Rusu Ábel, Élelmiszeripari mérnök, II. év

Reketye Brewing CO. 

Budapest, Magyarország

Rusu Ábel vagyok, harmad éves hallgató a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetemen, Élelmiszeripari mérnöki szakon, a másod évem végén a szakmai gyakorlatom Magyarországon, Budapesten végeztem az Erasmus+ keretein belül. Már korábban is tervben volt, hogy kiutazom, mert nagyon hasznos tapasztalatszerzésnek találtam egy ilyen két hónapos szakmai utat.

Az egész kaland 2021. július 3-án kezdődött, reggel indultunk útnak egy hosszúnak ígérkező utazásra, amely az egész nyarat felöleli majd. Az odaút során nem ütköztünk semmilyen problémába és viszonylag hamar meg is érkeztünk Magyarországra. Mivel hétvégén érkeztünk, ezért az első pár napra kirándulás, utazás és rengeteg autókázás volt tervezve, na meg épp annyi pihenés hogy másnap folytatni tudjuk.

Így tehát első napokban rengeteg szép helyen jártunk, városokat látogattunk, voltunk Egerben, a Velencei-tónál, Székesfehérváron, meglátogattuk a Bory-kastélyt és minden nap városnézőt tartottunk.

Az első szállás Érden volt Budapest közelében. Egy kedves család fogadott be mindkettőnket addig, amíg el tudtuk foglalni a helyünk a kollégiumban, ahol az elkövetkező két hónapban laktunk. Erre hétfőn volt lehetőség, amikor egyben először szembesültem magával a várossal, a méreteivel és a hangulatával, ami valami egészen lenyűgöző volt a megszokott csendes kisvárosi élethez képest. Valamint a leendő szakmai gyakorlatos munkahelyemmel.

A kollégium, ahol megszálltam az ELTE Damjanich utcai kollégiuma volt, ami amint utólag kiderült nagyon kellemes környéken helyezkedik el, pár percnyi sétára van a Városligettől, a Keleti Pályaudvartól, a Hősök terétől és még sok más nagyon izgalmas látnivalótól vagy csak nagyon jó kis helyektől.

Tehát eddig minden jól ment, bár nem mondom nem akadtak itt-ott nehézségek, viszont ezeket mindig sikerült orvosolni. A kollégiumban egy lakókörzeten belül saját szobát kaptam és a kényelmem adott volt.

A gyakorlatom a Reketye brewing co. kisüzemi sörfőzdében végeztem.

Az üzem maga Budapest határán kívül, Nagytarcsán található, így az odautam még kérdéses volt. Viszont szerencsémre nagyon rendes kollégák társaságában dolgozhattam és minden annak ellenébe, hogy 12 órás műszakot is kellet vállalnom mindig volt, aki autóval kivigyen az üzemhez.

Maga a gyakorlatom rendkívül színes volt. Minden féle munkaterületbe betekintést nyerhettem. Eleinte persze „piszkosabb” munkákkal kellet megismerkednem: sörös hordót mostam, lefolyót tisztítottam és a raktárban pakolásztam.

Viszont ezeket is mind nagyon élveztem, és mindig próbáltam a lehető legtöbbet adni. Később egyre komolyabb feladatokat is rám bíztak, mint például a rendelések összerakása, az erjedő sörök fokolása és a kész sörök dobozolása és matricázása. 

Természetesen a labormunka sem maradhatott el. Mátéval az üzemben működő labor vezetőjével sok érdekes mikrobiológiai vizsgálatot folyattunk. Sörélesztők életképességét vizsgáltuk mikroszkóppal, esetleges szennyeződések után kutattunk a sörben, illetve az üzem felszereléseiben is egyaránt. Ugyanis a higiénia kulcs fontosságú a sörfőzés esetében is. Emellett magába a sörfőzés rejtelmeibe is betekintést nyertem, így a teljes sör előállítási folyamatot végig figyelhettem minden szemszögből és a legapróbb részletekig.

Magában az üzemben is nagyon kellemes és családias hangulat uralkodott, minden kollégám kedves volt és segítőkész, ami elviselhetővé tette a fárasztó munkát.

De azért a két hónap nem csak a munkáról szólt. A munkaprogramomnak hála hetente nem csak a szombat, vasárnap volt szabad. Amikor lehetőségem volt a várost felfedezni, emberekkel ismerkedni, helyeket látogatni és szórakozni. Bátran mondhatom, hogy sok új barátot szereztem és sok kedves ismeretség alakult ki. Ugyanakkor voltak itthoni ismerőseim is, akikkel Budapesten találkoztam vagy csak egybeesés szerűen vagy épp ők is az Erasmus+ keretein belül tartózkodtak kint. Amikor lehetőség volt elmentünk bulizni, szórakozni. Egy életre szóló élmény volt megtapasztalni milyen kiszakadva az otthoni közegből egy teljesen más világba csöppenni.

Csak hogy párat felsoroljak a hosszú látnivalókkal teli listáról, amit kipipáltam. Meglátogattuk a Szent István Bazilikát. Voltunk a Szépművészeti múzeumban, bejártuk több ízben a Margit szigetet. Egy hétre a barátnőm is meglátogatott amikor az Ország Házát is meglátogattuk, voltunk a Fűvészkertbe. Megmásztuk a Gellért hegyet, ahonnan az augusztus 20-ai tűzijátékokat is megcsodálhattuk.

Ellátogattunk a Budai-várba, és megnéztük a Mátyás templomot és a Halászbástyákat is. Igen jó kis felsorolás volt ez, de még sok minden kimaradt, amik most visszaemlékezve a sűrű élményekkel teli hónapokra nem ugranak be.  

Egy másik nagyon kellemes csalódás a közlekedés volt. Igaz eleinte megesett, hogy elszámoltam magam és becsúszott napi 20 km gyaloglás, viszont amint megszereztem a tömegközlekedés bérletem teljes gőzzel nyakamba vehettem a várost. Mindenhova el lehetett jutni bárhonnan és nagyon élveztem a buszozás, metrózás, villamosozás és néha még vonatozás mindenféle kombinációját alkalmazni, ahhoz, hogy eljussak A-ból B-be.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy olyan helyekre jutottam el ahová nem is számítottam, hogy eljutok és nem is hittem élőbe láthatom őket. Nagyon finom söröket kóstolhattam és vehettem részt az előállításukban is. Sokat fejlődtem szakmailag, kapcsolatokat építettem ki, és a jövőmmel kapcsolatosan is nagy segítség volt kiformálni, hogy mit is szeretnék, és milyen irányba induljak el.

Segítség volt, hogy jobban megértsem a dolgok működését, és hogy mi minden történik egy Sörfőzdében. Volt szerencsém egy Argentin férfival társalogni angolul, aki szintén ott dolgozott a főzdében. Ő mesélt nekem a Covid-19 okozta károkról is, amelyek őt érték, hogy milyen nehéz helyzetbe sodorta ez őt.

Minden ilyen apróság segített nekem emberileg és szakmailag is egyaránt fejlődni, céltudatosabb lettem, önállósodtam és sok élményben részesültem.

2021.11.15.