Fikó Andrea, Génsebészet szak, II év

Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet, Budapest Magyarország

Ebben az évben úgy döntöttem, hogy a szakmai gyakorlatomat az Erasmus + program keretén belül szeretném megvalósítani. Nem egyedül gondolkodtam így, mivel 7 szaktársam is élt az Erasmus + nyújtotta lehetőségekkel. Már a legelején elterveztük barátnőmmel, szaktársammal, Koka Alicével, hogy egy helyen szeretnénk gyakorlatozni. Nagyon megörültünk, amikor megkaptuk a válasz e-mailt a Dél Pesti Centrumkorháztól, hogy várnak minket gyakorlatra. Sikerült egy nagyon jó helyen lakást találni, ahonnan egyszerű és gyors volt a közlekedés ugyanúgy az intézet fele, mint a városba bárhova.

Bevallom, az elején megrémisztett a nagy város tempója, én vidéki lányként nem igazán voltam hozzá szokva az ott zajló pörgős élethez, de pillanatok alatt belerázodtam a mindennapi gyors életbe.

Amint említettem a szakmai gyakorlatomat a Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetében töltöttem, Koka Alice szaktársammal. Az intézet 4 telephellyel rendelkezik, én a Szent László telephelyen, a Molekuláris Genetika és Citogenetika laborban gyakorlatoztam. Elmondható, hogy a labor az ott dolgozókkal együtt egy nagy család, ahol mindig nagyon jó a hangulat, minket is nagyon jó kedvel fogadtak.

A labor fő munkaterülete a szerzett és örökletes hematológiai kórképek diagnosztikája. A citogenetika részlegen megismerkedhettem a preparálás módszerével, plazmasejt szeparálással, kariotipizálással, valamint a FISH (Fluoreszcens in situ Hibridizáció) módszerével. A molekuláris genetika részlegen számos PCR-en alapúló vizsgálattal, mint például a digitális PCR, vagy az új generációs szekvenálással (NGS). Minden kolléga időt szentelt arra, hogy megértsük a saját munkakörét, előadásokat tartottak arról, hogy mivel is dolgoznak pontosan. Úgy gondolom, hogy rengeteg érdekes információ birtokába juttam az ott létem alatt.

A mentorunk Borsy Adrienn mindig gondoskodott a napi programunkról, sőt pár napra általa betekintést nyerhettünk a Központi Laboratóriumba, ahol immunkémia, immunológia, mikrobiológia és áramlási citometria (FACS) területeken szerezhettünk értékes információkat. Említésre méltó Kozma András, akitől a FISH-ről szerzett tudásunkat szerezhettük, de lényegében mindenki nagyon segítőkész volt. Az utolsó napon kicsit szomorúak voltunk, hogy vége van egy „kórszaknak”, és holnap már nem kell bejönni a laborba dolgozni.  

A Szent László Kórháznak köszönhetünk egy újabb barátságot, mint kiderült ő is erdélyi és pillanatok alatt nagyon jó viszony alakult ki közöttünk. Betti, egy igazán csodálatos ember, aki, amiben csak tudott segített nekünk. Még itthon voltunk, de már akkor foglalkoztatta az a tény, hogy sikerült-e szállást találnunk. Már az első nap nagy örömmel fogadott, és elkísért a laborhoz. Minden szabad percünket együtt töltöttük, így elmondható, hogy nagyon szoros kötelék alakult ki közöttünk. Nagyon jól esett az, hogy elmegyünk itthonról és találunk egy olyan személyt, aki mindenben a segítségünkre szaladt.  Megismerhettük a családját, és azt a világot, amiben ő él. Koncertekre, színházba jártunk együtt, kirándulgattunk, vagy csak sétáltunk a Rakparton és jól éreztük magunkat. Az utolsó napokban sikerült megismerni a gyereket is és ahogy a mondás tartja, ”Az alma nem esik messze a fájától”, Zente is ugyanolyan pörgős és hiperaktív, mint az anyukája. Öröm volt ilyen fantasztikus embereket megismerni, és velük tölteni a nyarat. Nehéz volt elbúcsúzni, Betti, ha tehette volna nem engedett volna minket haza. (4.5.6. kép)

 Nagyon gyorsan telt az idő, de azt tudom mondani, hogy teljes mértékben kihasználtuk minden egyes pillanatát. A 2 hónap alatt, amit csak tudtunk megnéztünk. Körbejártuk a Fővárosi Állat- és Növénykertet csodálkozva annak gyönyörűségén, voltunk Vajdahunyad váránál, Tropicáriumba, napfelkeltét néztünk a budai várból. Két alkalommal is voltunk cirkuszba, amely szintén felejthetetlen emlékeket okozott. Koncertekre mentünk, Gödöllőre utaztunk, ahol körbejárhattuk a csodálatos Királyi Kastélyt. A rengeteg program közepette már nem tudtuk eldönteni, hogy koncertre, vagy inkább színházba menjünk, végül a színház mellett döntöttünk és a Pál utcai fiúk musical-nek lehettünk nézői, a végére meg is hatódtunk; a musical hatására felkerestük a Fűvészkertet is. Annyira jól éreztük magunkat, hogy biztosan tudtuk, hogy jól választottunk.

 Ellátogattunk a Hősök Terére, megnéztük a Parlamentet, a Margit szigeti zenélő szökőkutat sem hagyhattuk ki. A Kopaszi gáton vagy a Római parton töltött esték, amikor csak kiültünk együtt és beszélgettünk; és a Velencei tó is kihagyhatatlannak bizonyult. Sziklatempomból haza sétálni, vagy csak elindulni, bevásárolni és felfedezni, hogy a lakásunktól pár percre helyezkedik el a Feneketlen tó; persze bulizni is szakítottunk időt, amikor ugyanis erdélyi emberekbe is botlottunk. Amikor alkalmam akadt a kint élő unokatestvéremhez utaztam, ahol szintén nagyon jól telt, voltunk a Balatonon és a Margit szigeten. Nagyon sokat beszélgettünk gyerekkori élményekről, a mindennapi dolgokról.

Eseményekkel gazdag nyarat tudhatok a hátam mögött, és ezt az Erasmus + programnak köszönhetem. Már tudom, hogy igazán jó döntés volt élni ezzel a lehetőséggel, hiszen olyan dolgokat tapasztalhattam, és olyan laborban tölthettem a szakmai gyakorlatomat, amelyet itthon nem biztos, hogy valóra tudtam volna válltani. Ebben a tudatban is bíztatok mindenkit, hogy akinek csak lehetősége engedi, használja ki az ilyen lehetőségeket, és éljen igazi egyetemista életet. Minden lehetőség előttünk hever, csak meg kell ragadni és élni vele.

2021.10.25.