Len Henrietta - Élelmiszeripari mérnök szak, IV. év

Sziasztok, Len Henrietta vagyok immár IV. éves Élelmiszermérnök szakos hallgató. Nagy öröm számomra, hogy most már a 3-ik alkalommal számolhatok be nektek az Erasmus+ keretén belül, az átélt rengetek sok tapasztalatról, tanulásról és persze a sok – sok emlékről, amit magammal hoztam nektek. Igen, ahogy a már mondtam ez volt a harmadik alkalom, hogy részt vettem ebben a programban: voltam egy tanulmányi mobilitáson Debrecenben a Debreceni Egyetemen és két alkalommal szakmai gyakorlatos mobilitáson vettem részt Magyarországon, a Libabusz Kft-nél amely Kiskunhalason van.

Húúú, ha! Nem is tudom hol kezem a sok mesélni valót?  Első sorban azért mentem minden mobilitásra, hogy elméleti és szakmai tudásom gyarapítsam, és tapasztalatokat szerezzek más cégeknél is, nem csak ott, ahol az egyetemünk által megadott kötelező gyakorlatokat lehetett elvégezni.

Mivel az idei év már a második év volt ennél a gyárnál, így nem kezdtem idegenként a nyarat.

Ahogy megérkeztem, már az első nap azzal fogadott a koordinátorom, hogy ő már tudja is, hogy mivel fogok ebben a két hónapban foglalkozni. Én eleinte kicsit féltem, mert nem tudtam mi vár rám, kicsit ismeretlen volt a helyzet az úgy gondolt ismerősben. Hamar kaptam megfelelő ruházatot, amiben a gyárban keltet legyek, és közölték is velem, hogy mivel már eléggé jól ismerem a gyár minden zegét – zugát,  ezért nem csak egy feladatköröm lesz, hanem széltében-hosszában minden munkafolyamatban részt fogok venni.

Első és legfontosabb az volt, hogy én fogok felelni a gyárban történő élelmiszer biztonságért. Először a víz kivert és csak ámultam, hogy oké én erről tanultam, de izé, hogy is van ez gyakorlatban. Szóval ez mivel is jár?

Minden nap leellenőriztem, hogy minden tároló helység, hűtő jól működik és az optimális hőmérsékleten van-e. Az adatokat bevezettem egy erre a célra létrehozott Excel táblázatba, és minden hét végén csináltam egy diagramot. Ezt mindig leellenőrizték és megbeszéltük a tapasztaltakat. Értékeltük az élelmiszerbiztonságot. Ha bármi kis ingás is megjelent azt jelenteni kellett.

Egy másik folyamatos felügyeletet kívánó feladatom a pH. érték mérése volt. A gyárban nem csak vágás és töltés történt, hanem különféle fél kész és kész termékek csomagolása is. Ezért ezeknek a folyamatoknak is élelmiszer biztonsági ellenőrzése történik. A különböző termékeknek le kellett ellenőriznem a pH értékét, mert ennek függvényében csomagolódott be a termék. Adott esetben, ha nem volt megfelelő a pH érték, akkor a termék átesett még egy záró folyamaton. 

Ahogyan a pH. értéket néztem, ugyan úgy minden csomagolásra sor kerülő terméknek meg kellett vizsgálni a nedvesség tartamát is. Amennyiben ez nem megfelelő, akkor nem szabad csomagolni. Ezeket az adatokat is szintén egy Excel táblázatba kellett vezetni. Ez a tevékenység is folyamatos kiértékeléssel zárult.

Miután ezekkel a fontos dolgokkal végeztem a csomagoló részen segítettem, címkéket nyomtatni és le ellenőrizni, hogy minden termékre jó gyártási dátum és lejárati dátum került-e rá. Ellenőriztem, hogy a vákuumozó gép jól vákuumozta-e be a terméket, mert van olyan eset, hogy a termék a csomagoló anyag szélére kerül, és ilyenkor nem lehet jól vákuumozni és nem lesz megfelelő minőségű a csomagolás. Ilyen esetben levegőhöz jut a termék, hamarabb romlik. Mikor ezekkel is végeztem az irodába segítettem számlákat írni és megrendeléseket leadni, vagy felvenni. Főként a romániai rendeléseket intéztem mivel a cég Romániába is szállít készterméket. 

Röviden ennyi lenne a munkahelyi kis beszámoló, de mielőtt még megfeledkeznék, a gyár udvarán került egy kis pajti, akit úgy neveztem el, hogy CICC. Egy darabig minden nap én adtam neki enni és inni, egyszer oda jött a főnök, hogy nem akarom haza vinni? Mert látja, hogy- hogy hozzám nőtt a kis cicus. Szóval így lett egy kis házi állatom is. 

Mivel „csak” napi öt órát kelet dolgoznom a gyárban, így maradt szabad időm, amit ki kellett tölteni, hogy ne unatkozzak, és persze legyen, majd mit le írjak nektek a beszámolómba.

 Mivel itthon is nagyon szeretek lovagolni, és sokat is járok lovak közé, - van nekem is kettő darab lovam-, ezért számomra nem volt kérdés, hogy első dolgom, hogy ott is keresek egy lovardát, ahová szabad időmbe el tudok járni. Meg is kaptam és nagyon jó volt, mert ahol laktam onnantól 7 km re volt egy nagyon szuper lovarda. Kijártam majdnem minden nap (4. kép) és lovagoltam 2-3 órát. Pár lovat annyira nagyon meg szerettem, hogy mikor jöttem haza szívem szerint a cicával együtt hoztam volna haza magammal. 

A lovagláson kívül, amivel még leginkább töltöttem a szabadidőm, az a lubickolás volt. A közeli városban volt egy termálfürdő és nagy szeretettel látogattam legalább egy heten kétszer. Szerettem a helyet, mert minden volt ott: vízi csúszda, élmény fürdő, födött úszómedence, mesterséges tó, meleg gyógy fürdő, hullám medence, fagyi, lángos és miden mi jó. 

A hétvégeket a Balatonon töltöttem egy rokonnál. Ellátogattam abba a szeretett városba ahol az első Erasmus+ program alatt félévet töltöttem és ezáltal, nagyon meg szerettem ezt a várost. Ez nem más, mint Debrecen. 

Ahol laktam a faluba volt egy nagyon vagány régi autó kiállás, mivel helybe volt oda is ellátogattam.

Nagyon szeretem a magyaroknál a finom és kiadós ételeket, szeretem a finom pizzát és azt hiszem sokat is ettem a két hónap alatt. Ha meg latok egy McDonald’s-ot mindig megkívánom és kell egyek, de minden egyes evés után rájövök, hogy az igazi házi ,,túrós laskánál,, nincs jobb étel a világon főleg az éjszaka közepén. 

Minden reggelt kávéval indítok, így mindenhol az első dolgom hamar leülők egy kávéra.  Viszont a sok kávé ellenére még mindig nem lett kávé kultúrám: kihozzák a finom kávét és én hopp, pillanatok alatt meg is iszom. Na, ez amit úgy érzek nálam változtathatatlan JTalán a következő mobilitásomon csiszolódik?

Legutolsósorban, és így a sok élmény és emlék befejezéseként, nem szeretném kihagyni azt a két dolgot mire a legbüszkébb, vagyok a sok szakmai fejlődés mellett: 

• egyik az, hogy egy főzőversenyre is be neveztünk és meg is nyertük a külön díjat vele.
• másik dolog, amire nagyon büszke vagyok, hogy mindig is szerettem volna meg tanulni horgolni és ez most ki is lett pipálva. Volt alkalmam meg tanulni és nem is akármit, hanem csodaszép táskást. Nekem meg van mit csiszolni rajta, de remélem idővel az enyémek is olyan szépek lesznek, mint akitől tanultam. 
• 

Utolsó evésként nem tudok elég köszönetet mondani a Sapientiának, az Erasmus+-nak, és persze Tenzinek is, hogy a három év alatt ennyi lehetőségem volt arra, hogy ennyi csodaszép emlékkel és tapasztalattal gazdagodhattam!!!

„A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.”

„Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy, mintha örökké élnél.”

  Mahatma Gandhi

2021.11.15.