Keresztes Béla - Élelmiszeripari mérnök szak, III. év

Budapesti Corvinus Egyetem

Számomra a Budapesten töltött pár hónap életem egyik legjobb időszaka volt. Már amikor megtudtam, hogy elnyertem az ösztöndíjat, akkor is repestem a boldogságtól, de később rájöttem, hogy még annál is jobb, mint amire számítottam.

Az egész Erasmus program egy szenzációs lehetőség a diákoknak. Ha valaki ki tud menni, akármelyik országba, azt valószínűleg soha nem fogja elfelejteni, mivel soha többet nem lesz rá lehetősége, hogy fiatalon, szórakozás közben, viszonylag kevés kötelezettséggel megismerkedjen egy teljesen más kultúrával, mint a miénk. Igaz, én csak Budapestre jöttem, így nem volt nehéz beilleszkednem, de a ,,székely,, és a magyar nyelv közötti csekély eltérések ellenére elég nehéz volt megértetni, hogy mit is akarok tulajdonképpen, vagy hogy hova is szeretnék eljutni.

Azoknak, akik még csak most készülnek ki, összeírtam a tapasztalataimat, amiket az országban szereztem, és amik nekem is hasznosak lettek volna, ha előre tudom őket.

Utazás

Az kiutazás bárhogy történhet, busszal, vonattal. Mindenki maga választja. Én busszal jöttem, mivel az volt a legolcsóbb. A városon belüli közlekedés legolcsóbb módja a bérletvásárlás, ami egy érvényes diákigazolvánnyal nem is olyan drága, és a városon belül minden tömegközlekedési szerelvényen érvényes. Tehát érdemes minél hamarabb beszerezni az ideiglenes diákigazolványt, amit az egyetemen adnak, és ami az egész ország területén érvényes (5o % kedvezményre jogosít). Én, amikor kijöttem, csak az otthoni diákigazolványom volt, amit még otthon sem ismernek el, nem hogy itt, de szerencsére nem ellenőriztek sehol, így megúsztam büntetés nélkül. A későbbiekben persze én is utaztam néhány hétig bérlet nélkül, ekkor már kitanultam az utazás fortélyait :P. Hétvégeken, amikor időm engedte, utazgattam az országban, vagy éppenséggel a várossal ismerkedtem. Az egyetem pár percre volt a lakásomtól, így oda mindig gyalog jártam, de sokszor még 200-300 métert is villamossal tettem meg.

Szállás

A szállás egy elég problémás kérdés, mivel magunknak kell keresnünk. Ha van ismerősünk, akár rokonunk, akkor semmi gond. Nekem nem volt ilyenben részem. Sőt annyira elhanyagoltam a szálláskeresést, hogy már a kiutazási jegyem is megvolt, egy hetem volt szálláskeresésre. Persze mindent megmozgatva, minden e-mailra az volt a válasz: ,,sajnálattal közöljük, de a helyek már beteltek, sok sikert a további keresésben,,.  A koleszokba nehéz a bekerülés és nekünk elég drága is. Szóval jegyem már volt, de szállásom még nem, de elszánt voltam, szállás nélkül is utazom, akármi is fog történni. Legutolsó esélyként egy budapesti albérlet keresők facebook csoportba adtam fel hirdetést. Meglepetésemre, egy régi ismerősöm írt, aki épp lakótársat keresett, soha jobbkor, gondoltam, ráadásul ki is jött előmbe az állomásra autóval, csomagostól az albérletre szállított.

Az idegen nyelvű diákok előzőleg már kapnak egy tandem partnert, aki már várja, és 1-2 hétig segít mindenben. Én, mivel magyar anyanyelvű vagyok, ezért nekem nem jár ilyen. De nem volt gond, az első két hétben kb. minden nap kétszer tévedtem el, de végül mindig haza találtam. Nagyon kell vigyázni a taxizással, mivel ha nem ismered a várost, akkor a lehető leghosszabb útvonalat választják és 1-2 km egy vagyonba is kerülhet.

Egyetem

Az egyetem, amint már említettem, közel volt a szállásomhoz, de az első hetek kihívást jelentettek. Mivel a tantárgyakat is magunknak kellett kiválasztanunk és felvennünk, megkeresni a tanárokat, egyeztetni velük, majd később megkeresni a tantermeket, mindig különböző arcok az órákon, eléggé szokatlan volt számomra, de idővel már megszoktam. Az oktatás hasonló az otthonihoz, a szokásos magyar módszer szerint leültök és jegyzetelitek, amit a tanár mond. Majd beugrók, beszámolók és vizsgák sorozata követte egymást, szerencsére ezeken sikeresen túl tettem magam.

Ezen kívül a tanárokkal való viszony is teljesen más. Nem annyira baráti, mint amit itthon megszokott az ember, persze ez érthető is, hiszen egy szakon nem 10-15 ember van, hanem 200. Engem általában a nevemen szólítottak, főleg gyakorlati órákon, rengeteget érdeklődtek, na meg el voltak csodálkozva azon, hogy Erasmussal vagyok itt és magyarul tanulok. A számonkérés hasonló az otthonihoz, szóbeli vizsga. Na meg van olyan, hogy megajánlott jegy, tehát ha az év közben jól teljesítesz, ajánlanak egy jegyet, ha az neked megfelelő, akkor elfogadod, és nem kell majd vizsgázni. Természetesen ez nem minden tantárgyból van így.

Vásárlás, kajálás, meló

Az első hónapban nagyon sok pénzt költöttem, amíg megtanultam mit és hol érdemes vásárolni. Mindig átszámoltam a forintot lejbe, ami a lehető legrosszabb dolog. Néhányszor kaptam otthonról túlélő csomagot, a lakótársakkal közösen kajáltunk, főztünk, így kajára sokat nem költöttem. Ha szórakozó helyen „költekezik” az ember, az elég sokba kerül, főleg a belvárosban, így a bemelegítést is otthon oldottuk meg. Rengeteg nagyáruház van, ahol az ember napokat eltölthet, itt hasonlóak az árak az otthoniakhoz.

Mivel nem volt sok tantárgyam, így elég sok szabad időm volt. Rengeteg diák a tanulás mellett dolgozik is. Nekem is szerencsém volt, mivel otthoni ismerősöm beajánlott egy kürtőskalácssütő, erdélyieket foglalkoztató céghez. Nemsokára már kezdhettem is, általában minden második hétvégén dolgoztam, fesztiválokon, vásárokon, rengeteg embert megismertem, ,,elloptam a  mesterséget”,  ezenkívül az idegen nyelvet is gyakorolhattam, mivel rengeteg külföldi vásárló akadt. Egyszóval nem unatkoztam.

Mindenkinek csak ajánlani tudom az Erasmus programot, ez egy olyan lehetőség, amit tényleg kár lenne kihagyni!