László Szilvia - Génsebészet szak, II. év

Országos Onkológiai Intézet, Biokémia osztálya

Budapest, Magyarország

Az én nevem, Lászlo Szilvia. Csíkszeredában lakom és itt is járok egyetemre, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre. Másodéves Génsebészet szakos hallgató vagyok, és a szakmai gyakorlatomat Budapesten, az Országos Onkológiai Intézet, Biokémia osztályán végeztem.

A budapesten eltöltött idő alatt, nagyon sok nevezetes helyet látogattunk meg. Különösen jó volt, hogy a szakunkról 7-en voltunk, így minden egyes nap egy élmény volt. Minden hétvégén elmentünk valahova együtt, de sokszor még hétköznapokon is összeültünk valakinél.

Az első hét kicsit nehezen telt, mivel én hamarabb kiértem mint a többiek, és az elején egyedűl kellett boldoguljak, de így is nagyon jó és eseménydús volt. Találkoztam két lánnyal, akik innen mentek ki, még januárba és ők rengeteget segítettek. Velük voltam először a rakparton, meg elkísértek elég sok olyan helyre, amit mindenképp érdemes volt meglátogatni, például a Parlament, a Hősök tere és persze elentünk vasárnap megnézni azt is, hogy hol fogom tölteni a gyakorlatomat. Aztán hétvégén már jöttek is a többiek. Persze velük is elmentünk a Hősök terére, meg a Parlamenthez is, de még nagyon sok  mindent csináltunk együtt. Voltunk a Fővárosi Állat- és Növénykertben és a Tropikáriumban. Egy este felmentünk a Budai Várba is és néztünk napfelkeltét egy tömbház tetejéről. Egyik hétvégén voltunk strandolni a Velencei-tónál és voltunk Siófokon Halottpénz koncerten. Hétvégente elég gyakran, de néha még hétköznap délután is voltunk egy strandon, ami ott volt a szállásunk közelében. Ide álltalában csak ketten vagy hárman mentünk.

Összesen két hónapot töltöttem kinnt,  és egy albérletházban laktam, amiben két ágyas szobák voltak. Az albérletház kicsit messze esett a központtól, a 12. kerületben volt, viszont a környék nagyon szép és csenes volt. A szobák nagyon jól felszereltek, tágasak, kényelmesek és új állapotúak voltak, a  közlekedést pedig nagyon egyszerűen meglehetett oldani. A szobatársam az egyik csoporttársam volt, Incze Andrea. Nagyon jól telt, mert jól kijöttünk. Délutánonként főztünk és mivel a házban volt egy edzőterem, így gyakran edzőterembe is jártunk. Volt olyan, hogy filmezős estet tartottunk nálunk. Ilyenkor mindenki átjött hozzánk, sütöttünk pizzát és jókat beszélgettünk. Hetente legalább egyszer elmentünk moziba, bár volt hogy csak Andival ketten. Elég sokszor voltunk bulizni is, és gyakran jártunk vásárolni. Egy hétvégén meglátogatott minket Andinak két barátnője. Velük is elmentünk bulizni, moziba és még sminkesnél is voltunk. Utolsó hétvégémet Cegléden töltöttük, mivel nagymamámék ott nyaraltak. Nagytatám testvérének van ott egy háza, és így a nagyszüleimmel együtt ott nyaraltak. Ott is strandoltunk egyet és este néztük a csillagokat. Onnan nagyon szépen látszodtak a hullócsillagok, bár akkor nem volt olyan sok.

Az intézetben az  elsődleges feladatom az lett volna, hogy egy mérési metódust állítsak be, egy már publikált cikk alapján, az ott található gépeken. Egy citrulin és arginin szintet detektáló mérés paramétereit kellett átírnom a cikk alapján az otteni detektorra.( A citrulin nagyon fontos az onkológiai betegek esetében, ugyanis ha nem megfelelő a szintja, akkor nyálkahártya károsodást vetíthet elő. Ezért ennek megfelelően írják elő a beteg számára a terápiás kezelést.) Először az elektrokémiai detektorral próbálkoztam, de mivel egy nagyon érzékeny gépről volt szó, nem bizonyúlt megfelelőnek ehez a típusú méréshez. A második gép, amivel megismerkedtem, az az UV detektor volt. Az ott eltöltött idő nagy részében ezzel a detektorral dolgoztam. És bár a program közel sem tökéletes, mégis jutottunk némi eredményre. Sikerült találni egy olyan fehérjementesítési módszert, amellyel amellett, hogy végre hajtjuk a fehérjementesítést, megfelelően töményíteni és detektálható csúcsokat elérni. Emellett meghatároztuk a megfelelő eluens össszetételt, és kidolgoztunk egy gradiensprogramot is. Velem párhuzamosan dolgozott még egy diák a fluoreszcens detektoron, neki is sikerült hasonló eredményekre jutni, úgyhogy egyelőre nem tudni, hogy melyik gépen fogják mérni majd az elkövetkező időben a betegek citrulin szintjét. A cirulin mérésén kívül mérhettem még WMA-t és metanefrint,. Mindkét mérést a daganatos betegek esetén végzik el,  mellékvesevelő daganat gyanúja esetén nézik, ugyanis a mellékvese hormonok (adreanalin, noradrenalin) bomlástermékei. A szabad időmben pedig készítettem különböző színű vízoldékony festékből oldatokat és tettem bele szárazjeget. Mártottam folyékony nitrogénbe leveleket.

A mentorunkkal is nagyon sok helyet latogattunk meg, az intézeten belül is, és kívül is.Voltunk például az állatházban, aholmi is megsimogathattuk az egereket és végig nézhettünk egy vérvételt, egy injekciózást és egy szondázást is, a besugárzóban, ahol megnézhettünk közelebbről egy lineáris gyorsítót, és  betekintézt nyerhettük a sugárterápiába, valamint annak különböző módszereibe.OVSZ-be végig kísértük a vér útját, egészen a donortól,a recipiensig.Láthattuk, amint a véreket csoportosítják, és hogy hogyan választják ki, hogy melyik készítmény kinek a legmegfelelőbb.  A személyes kedvencem a Krióintézet volt.Mivel az intézet az őssejtek és a sperma tárolásával foglalkozik, így betekintést nyerhettük a minták fagyasztáshoz való előkészítésébe, valamint a mélyfagyasztás módszerébe.Voltunk a  patológián is,  bár amikor megnéztük, épp nem volt boncolás, de így is nagyon érdekes volt látni, hogy milyen eszközökkel, milyen körülmények között végzik a boncolást és hogy hogyan és hol tárolják a testeket. AKözponti Sterilizálóban is jártunk. Az  itt dolgozó emberek úgymond láthatatlan munkát végeznek, mégis kulcsfontosságú szerepük van az intézmény működésében. Érdekes volt látni, hogy mennyi mindenen megy keresztül a sterilizálandó készülék, és hogy a sok gép mellett, a dolgozóknak mégis mennyi feladata van.A szomszéd osztályon, a citogenetikai osztályon elvégeztünk egy kromoszóma aberrációs vizsgálatot, a saját mintánkon. Elejétől, a végéig végig kísértük a vizsgálatot és nagyon jó érzés volt, amikor a végén a mikroszópban megláttuk az eredményt. Szerencsére csak egy kroszomóma törést találtunk a mintámban, így negatív lett az eredmény.És végül,a  Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti  Klinikáján járva sok különleges géppel találkoztunk, például a vérválasztó- vagy a vércsoportautomata. Előbbinek az volt a feladata, hogy a beérkező mintákat szortírozza, annak megfelelően, hogy milyen vizsgálatot kell rajta elvégezni, míg utóbbinak a vércsoport meghatározásában van szerepe.Meghallgattuk egy nagyon jó előadást a transzplantáció evolúciójáról, valamint szó volt arról is, hogy mi szükséges a sikerességéhez.

Összességében nagyon-nagyon jól telt. Mind szakmailag és mind az életben sok tapasztalatot szereztem, rengeteg új élménnyel gazdagodtam és sok új embert ismertem meg. Azok az emberek, akikkel én kapcsolatba kerűltem mind nagyon rendesek és segítőkészek voltak. Azokkal a szaktársaimmal. Azokkal, akik kinnt voltak sokkal szorosabb barátság alakult ki, és mivel sokan voltunk így tényleg nagy buli volt. Örülük, hogy végül úgy döntöttem, hogy elmegyek, kipróbálom, és mindenkinek csak ajánlani tudom.

2021.11.15.