Albert Johanna-Linda, Élelmiszeripari mérnök II. év

Szent István Tudományegyetem, Budapest

Magyarország

Minden kezdet nehéz! Ezen feltevés alapján látok neki e beszámoló megszerkesztéséhez is, viszont remélve, hogy néhány sor után már özönleni fognak a jobbnál-jobb események, vélemények, emlékek.

Életem egyik legjobb döntését hoztam azon az áprilisi vasárnap délután, amikor is elhatároztam, hogy én is megpályázom az Erasmus+ ösztöndíjat.

Kis zökkenővel indult a mobilitás, hiszen a Debreceni Tudományegyetem, Élelmiszertudományi karára szerettem volna pályázni, de két hét után kiderült, hogy csak a Szent István Tudományegyetem budapesti karán tudom megpályázni a mobilitást. Elég nagy csalódás ért ekkor, mivel akkor úgy éreztem túl nagy, túl zsúfolt város ez egyedül nekem.

Amikor úgy éreztem már minden rendben van, akkor jött a csapás, az egyetem bentlakásába nem tudtak fogadni. Ezen a ponton úgy éreztem ennél rosszabb már nem történhet. Mivel azt mondják minden rossz után mindig jó történik, így hát reménykedtem. És akkor egy szép nyári reggelen egy kedves unokatestvérem, aki kint él, felajánlotta lakhatok náluk. Ezzel nem is volt gond, hiszen a tudat, hogy mégsem teljesen egyedül leszek megnyugtatott, viszont az, hogy az egyetem másfél órás utazással érhető el kissé nyugtalanított. Élt bennem a remény, hogy kis idő elteltével majd megszokom a mindennapos utazást és a nagyváros zaját.

Ekkor már nagyon közeledett a kiutazás napja. Szomorúan, de izgatottan, vártam azt az augusztusi délutánt, amikor is nagy csomagokkal, könnyes szemekkel elindultam Budapest, helyesbítek Érd felé.

Első, egyetemre vezető utam kissé hosszabbra sikeredett a tervezettnél, mindez a MÁV-Start, a Volánbusz és a BKK útvonalak feltérképezésének javára. Első napok az egyetem épületével való ismerkedéssel teltek. A megszokott kisebb egyetemi légkör után egy harmincezer főt oktató intézmény hallgatójaként nem kis változást tapasztalhattam. Megismerhettem egy más oktatási rendszer felépítését, működési irányelveit, illetve új kapcsolatokat építhettem ki. Első napjaimat az egyetemen nagy szorongással jellemezném, mivel elég barátságos embernek tartom magam, de nehézséget okozott, hogy nem tudtam elég jól beszélni angolul, így a barátkozás is nehezen ment. Első héten megtudtam, hogy lesznek magyar anyanyelvű, erdélyi szaktársaim is, ez egy megkönnyebülést jelentett számomra (igaz csak egy közös órám volt velük).

Elmondhatom, hogy nagyon színvonalas az oktatás, valamint az előadások, az órák nagyon érdekesek és tartalmasak voltak. Nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlatias oktatásra, illetve a különféle gyártási folyamatokban is részt vehettem. Számomra mindig is a gyakorlatias képzés volt a fontos, és ez itt mind-mind megvolt. Olyan oktatásban részesültem és olyan ismeretekkel gazdagodtam, ami az életben sokszor a javamra válik.

Úgy gondolom, az ilyen tapasztalatok híján az ember sokkal nehezebben alkalmazkodik egy ismeretlen környezetbe. Azt is meg kell említeni, hogy szerintem ezek a tapasztalatok számomra nagy segítséget fognak nyújtani a jövőbeni álláskeresésben és karrier építésben.

Mivel nem magyar nyelven tanultam az általam választott kurzusokat, így első két hétben nagyon sok problémám akadt az angol szaknyelv használatával. Ez azonban már az első hónap után nem okozott semmiféle gondot. Úgy vélem nagyon sokat segített a fejlődésben, hogy minden kurzusból egy általunk, illetve néhány kurzusból az oktató által a témához kapcsolódó angol nyelvű bemutatót kellett tartanunk.  Számomra a vizsgaidőszak volt picit stresszesebb, de végül az is sikeresen lezajlott.

A tanulás és a szórakozás mellett dolgoztam is. Kint adódott lehetőség arra, hogy megismerjek egy a szülőfalumban született kedves „teremtményt” aki teljes szívéből, minden lehetősége szerint segített nekem. Ezt ezúton is köszönöm neki. E munka alkalmával nagyon sok, már rég kint élő erdélyivel ismerkedtem meg.  Mivel nem vagyok az a bulizós típus, így a szórakozás számomra az utazgatás volt ezért lehetőségem adódott ellátogatni a méltán híres bécsi adventi vásárba, mely kétségkívül hatalmas élményt nyújtott számomra, főleg élőben megcsodálni a Schönbrunn-i kastélyt. Utazásaim sora ezzel nem ért véget, mivel ellátogattam még Győrbe, Tatabányára, Füzesabonyra és Székesfehérvárra. Természetesen Budapest minden kis látnivalóját megtekintettem a Gellért-hegyen a csodás városkép fogadott, a csodás karácsonyi vásár a Szent István Bazilikánál és a Vörösmarty téren, a Margit sziget és a Hősök tere mind-mind csodás látványokkal fogadott.

Az utolsó napokhoz érve elfogott egy furcsa érzés, valami, ami még maradásra késztetett, azt éreztem, hogy Budapest, illetve Érd a részemmé vált. Könnyebb volt a közlekedés sok volt az ismerős arc, és már nem éreztem idegennek magam. Már megszokottá vált a nagyváros zaja, a villamosok dübörgő kerekei, a metrók suhanása, és a nagy tömeg az utcákon. Csodálatos lehetőség és élményekben gazdag félév volt. Egy álmom vált valóra az öt hónap alatt.

Köszönettel tartozom mindazoknak, aki támogattak, bátorítottak, hogy képes vagyok rá. Külön köszönet Bors Hortenziának és Burista Cecíliának, akik minden ügyes-bajos dolgaimban segítettek.

Végül pedig azt tanácsolnám minden diáknak: próbáljátok ki ezt a programot, mert nem fogjátok megbánni. Örök élmény marad. Örülök, hogy ezt a kihívást is magam mögött tudhatom sikeres vizsgákkal. Köszönöm!

2019.02.14.