Miklós Csenge - Alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy mesterszak

Miklós Csenge vagyok a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai kar, Alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy mesterszakos hallgatója. Elsőéves mesterszakos hallgatóként kezdtem el az Erasmus+os pályafutásomat, rögtön egy féléves tanulmányi mobilitással. Annyira tetszett Budapest, hogy úgy döntöttem folytatom ezt a kalandot egy nyári szakmai gyakorlat pályázattal. Életem egyik legmeghatározóbb nyara kezdődött el 2021. július 5-én. A céget, ahol sikerült állást találnom, a tanulmányi mobilitásom alatt találtam meg a budapesti egyetem által szervezett konferenciasorozat keretein belül. Megismerkedtem a vállalat tulajdonosával a kérdéseimen keresztül és meséltem neki a nyári Erasmus+ lehetőségről. Ezután felajánlotta a lehetőséget azzal az érveléssel , hogy az ő cége tárt karokkal várja a tanulni vágyó fiatalokat. Az előadásának a témája is az volt ami később a munkám lett, ez pedig nem más mint a projektmenedzsment rejtelmei. Az első napot nagyon vártam de ugyanakkora félelem és kétség is volt bennem. Féltem a kihívástól, a megfelelési vágy nagyon hajtott illetve a kiváncsiság, hogy valóban az én területem a projektmenedzsment mint szakma? A szakterülettel szintén az elmúlt félévben találkoztam a fogadó egyetem tárgyai között szerepelt és már az első óra után tudtam, hogy engem ez érdekel. A projektmenedzsment az a terület amely rendszerezett, jól meghatározott célja van és időkerete valamint ami számomra a legfontosabb, hogy változatos. Ha nem jelentkezem volna az Erasmus+ programra akkor bíztos, hogy nem találok rá ilyen lehetőségekre és nem bővül a tudásom és a látóköröm. Az első héten a cég tulajdonosa foglalkozott velem, megmutatta a főbb szakterületeket, hogy ki mivel fogalalkozik illetve egy mini tanfolyamot is tartott a szakmáról ami engem érdekelt. A kollégák nagyon fiatalosak és rendkívül nyítottak voltak a gyakornokokra, hiszen nem csak én voltam egyedül hanem még három másik diák is bontogatta a szárnyait. Nagyon pozitív tapasztalatom volt a tudás átadásásnak akarata terén. Voltam már a korábbi években több cégnél illetve állami hivatalnál is gyakornok de sehol nem láttam ezt az odaadást mint itt.

Az én feladatom az első hét után körvonalazodótt mikor már átláttam általánosan a fontosabb dolgokat. Informatikai projektek voltak a jellemezők és itt találták meg számomra is a hozzám tökéletesen passzoló feladatköröket úgy, hogy rálátásom legyen az többi szakterületre is. Minden projektet külön kezeltek megrendelések alapján, volt több hasonló is de sosem kapcsolták össze őket. „Minden projekt scopeja más” címszó alatt, ezek mind külön futtak a költséghatékonyság keretein belül. Ebből következik, hogy minden kis vagy nagyobb csoportnak szükség volt egy projektmenedzsmentre, aki összefogja és irányítja a lépéseket. Itt jött az én munkaköröm is, a legnagyobb projekt, ami akkor éppen aktuális volt én lettem a projektmenedzsment asszisztense. Az első gondolatom a szó hallatán az volt, hogy akkor egész nyáron heti 20 órában főzhetem a kávét és vihetem az asztalhoz a kinyomtatott példányokat és egy kis szerencsével még az ebédet is megrendelhetem. Ez a negatív tapasztalatok halmazából származott, azonban nagyot és kellemeset kellett csalódjak. Mindent, de tényleg mindent, csinálhattam, amihez kedvem meg lelkesedésem volt. A második héten inkább csak figyeltem és igyekeztem minden kulcsszót megtanulni, és minden fontosabb folyamatot a helyén kezelni. Bejártam minden meetingre és tanultam csak tanultam, mikor már úgy éreztem, hogy én is képes vagyok megtervezni egyszerűbb lépéseket akkor megcsináltam és megmutattam a projektmenedzsernek. Ő elmondta a véleményét a dologról, kijavított és javaslatokat tett, hogy ő szerinte ezt, hogy kellene csinálni. Ezután kijavítottam és megfontoltam a dolgokat majd ismét megmutattam, mikor ez megtörtént kétszer háromszor és már a folyamatnak a vége is kezdett körvonalazódni akkor elfogadta és mondta, hogy mutassam meg a csapatnak. Nagyon meglepődtem az első ilyen alkalomnál mivel én úgy gondoltam, hogy ezt ő prezentálja és úgy fog beszélni róla mintha a sajátja lenne, de nem. Épp elenkezőleg minden jogom és felelőségem is megvolt. Ha valami elbukott akkor azt nekem kellett orvoljam és én kaptam a dícséretet illetve a megszídást is. Mert bizony volt olyan napom mikor nagyon boldogam mentem haza és büszke voltam magamra de olyan is volt, hogy nagyon szomrú és elkeseredett voltam amiért nem tudtam teljesíteni az elvárásoknak megfelelően. Volt olyan nap mikor pont nem volt az irodában és rámbízta a telefonok kezelését. Mindig beszámoltam, hogy mi történt ki kereste esetleg kit kell visszahívnia vagy kinek mit mondtam.

Egyik hétvégén volt egy céges buli amikor minden koléga, munkatárs ott volt. Egy hétvégi házban voltunk csapatépítés céljából. Nagyon jó jatékok voltak és igyekeztem én is a legtöbbet kihozni magamból. Mondta a tulajdonos, hogy minden két illetve három hónapban szerveznek ilyen összerázókat mivel úgy gondolja, hogy az emberek és az ők mentális és lelki állapotuk viszi előre céget, ezért megérdemlik. Az ilyen eseményeken sokkal közvetlenebben lehet beszélgetni a feletesekkel és sokkal nyítottabb mindenki a kolégákkal szemben is. Sok szakmai titok, kihívás, eredmény röpköd a levegőben. Egy ilyen esemény után a hétfőt nem fáradtam kezdik az emberek hanem mosolyogva, emlékekkel a fejükben. A költségvetés labirintusában is eltévedtem egyszer mikor rájöttem, hogy talán nem az a terület a projektmenedzsmentben ami számomra a legszimpatikusabb. Nagyon sok becsült értékkel kell dolgozni amely bármikor és bármi miatt változhat. Én nem szeretem a bizonytalanságot ezért azzal a következtetéssel maradtam, hogy ez aza a terület amelyet ha lehet delegálok a későbbiekben is. A csapat tagjaival való kommunikáció, a tervek kidolgozása, a pontos folyamatok kitervezése a stratégiák felállítása, ez az ami számomra a szakmai részét képezni fogja a jövőben az életemnek. Az ügyfelekkel csak úgy lehet hatékonyan kommunikálni ha a fent említett lépcsőkkel és buktatókkal teljes mértékben képben vagy. Átkell látni a projekt lényeget illetve létjogosultságát, ennek hiányában nincsen értelme a dolgoknak.

A nyár végére úgy érzem, hogy minden tapasztalat, amit megszereztem csak epít engem és már 100%-an bíztos vagyok a dolgomban, hogy a mesterszak után ez az a terület ahol elszeretnék helyezkedni. Ez a cég nelkül valamit a pályázati lehetőség nelkül még mindig rengeteg kérdés lenne a fejemben, hogy pontosan hova is induljak el a diplomám megszerzése után.

Összeségében elmondhatom, hogy nagyon jó döntés volt bízni és hinni az emberekben, tapasztalatot szerezni és kérdezni minél többet. A kérdések vittek engem előre ez a két hónap alatt valamint a rengeteg tanulás amit nem tehernek hanem lehetőségnek éltem meg.

Mindenkinek csak ajánlani tudom aki nyított az új lehetőségekre aki úgy érzi, hogy valami érdekest és változatost szeretne kipróbálni az egyetemi tanulmányi során, vagy annak aki még bizonytalan, hogy valóban szereti-e amit tanul mert egy ilyen mobilitáson biztosra kiderül. Nem szabad félni a kihívástól minden lehetőséget kikell használni tapasztalat szerzés céljából és utána mérlegelni, hogy jól döntöttünk-e? Az én mérlegem a pozitív irányba billent el teljesen magabítosan állíthatom. 

2021.11.15.