van egy félemelet építésére, nagyon gyakori a budapesti lakásokban).

Az ilyen lakások jellemzik igazán Budapestet, és én is ilyenben szerettem volna lakni. Sikerült kényelmesen berendezkedni, amit nagyon fontosnak tartok, hisz elkerülsz egy új városba, a legelső dolog, hogy kapj egy helyet, ahol jól érzed magad, kell egy biztos pont, és mi lehetne jobb ennél, mint a lakás, amit sikerült úgy belaknom, hogy már tényleg magaménak érzem.

Felfedeztem a környéket, megkerestem a legközelebbi pékséget, egy éjjel-nappalit, egy zöldségest és így tovább, amire szükségem volt és persze, hogy egy bringabolt is volt a közelben!

A környék felfedezése után jöhetett a város, de az már nem egyedül, hanem a többi Erasmusos diákkal. Itt már nem a pékséget kerestük, hanem a kocsmákat, hisz hol lehetne jobban szocializálódni, ha nem egy kocsmában egy üveg “üdítő” mellett.Minden diáknak van egy mentora, ez a mentor segít papírokat intézni, megismerni a várost, programokat szervez, jobb esetben akár lakást is keres. Az én mentorom nem jelentkezett, és én sem igazán kerestem őt. Utólag kiderült, hogy egy fiatal srác volt, a nevére már nem emlékszem. Elvileg ő kapja meg a te adataidat és veszi fel veled a kapcsolatot, esetemben ez nem történt meg. Lehet, ha egy lány lett volna, akkor én kerestem volna fel, de mint kiderült, fiúról volt szó.

Közlekedés

A román diákigazolvánnyal (legitimație) lehet vásárolni kedvezményes havi bérletet a BKK-ra (Budapesti Közlekedési Központ) amelyet lehet használni buszon, metrón, héven és talán hajón is, de ez rejtély maradt számukra, mert senki nem próbálta ki. A metró használata egyszerű, egy metrótérkép segítségével könnyen eligazodhatunk. Személy szerint nagyon ritkán használtam tömegközlekedést, mert mindenhova biciklivel jártam, és ha tömegközlekedés, akkor inkább busz vagy villamos, addig is lehet nézelődni a városban, élvezni a napsütést vagy akár az esőt. A metrót nem igazán szeretem, olyan mintha mennének az emberek dolgozni a bányába, zsúfolt, mindenki rohan, úgy érzem magam, mintha megszakadna egy időre a kapcsolat a világgal. Persze ha nagyon szükséges, például ha esik az eső és nem tudok biciklivel menni, akkor használom a metrót.

Budapest nagyon biciklibarát város, az autósok figyelmesebbek a bringásokra, mint otthon. Rengeteg biciklisáv van, akár tíz-húsz kilométereket is megtehetünk végig biciklis sávon. A belvárosban bicikliparkolók vannak, ahová lezárhatjuk a biciklinket, de ügyelnünk kell, mert a vékony, olcsó lezárókat hamar levágják róla és megfosztanak tulajdonunktól. A biciklivel való közlekedés egyértelmű, hogy előnyös, hisz sportolunk, és eközben tesszük meg a távot, amit meg kell tennünk, de emellett a vonaljegyet is megspóroljuk, és még hamarabb is elérünk a célhoz, mert biciklivel gyorsabbak lehetünk bármely tömegközlekedési eszköznél. Igen! Kis tapasztalattal még a metrót is könnyedén lekerülhetjük. Akár egy gyors kávéra való időt is megtakaríthatunk, de ehhez néha egy-két “érettebb zöldön” át kell menni.

A bizonyos első pár hét, ami az első benyomásról szól

Rengeteg új arc, új helyszín és új szituáció. Különböző ismerkedési programokat szerveznek, ahol lehetőség van kialakítani egy baráti kört. Meg kell találni azokat az embereket, akikkel jól tudod érezni magad. Nagyon fontos ez a pár hét, mert itt jelen van az Erasmusos diákok nagy része. Itt még lehetőség van mindenkit egy kicsit megismerni, később kevesebb lesz a közös program és magadnak kell megszervezned, ha találkozni akarsz velük.

Szóval első héten dolgozni kell, néha jópofizni, még akkor is, ha nincs nagy kedvünk hozzá, várost nézni, lejárni a lábunkat, még akkor is, ha fáradtak vagyunk. Ott kell lenni mindenhol és részt venni minden programon! Elmondani harmincadszor is, hogy te magyar vagy, de Romániából jöttél… A sokadik kocsmázás után kialakult egy kisebb baráti kör, akikkel közösen jártunk bulizni és kulturális programokra egyaránt. Volt egy nagyobb társaság, akikkel csak bulikba találkoztam, velük nem nevezném annyira szorosnak a kapcsolatot, inkább csak haverok voltunk. 

Tanulás

Közös óránk a külföldi diákokkal nem igazán volt, hiszen mi a tantárgyakat magyar nyelven vettük fel, így sokkal érthetőbb és tanulságosabb volt. A magyar tantárgyak hátránya, hogy kevesebbet találkoztunk a többi Erasmusos diákkal. Egy angol nyelvű órám volt, de utólag úgy gondolom, jó lett volna még legalább egyet felvenni.

A tanárok kivétel nélkül mind felkészültek voltak, nem csak elméleti, hanem gyakorlati órákat is tartottak. Volt, hogy stúdióba látogattunk, csoportos feladatokat oldottunk vagy előadásokat tartottunk. A szakmaiságuk mellett kedvesek is voltak, lazán kezeltek minket, Erasmusos diákokat. Elnézőek voltak velünk.

Az egyetem épülete nem túl nagy, nem túl zsúfolt, nem túl különleges, de szerethető. Leginkább az étkezőt kedveltem, mert nem sok pénzért finomat ehettem. Minden nap (ha jól emlékszem) 11-től 13-ig lehetett ebédelni, mindig finom volt az étel, de ha az mégse tetszett volna, akkor a nap bármely időszakában lehetett friss szendvicset vásárolni. A kávézó, vagy mint én, teázó emberek is finomakat ihattak. Az étkező után a könyvtárat látogattam, rengeteg kommunikációs szakkönyv volt, én mégis másokat olvasgattam.

Kirándulás

Szeptemberben volt egy úgynevezett Wundercamp, a Magyarországon tanuló Erasmusos diákoknak.Rengetegen voltunk, voltak brazilok, akik Debrecenben tanulnak, lengyelek, akik Pécsen vagy svédek, akik Szegeden, és így tovább. Ebben a táborban vettem részt én is, ezáltal ismertem meg sok új embert, akikkel az egyetemen nem lett volna lehetőségem találkozni. Bekerültem egy lengyel társaságba, akik több budapesti házibuliba is meghívtak, illetve karácsony környékén eszem-iszom estet tartottak, amin szintén részt vettem.

A legközelebbi barátaim, akiket a félév alatt szereztem, egy török srác, egy osztrák lány (aki tud magyarul), egy német lány és a csoporttársaim a Sapiról, akik szintén Erasmusos diákok voltak. Ez volt a mi kis csapatunk, plusz-mínusz pár ember mindig akadt, akik bekeveredtek egy-két programra, kirándulásra, kocsmázásra.

A konklúziYó JÓ!

Olyan embereket ismertem meg, akikre számíthattam, akik fontossá váltak számomra és én számukra, még ha csak egy pár hónapra is, de függtünk egymástól. Sok mindent megosztottunk egymással, a kultúránkat, történelmünket és személyes történeteinket. Ők azok, akiket barátaimnak tekintek, próbálom tartani velük a kapcsolatot. Annak ellenére, hogy nem beszélünk minden héten, úgy érzem, hogy ha nyaralni lenne kedvem Törökországban, akkor Ümit barátom biztos szívesen elszállásolna, vagy ha éppen a havas Alpokra vágynék, akkor Denise, a magyarul beszélő osztrák csaj fogadna be Salzburgban.

Special thanx for Ceci!