Gidró Dalma-Katalin – Fenntartható biotechnológia II. év

WESSLING Hungary Ltd.,

Budapest, Magyarország

Mertem és nyertem.

Ez a két szó jellemezi leginkább az Erasmus+ programban való részvételemet. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen töltött 6 évem alatt öt alkalommal nyertem el az Erasmus+ pályázatot tanulmányi célú mobilitásra illetve szakmai gyakorlatra. Öt időszakot kaptam, amelyek meghatározóak lesznek a további utamon. Öt alkalmat, amely nemcsak szakmailag, hanem emberként is sokat fejlesztett. Rengeteg sok élménnyel, szakmai tapasztalattal, ismeretségekkel és mondhatom, hogy barátságokkal bővült az életem. A világnézetem és maga az értékrendem is megváltozott a program által.

Idén tavasszal már rutinos pályázóként adtam le a papírokat, tudván, hogy ha lehetőséget is kapok ez az utolsó alkalom lesz részt venni a programban. Amikor megtudtam, hogy sikeres elbírálásban részesült a pályázatom egy dologban biztos voltam, és az pedig, hogy hova szeretnék menni. Idén a lehetőséget a WESSLING Hungary vállalatól kaptam meg, hogy a szakmai gyakorlatomat ott tölthessem el és ezáltal mondhatom, hogy egy régi vágyam vált valóra.

Végzős hallgatóként feltétel volt, hogy egyszer sikeresen meg kell védenem a disszertáció dolgozatomat és csak utána indulhatok útnak. Miután sikerült minden vizsgát teljesíteni, augusztus 19.-én vonatra szálltam, hogy visszatérjek Budapestre és még egyszer átéljem a program adta lehetőségeket.

Az út még mindig nagyon hosszú Csíkszereda és Budapest között, de az érkezés pillanatában talán mindent elfelejtettem, hisz két barátnőm várt már tárt karokkal és nagy mosollyal a Keleti pályaudvaron. Augusztus 20.-ára érkezni csodálatos volt. A barátnőim segítettek eljutnom a szállásomra, ahol miután lepakoltam és gyorsan felfrissültem, indulhattunk is Magyarország nemzeti ünnepére. Rengeteg program és koncertek sorozata övezte azokat a napokat, amelyeken természetesen részt is vettünk.

Aztán elérkezett hirtelen az augusztus 23.-a reggel és ott álltam a Tél utcában egy hatalmas modern üvegépület előtt és nem hittem el, hogy ott vagyok. Kissé félve léptem be az épületbe, de az a melegség és kedvesség, ami ott fogadott hamar eloszlatta bennem minden kételyemet és tudtam, hogy nagyon jó helyen vagyok.

A két rövidke hónap alatt nagyon sok tapasztalatot szerezhettem a laboratóriumi munka területén. Az első hónapomat a környezetanalitikai üzletág folyadékkromatográfiás részlegen töltöttem, ahol megismerkedtem a mintaelőkészítéssel és a mérési folyamattal is. Leggyakrabban gyógyszer- és környezetanalitikai vizsgálatokat végeztünk különböző vizekből, talajokból és levegőből, mennyiségi- és minőségi analízisek meghatározásához.

Egy nagyon fiatal és vidám kis közösségbe csöppentem, amely már az első napomon teljes mértében befogadott. Tanítottak és segítettek mindenben, amiben csak lehetett. Szívesen keltem reggelente és jó érzéssel mentem be dolgozni minden nap. Két hónap után talán azt is mondhatom, hogy barátokra leltem ott, akikkel nem csak a munkában, de munkán kívül is szívesen töltöttem az időm.

Talán nekik köszönhetően pályáztam meg a gyakorlatom alatt egy megüresedett labormérnöki pozíciót a vállalaton belül, amelynek sikeres végkimenetele lett, így a szakmai gyakorlatom második hónapját már betanulással tölthettem (de még gyakornokként) az elemanalitikai részlegen, amelyet a közeljövőben már munkahelyemnek is nevezhetek.

Az elemanalitikai laboratóriumi részlegen eleinte a környezeti minták előkészítésével foglalkoztam, majd fokozatosan kezdtem megismerkedtem a mérési és értékelési folyamatokkal. Habár egy teljesen új területnek bizonyult számomra az elemanalitika, egy érdekes és komplex világot nyitott meg előttem, amelyről azt gondolom, hogy egy nagyszerű fejlődési lehetőséget biztosít. Nem kicsit féltem, hisz ez a terület addig ismeretlen volt, de ismét pozitív meglepetésként ért a munkatársaim és a részlegvezető befogadása és biztatása. Egy hónap alatt belekóstoltam a munkafolyamatokba, sokat tanultam az ICP-MS működéséről illetve az értékelésről és habár tudom, hogy még nagyon sokat kell tanulnom, várom már a folytatást.

Nem tervezett fordulatokkal teli két hónapom volt Budapesten, ahol idén leginkább a fejlődésemre fordítottam az időm, de azért néha jutott idő egy kis szórakozásra is. Budapest az a város ahol mindig akad valamilyen esemény, vagy ha véletlenül nincs, elég egy kis társaság és gyorsan kialakul bármilyen program. Így alakult egy kis spontán kirándulás Szentendrére, vagy egy kis focimeccs nézés a Budapesti Sörfesztiválon. Budai-vár ősszel csodálatos kilátást biztosít a városra, de a Margit-sziget és a Duna-part is mindig rejtett magában csodás és néha vicces eseményeket. Voltam könyvvásáron, ahol kicsit felfrissíthettem a könyvespolcomat érdekes könyvekkel, és voltam a budapesti Édes Napokon is, ahol finomabbnál-finomabb édességek közül próbáltam választani. Budapesten talán a lehető legjobban mégis a társasjátékozó helyeket szeretem. Ha egyszer betéved az ember egy ilyen helyre (természetesen egy jó társasággal), a mennyországban találja magát. Ezeken a helyeken több 100 társasjáték közül lehet választani és játszani, itt igazán ki lehet kapcsolni a hétköznap nehézségeit és felszabadulni. És ha már a kikapcsolódás, akkor koncertekben sem volt szegény ez a két hónapom, hisz a Margaret Island, Horváth Tamás, Halott Pénz, Majka és Curtis valamint egy Bagossy Brothers Company koncerten is megfordultam ebben a rövid időszakban.

Mikor elindultam erre a programra, egy dologban voltam biztos, hogy bármit is hozzon az élet ebben az időszakban minden lehetőséggel élni szeretnék. Méltóképpen akartam befejezni az egyetemi éveimet, és úgy gondolom sikerült.

Az Erasmus+ program talán nem csak ezeket az elképesztő időszakokat adta, hanem egy otthont is Budapesten. És szeretetet. Függetlenséget. Barátokat. Ízeket. Mosolyokat és könnyeket. Hitet. Tapasztalatot. Élményeket. Tömérdek szórakozási lehetőséget. És igen. Lehetőséget, hogy bármit elérjek, amit igazán szívből szeretnék.

Úgy gondolom, hogy az Erasmus+ egy nagyon hasznos program. Én kívánom, hogy mindenki, akinek lehetősége van rá, legalább egyszer az egyetemi évei alatt merje meglépni, próbálja ki és éljen minden lehetőséggel!

Itt az erasmusos történeteim ezen beszámolóval már biztosan véget érnek, de amit kaptam azt tovább viszem, kamatoztatom és közben mindig hálatelt szívvel fogok ezen időszakokra visszagondolni.

Köszönöm! ❤️

2021.11.15.