Marti Andrea, Élelmiszer mérnök, III. év

Szomor húsüzem, Dömsöd

”Úgy kellene összehangolni egymással a táj sajátosságaihoz alkalmazkodó gazdálkodási formákat, hogy annak a természetvédelem, a madarak is nyertesi legyenek. A kiinduló pont ehhez a magyar alföldi szürkemarha lett. ” Ez a részlet a Hungarikum a pusztában 2014 című kisfilmből jutott eszembe az úton, mikor a szakmai gyakorlatom helyszínre vonatoztam, Dösmösdre, a Szomor húsüzembe. Nagyon izgultam, és vártam már, hogy ott legyek. A húsüzemben a Kiskunsági Nemzeti Parkban nevelkedett szürkemarhákat, bivalyokat dolgozzák fel. Közös bennük, hogy mind magyar őshonos állatok, és hozzájárulnak a park területeinek kezelésére, javítására. A Szomor gazdaság 5 hektáron terül el a nemzeti parkon belül és ökogazdálkodást folytatnak. Tartanak még mangalicákat és racka juhokat is. Mielőtt ide jöttem volna nem láttam ilyen állatokat, persze nem is ettem belőlük készült termékeket. Ezért nagy élmény volt számomra, amikor egy nap elvittek és megmutatták nekem az állatokat, a szürkemarhákat, bivalyokat, szopós mangalica malackákat.  

Ahhoz, hogy egy termék a fogyasztókhoz eljusson nagyon sok folyamaton, lépésen keresztül kell menjem, és én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy kezdve az alapanyagtól a kiszállításig mindenbe betekintést nyerhettem. Megnéztem hogyan tartják az állatokat, vágóhídon is voltam. A vágóhíd Apajon van, egyik nap oda is elvittek, láttam hogyan vágnak le egy szürkemarhát. Az egyik marha negyedelésénél is segítettem, kicsit, ami mindenképp maradandó élmény marad a számomra. Kicsit ijesztő  látni, hogy hogyan lesz az élő állatból egy darab hús, de egyben ez rádöbbent arra is, hogy mennyire értékes az a darab hús, és megérdemli, hogy a későbbiekben is úgy kezeljék mint egy értéket, ne csak elpazaroljuk.

 Következő állomás a feldolgozás a húsüzemben, ahol a hús plusz értéket kap, megfelelő körülmények között modern berendezések és szorgos női kezek által. Igen, fontos kiemelni a női kezeket, mert az üzemben csak nők dolgoznak, a „szomor-lányok”. Büszkeséggel tölt el, hogy 2 hónapig és is „szomor-lány” voltam és én is hozzájárultam a szalámik, kolbászok, virslik, és sorolhatnám még, termékek előállításához, melyek mindenféle adalékanyag és tartósítószer nélkül készülnek. Szinte minden nap más feladatom volt: sóztam el sonkákat, szalonnákat; szedtem botra virsliket, szalámikat. Pakoltam füstölőbe, kockáztam húst, csomagoltam hamburger pogácsát, szalámit, vörös árút.  A szárazérlelőbe mindig én vittem be a húsokat, mostam húsos ládát is, vettem át árút, és én is írtam a nyilvántartást. Rengeteg HACCP dokumentumot szerkesztettem; vettem mintát laborvizsgálathoz, nyomon követési rendszerhez szükséges papírokat is töltöttem ki. Egyszóval végig kísértem mindennek a gyártását, Nagyon sokat tanultam a különböző húsipari technológiákról.

 Az üzemben mentorom Feith Szilvia volt, termelési vezető, Tóth Krisztina pedig a minőségbiztosítási vezető volt. Egyik héten egy napig leállt a hűtés az üzem egyik oldalán ezért mindent át kellett pakolni a működő hűtőbe és maradt egy kád szalonna, amit fel kellett kötözni. Ez persze munkaidő után történt, ezért maradtunk 3-an felkötözni a szalonnákat, ami így elsőre elég nemkívánatos feladat, de mi nagyon jól éreztük azért magunkat, közös fotót is csináltunk. Nagyon sok mindent tanultam Szilvitől és Krisztitől, nemcsak szakmai, de vezetői, emberi téren is. Köszönök nekik mindent. 

Ha már kész a termék, el is kell adni, ki kell szállítani a vevőknek. Az egyik sofőrt elkísérhettem egyszer. Szállítottunk árut henteseknek, delikátesz üzletekbe, köztük Cegléden a Pixis delikátba. (Nagyon kis különleges bolt volt ez nekem. Még kávét is kaptunk.)

Mint látható nagyon sok munkával jár egy élelmiszer előállítása és értékesítése.

Dömsödön laktam egy kis lakásban, ami egy rendezvénycentrum udvarán volt. Ott éltek a tulajok az unokákkal, és még két fiatal pár külön lakásokban. Idővel, mint kiderült egész kis játékbarlang rejtőzött a ház alatt ahol laktam. A szomszédjaimmal és az ő barátaikkal szinte minden délután, munka után, ott voltunk, órákig biliárdoztunk és csocsóztunk.

Szinte minden hétvégén volt valamilyen ünnepély, legyen az esküvő vagy születésnap. Egyik reggel munkába menet megkérdezte Peti bácsi nem-e szeretnék pultos lenni egy esküvőn. Eleinte hezitáltam, elvállaljam-e, mert még azelőtt nem csináltam ilyent, de aztán úgy voltam vele, miért is ne, és a végén olyan jól sikerült, hogy minden nagyobb esküvőn besegítettem.

Ott ismertem meg Sergejt és Kátyát, kik nagyon kedvesek voltak, és mindenfele elvittek  Dömsödön, voltam a Dunaparton, autóversenyen, Hal-víz napon, még horgászni is voltunk egy sütögetéssel egybekötve. 

Az üzem kicsit távol esett a szállástól, ezért kaptam egy Csepel biciklit, nagyon szerettem, mindenhova vele mentem. Vagyis Dömsödön belül.  Dömsöd egy község, Petőfi fával, emlékházzal, dunaparti stranddal, nyaralókkal, kisbolttal, mosolygós elárusítókkal, kanyargós dabi körúttal. Imádtam ott biciklizni minden nap munkába.

Dömsöd 50 km-re van Budapesttől, ebből adódóan nem hagyhattam ki, hogy nem látogatom meg a fővárost. Persze szép egy zöld udvaron lakni, halas tóval, békák meg vadkacsák hangjára ébredni, de vágytam a nagyvárosi életérzés után. Így voltam A Széchényi fürdőbe rokonokkal és barátokkal kétszer is, a Szabadságtéren, Budai várba, az Andrássy úti Bamba marha hamburgerezőbe. Augusztus 20-án a Mesterségek ünnepén, az Ízek utcáján és a tűzijátékon. Nagyon szép volt.  

Mint leendő élelmiszermérnök, nem csak a szürkemarha, bivaly, mangalica termékek előállítása érdekelt, de minden egyéb is, ami az ételekhez kötődik. Kulináris élményekben is volt nem kevés részem. Ettem bivaly szalámit, mangalica tepertőt, harcsa káposztát, bivaly, szürke marha, racka juh pörköltet, sous vide húst, bivaly hurkát, tatár beefsteak-et mindenféle disznóságot meg marhaságot, bundában sült hekket, süllőt, fáról szedett fügét. Desszertnek pedig Magyarország év tortáját (Napraforgó) is megízleltem, ami csokoládés pirított napraforgó-őrleményel készült alapon elhelyezkedő rétegekből állt, amelyek vilmoskörtét, vilmoskörtés pálinkát, hársmézes joghurtot tartalmaztak.

Kiskunlacházán a jazz és bor nap keretén belül a bakonyi pincészet borait kóstoltam meg. A Verjues-t is, ami lényegében még must. Nagyon kedves volt a borász, kicsit úgy éreztem magam, mint Borbás Marcsi a gasztróangyalból. Ő is mindig amerre jár, beszélget a helyiekkel ételekről, borról.

Ráckeve a vizek városa, imádtam a Duna melletti kis hétvégi vásárokat, maga a kis város hangulatát, igazán befogadó, barátságos. A szüleimmel –akik meglátogattak a szakmaigyakorlat ideje alatt- voltunk a ráckevei aqualand-ben. Az itteni újonnan szerzett barátimmal meg egy Incidens rock koncertre. 

Milyen is volt ez a két hónap összeségében? Az első pár hét nagyon nehéz volt, mivel egyedül utaztam is ki, még nem ismertem a környéken senkit, magamra voltam utalva minden helyzetben. Idővel egyre több embert kezdtem megismerni, a munkában is a kezdeti kíhivások már rutinszerűvé váltak, nagyon sok új barátot és ismerőst szereztem. Bejártam a környéket, sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam.

Mikor az ember egyedül van, messze az otthonától mindenféle kedves kis gesztusnak örül. Nekem is nagyon jól esett amikor palacsintát, mézes Marlenka-t kaptam a szomszédoktól munka után ajándékba; vagy a munkába is az a sok segítség, jó szó, bíztatás amit kaptam. A szálláson is akármilyen problémám volt, mindig számíthattam a tulajokra, nagyon rendesek voltak.

A gyakorlat vége fele már kezdett honvágyam lenni, és nagyon jól esett, de egyben meg is lepődtem mikor a munkába egy Csíki sörös ajándékcsomagot kaptam. Egy rendezvényen való részvétel után kapta a cég és a dolgozóknak is adtak belőle, így kapam én is, viszont soha nem gondoltam volna, hogy Magyarországon csíki csipszet fogok enni. 

 Az utolsó hét nagyon gyorsan eltelt. Eljött a bucsú napja, avagy a meglepetések napja-akár így is mondhatnám. Nagyon megható volt, mikor a munkásoktól virágpandát kaptam ajándékba, amelynek dobozát egyenként aláírták, és a lelkemre kötötték, hogy írjak amikor hazaérek. Az irodai dolgozoktól és Szomor Dezsőtől (ő volt az üzem tulajdonosa) is kaptam egy csomagot, egy általuk aláírt Szomor szalámis köténnyel. Igazán hálás vagyok nekük mindenért, tényleg nagyon örülök, hogy náluk tölthettem a szakmai gyakorlatomat, hogy a csapat része lehettem és ennyi mindent tanulhattam. Még a szállásomon levő tulajoktól is kaptam ajándékot emlékbe. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyi törődést és figyelmet kaptam. Még ha egyedül is vágtam neki ennek a kalandnak, a végére már egy kis közösség része lettem. A faluba is már bemutatkozás nélkül is tudták a nevem, nekem is köszöntek az utcán. 

Végezetül én is csak azt mondhatom, mint akárki más, aki Erasmus+ pályázattal volt szakmai gyakorlaton, hogy érdemes belevágni. Sokat lehet tanulni, nem csak szakmai téren, de az egész 2 hónap egy fajta élettapasztalat is. Meg szeretném köszönni az erasmus koordinátornak, Szomor Dezsőnek, Szilvinek, Krisztinek, minden „szomor-lánynak”, Peti bácsiéknak, szüleimnek, barátomnak a lehetőséget, hogy ott lehettem, a segítséget, támogatást, kitartást.

2021.10.26.