Koka Alice, Génsebészet, II. év

Dél-pesti Centrumkorház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet

2021 nyarán, úgy döntöttem, hogy másodéves génsebész hallgatóként kamatoztatni szeretném a gyakorlati tudásom, hiszen a COVID-19 járvány, csaknem másfél évet elvett az egyetemi éveinkből. Az Erasmus+ program tökéletes volt erre a célra, így jelentkeztem és két felejthetetlen hónapot töltöttem el Budapesten. A rengeteg korlátozás és karantén után, hihetetlenül jó érzés volt kicsit fellélegezni, újra emberek közt lenni, szórakozni.

A szakmai gyakorlatomat, a Dél-pesti Centrumkorház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetében, ezen belül pedig a Molekuláris Genetika-, illetve Cytogenetika laboratóriumban végeztem. A laborvezető főorvos asszony, Dr. Andrikovics Hajnalka előszeretettel fogadott engem, illetve a csoporttársamat, és egy mentort is kijelölt mellénk, Dr. Borsy Adrienn Éva személyében, aki felügyelte a munkálatainkat, emellett egy órarendet kialakítva megtervezte a napi beosztásunkat. A laboratórium felépítése két részre bontható, maga a molekuláris genetikai-, illetve a cytogenetikai részre, a gyakorlatom során mindkét helyre sikerült betekintést nyernem, emellett a mentorunk megbízásából ellátogathattunk a telephely központi laboratóriumába, ezen belül az immunkémia, mikrobiológia és immunológia részlegre. A laboratóriumban főként hematológiai vizsgálatokat végeztünk, leginkább vér- és csontvelő mintákból. A labor a daganatos-, illetve az örökletes betegségekre szakosodott. A Szent László korházban kezelt leukémiás és hemofíliás betegek mintáival dolgoztunk, viszont adott esetben az ország több pontjából is fogadtunk mintákat.

A citogenetikai részlegen töltöttem a gyakorlati időm legfőbb részét, a segítőkész kollégáknak köszönhetően számos vizsgálatban részt vehettem, megfigyelőként, illetve gyakornokként egyaránt. A mintákat két módon használják fel, a Fluoreszcens in situ Hibridizációs vizsgálatra, illetve kariotipizálásra. A kollégáim egytől-egyig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, így a kísérletek megtanulása és végrehajtása kevésbé tűnk bonyolult feladatnak. Az elején mindenki a saját szakterületével kapcsolatban tartott egy előadást, így biztosították a megfelelő elméleti tudás elsajátítását. Ezt követően, a későbbiekben már a vizsgálat gyakorlati folyamataiban is részt vehettünk. A molekuláris genetikai labor központi módszere a polimeráz-láncreakció (PCR) volt. A cytogenetika-, illetve a molekuláris részleg közötti különbséget abban tudnám meghatározni, hogy a cytogenetikán a kromoszómák szerkezeti/számbeli szintjén végeztük a vizsgálatokat, a molekuláris genetikán pedig egy kicsit „mélyebbre” ásva, nukleotid szinten képesek voltunk még a pontmutációt is detektálni. Ezen területen megismerkedhettünk a DNS/RNS izolálással, szekvenálási módszerekkel (Sanger és Új generációs szekvenálás), illetve droplet digital- és real time PCR-rel.

A legérdekesebb gyakorlatot az utolsó hetekben végezhettük el, hiszen a mentorunk felajánlotta, hogy mit szólnánk, ha vért vennének tőlünk és a cytogenetikai vizsgálatokat ugyan úgy végig csinálnánk a saját mintáinkkal, mint ahogyan a betegek mintáival dolgoztunk. Végül pedig egy értékelést is kapunk, hogy van-e örökletes betegségünk a kariogrammunk alapján. Mondanom sem kell, hogy egyből beleegyeztünk nagyon izgalmas feladatnak bizonyult. A FISH, illetve a kariogram alapján egy leletet kaptunk, hogy nincs örökletes betegségünk és hordozók sem vagyunk. Úgy gondolom, már ez alapján is nagyon megérte ez a két hónap. Az alábbi képen a saját X- (piros), illetve az 1-es (zöld) kromoszómám látható a FISH vizsgálatnak köszönhetően.

A munka mellett persze a szórakozásra is jutott idő és a szabadidőnket igyekeztünk minél tartalmasabban kihasználni. Ellátogattunk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, a Fűvészkertbe, a Fővárosi Nagycirkuszba, fürödtünk a Velencei tóba, voltunk rengeteg koncerten, megnéztük Gödöllőn a Királyi Kastélyt, voltunk a Margit-szigeten, a Kopaszi-gátnál, a Feneketlen-tónál, a Római-parton és persze még sorolhatnám.

Ezeket a helyeket mindenképp ajánlom azoknak a diákoknak, akik úgy döntenek, hogy Budapestre szeretnének utazni. Emellett, fontosnak tartom, hogy legalább egyszer mindenki részt vegyen az Erasmus+ programban, hiszen nemcsak szakmailag teszi lehetővé a fejlődést, hanem megtanulsz egymagad boldogulni a nagyvilágba, fejlődik a probléma megoldó képességed, megtanulod hogyan bánj a pénzel, mindazonáltal kapcsolatokat alakítasz ki, ami barátsághoz-, illetve a későbbiekben munkalehetőséghez vezethet. 

Befejezésként, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen magas szintű laboratóriumban végezhettem a szakmai gyakorlatomat, mint a Dél-pesti Centrumkorház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézete. Úgy gondolom, a két hónap alatt nemcsak szakmailag, de emberileg is rengeteget fejlődtem és nagyon sok mindent megtanultam. A kollégáim nagyon-nagyon fontos munkát végeznek és hálás vagyok, hogy ha még csak kis időre is, de részese lehettem és betekintést nyerhettem a mindennapjaikba. Mindemellett, köszönöm az Erasmus+ programnak, hogy lehetővé tette számomra, hogy külföldön végezhessem a szakmai gyakorlatomat, úgy érzem ez segített abban, hogy megismerhessem milyen szakterületen tudok elhelyezkedni és mennyire izgalmas és fontos szakmát választottam. A jövőre nézve, szeretnék még részt venni az Erasmus+ programban, hiszen mindenképp úgy érzem, hogy a fejlődésemet szolgálta és felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.

2021.10.25.